Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

• 509. országos ülés 1895. november 20-án, szerdán. az elnököt megbuktassa. Mikor ez nem sikerült, megpróbálta itt a parlamentben visszavágni az agráriusok támadásait. Gróf Festetich Andor földmívelésügyi miniszter úr bevezetése alkalmával a merkantilista irányt fennen lobogtatta, s fennen lobogtatta azt ugyanezen időben Tisza István képviselőtársam, a jelenlegi miniszter úr: Darányi Ignácz is, sőt merkantilista irányban settenkedett a malmok érdekében Mezei Mór, lipótvárosi uraság. (Derültség balfelöl.) Ezalatt kezdődtek az előkészületek a gazdakongresszusra. Mindent megtettek annak megakadályozására. Próbáltak, még Ígértek is. Megtörtént az is, hogy oda is elküldték a gerillacsapatokat, de a derék had nem ment el, hogy az agrár-irányzatot visszaszorítsák. Most már miután azon elementáris erő ellen, melyet az országba a gazdák magukkal széjjelvittek a kongresszusról, küzdeni nem lehet, a foglaló kapituláczióra tértek és az agrárizmust lefoglalják maguknak. Hát t. képviselőtársam Pap Géza, engedje át azoknak az elveket, a kik nem akkor tértek ezekre, mikor megszorultak, hanem a kik nyilt sisakkal harczoltak az elvek mellett, mikor azok még népszerűtlenek és nem jövedelmezők voltak. (Derültség balfelöl.) Pulszky Ágost t. képviselőtársam eszme- és gondolatkazalából is kiragadok egy gondolatot Azt, a melyet megértettem, a mit tisztán fejezett ki. Ez az, hogy az alispáni jubileumokat nem a vármegyeházán kívánja tartatni. Tovább nem magyarázott; többet nem is értettem belőle; de azt hiszem, hogy ennem vagyok az első hallgatója az országban, ki őt nem értette meg. (Derültség lälfelöl.) »Ende gut: Alles gut!« Kibocsátották a nagy ágyúkat, Berzeviczy Albert és Láng Lajos képviselőtársaim, volt államtitkárokat. Kérdem, lehet-e őszintén venni Berzeviczy Albert t. képviselőtársam beszédét, a mikor ő azt a naivitást fejezi ki, hogy ő köszönetet keli, hogy mondjon ezen kabinetnek, hogy nehéz helyzetben el merte vállalni a kormányt? Ugyan uraim, mi volt ezen kabinetnek és ezen kabinet államférfiainak veszteni valója, a mit ide hoztak reszkírozni? (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Sokkal régibb szabadelvű párti politikus Berzeviczy Albert t. képviselőtársam, semhogy naiv lenne, Nem naivitás az, hanem inkább az idősbödő dámáknak rágalmait szórta ide át, midőn gróf Apponyi Albertnek a brüsszeli konferenczián tanúsított magaviseletéért, a melyet annak idején az egész nemzet gróf Apponyi Albert dicsőségének tudott be, itt vádolja őt a nemzetiségek előtt, a Kassén mondottakért pedig a nemzet előtt. (Igán! Úgy van! a báloldalon.) Ne vegyék pedig szerénytelenségnek, (Halljuk! Halljuk!) legfeljebb qujttolásnak, a midőn Láng Lajos t. képviselőtársamat figyelmeztetem, hogy ő megfeledkezett magáról és felállott arra a piedesztálra, mintha ő is az önök által nagynak nevezett minisztériummal bukott volna meg. Jól ügyeljen, mert leszédül róla. Az nem az ő piedesztálja. Ő amazok előtt ment el. Különben is, az a piedesztál a végkövetkezményben gyenge lehet, s a jogosulatlanul reáállók leeshetnek róla. (Derültség balfelöl.) Ezeket kaptam ki abból, a miket önök a nagyszabású vitához szolgáltattak. Az állam komoly ügyeiről van szó. Igazán sírni kellene, de nevetni muszáj. (Hulljuk! Halljuk!) Kérem tehát a szabadelvű pártot s a jelenlegi minisztériumot, a mi a folytonosságot maga közt és az előbbi minisztériumok közt sohasem engedi megszűnni, a mi természetes is, mert abból élődik: hol vette fel a budgetbe a protestáns egyházak hathatós segélyezését ? Többi szövetségeseik: a merkantilisták, meg a judeizmus, az egyházpolitikai harczban úgy tettek, hogy törököt fogtak, de az viszi. De a protestánsok most gyengék és már szükségtelenek. Ezeket tehát mellőzik. A protestantizmust mi ellenünk játszották ki; de midőn azt megcsalják, a hazát csalják meg. Azért, hogy ők tévedtek, mégis e hazának rögéből táplálkoznak, nem mint a merkantilizmus s a börze lovagjai. A kik ellenük vétenek, az állani ellen vétenek. A börze, a merkantilizmus a hazának nem szükséges, de a protestantizmus nélkül semmi garanczia nincs arra, hogy belemeheseünk az új ezerévbe. (Halljuk! Halljuk!) Kortes czélnak tekintik önök a protestantizmust; kortesczélnak tekintenek mindent! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Felhasználják a nemzetiségeket, felhasználják az osztáiyizgatást, felhasználnak mindent, de mikor a kérdéseknek komoly megoldásáról van szó, akkor kitérnek a kérdések elől. Kitérnek a nemzetiségi kérdés elől; kitérnek a zsidókérdés elől; kiteregettek az agrár-kérdés elől, de kokettirozni a szekularizáczióval igenis szoktak. Ilyen kortespolitika lealázza a nemzetet azon szolgaságba, melyről Horánszky Nándor t. képviselőtársam megemlékezett. Forradalomra nem tudom, hogy lesz-e elég erőnk. A deficzit réme államháztartásunkban, elszegényedés az országban, kihasznált jövedelmi források és számtalan kielégítetlen igények az állam részéről: ez a helyzet képe. Ez nem az ezen oldalon ülő szónokok beszédeiből tűnik ki leginkább, hanem kitűnik azon természetellenes szolidaritásból, mely ott önök közt van. ürzik, hogy kártyaváron állnak, a melynek ha egyik kövét kilökik, Összedűl az egész épület. Ismeret, értelem félreáll; ravaszságra bízták az országot és a pártot, Nem győzni, csak élni akarnak;