Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

76 510. országos ülés 1895. november 21-én, csütörtökön. megtagadtassék az engedély, a ki akár nem akar utólagos egyházi kötést, akár arra nem képes; akkor azt mondtam volna: köszönettel veszem tudomásul a választ. Még akkor is köszönettel tudomásul vettem volna azt, ha óvatosabb formulázásban hallottam volna annak kijelentését, mert akkor legfeljebb azt tettem volna hozzá: örömmel veszem tudomásul, hogy a t. igazságügyminiszter úr desavouálja a hadügyminisztert. Mert a kettő közül csak az egyik lehetséges: vagy nem állhat fenn a rendelet és az hatályán kivtíl helyezendő, vagy ha fennáll, akkor lehetséges, hogy az engedély megtagadtatik azon az alapon, mert valaki az utólagos egyházi kötésre vagy nem képes, vagy nem hajlandó? Miután ebben a tényben nyilvánvaló megsértését látjuk a mi alkotmányunknak és különösen a házassági jogról szóló törvény rendelkezéseinek, a magam részéről, miután még arról is tudomást szereztünk most, hogy a magyar minisztertanács is hozzájárult az ily rendelet kibocsátásához, nem tehetek egyebet, mint hogy a kormány felelősségre vonását követeljem s ezért a választ tudomásul nem vehetem, hanem annak napirendre tűzését tisztelettel kérem, (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a miniszter úr válaszát Polónyi képviselő úr interpelláeziójára, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azok, a kik tudomásul veszik, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr válasza Veszter Imre képviselő ár interpelláeziójára. Perczel Dezső belügyminiszter: T.ház! Veszter Imre képviselő úr legközelebb interpellácziót intézett hozzám a Tátrában fekvő Halastó és Tengerszem, és a Magyarország és Galiczia közti határvonalnak Szepes megyei részén előforduló villongások tárgyában. Az interpelláczió első kérdése következőkép hangzik: »Van-e tudomásom azon határvillongásokról, melyek Magyarország és Galiczia közötti határvonalnak szepesmegyei részein — mintegy 70 kilométernyi hosszban az — utóbbi években előfordultak, illetve folyton előfordulnak, s melyeknek egyik czélját a magyar Halastó és Tengerszemnek elfoglalása képezi ?« Ezen első kérdésre nézve kijelenthetem, hogy úgy ezen határkérdésről, valamint a Magyarország és Gácsország közt az ország többi megyéje mentén is előforduló határkérdésekről van tudomásom, és hogy ezen kérdések mind, az elintézés előkészítésének részint előrehaladottabb, részint koraibb stádiumában vannak. Második kérdése az interpelláló képviselő úrnak az, hogy: »Szándékozom-e intézkedni, és ha igen, miként, hogy a megtámadott magyar határvonal az említett pontokon mielőbb tüzetesen megjelöltessék, és ezután az eddiginél hatályosabban megvédelmeztessék.« Erre válaszom oda irányúi, hogy ezen már igen hosszú idő óta húzódó kérdésnek elintézésében végre odáig jutottunk, hogy úgy a magyar kormány, mint az osztrák belügyminisztérium részéről a levéltári kutatások befejeztettek és a bizonyítási anyag egybegyűjtetett, sőt épen a legközelebbi hetekben úgy a magyar kormány, valamint az osztrák belügyminisztérium kiküldöttei összeülvén, egymással a bizonyítékokat előzetesen közölték és épen ezért reményem van az iránt, hogy ezen kérdés nemsokára véglegesen befejezhető lesz, és pedig hozzátehetem, ismerve azon becses bizonyítási anyagot, melyet egybegyűjteni a minisztériumnak szerencséje és alkalma volt, hogy az a magyar érdekeknek teljesen megnyugtató módon fog eszközöltetni. (Helyeslés a jobboldalon.) De hozzá kell még azt is tennem, hogy az előzetes tárgyalás alkalmával az osztrák belügyminisztérium kiküldötteim előtt kijelentette azt, hogy természetesen az ő elvi álláspontjának fentartása mellett a status quo-t a maga részéről is respektálni hajlandó. Ez az, a mit a hozzám intézett interpelláczióra nézve az ügy jelen stádiumában a t. ház és az interpelláló képviselő úr tudomására hozhatok. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Veszter Imre: T. ház! Egészben véve a t. miniszter úr válaszát szívesen tudomásul veszem, (Derültség a baloldalon.) de alaposan ismerve az ügy érdemét, részemről kételkedem abban, hogy az ügy véglegesen el lesz intézhető azon az úton, melyet a t. miniszter úr jelzett, tudniillik a vegyes bizottsági úton. Ellenkezőleg én azt gondolom, hogy Magyarország és ezen kérdés helyes megoldása érdekéből úgy fog helyesen eljárni, hogy annak idején választott bíróságilag intéztessék élez a dolog. Tudomásul veszem az igen t. miniszter úr azon értesítését is, hogy az osztrák belügyminiszter úr az említett bizottság előtt a status quo fentartását ígérte. Azonban tekintettel az előzményekre és azon gyakran előforduló erőszakoskodásokra, melyek itt felmerültek, én azon aggodalomban vagyok, hogy a szomszédok, a kik már annyi bajt hárítottak a magyar honpolgárokra, nem fogják respektálni e?.en status quo-t és hogy miután a tárgyalásokgelőreláthatólag még sokáig fognak tartani, daczára a t. miniszter úr és az osztrák belügyminiszter úr jó intencziójának, újabb határsértések fognak előfordulni. Ennélfogva nagyon óhajtottam