Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

50 509, országos Ölés 1895. november 20-án, szeréin. ból. (Élénk tetszés és helyeslés a bal és szélső baloldalon.) És mind e hanyatlás honnét deriválhutó? Egyszerűen a magyar párturalmi rendszer elfajulásából, abból a merkantilista üzletpolitikai szellemből, hogy közel két évtized óta egyetlen egy politikai iskola dominál; hogy valahány államférfiú elvéért vagy nem elvéért elbukott, odaült támogatni a kormányt a több ség háta mögé, (Zajos tetszés a baloldalon.) s útját vágta minden egészséges kibontakozásnak, és belement az anyagi és erkölcsi penzióba. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A kormányok pedig aggodalom nélkíü nyúlhattak bármily eszközhöz, mert tudták, hogy hátuk mögött oly fegyelmezett többség ül, a mely minden tekintetben megbízható és kifogástalan ; a mely lemond velük szemben a meggyőződés kritikai jogáról. Vagy lehetséges-e, — a t. túloldalhoz intézem e kérdést, — hogy közel két évtized óta ennek az egész ellenzéknek összes politikai küzdelmeiben soha, egyetlen egyszer sem lett volna igaza, és mégis volt-e rá eset, hogy önök közül csak egyetlenegy töredék is felállott és velünk szavazott volna? (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Soha!) Sőt most, midőn a politikai erőszakoskodás aranykorát éltük és a választási visszaélések szellemét maga a miniszterelnök úr vezeti, most, uraim, még akkor is rendeznek nekünk felsővidéki mintaválasztásokat, és azokat e házban — sajnos — igazolják. Nekem az igazoló - bizottság eljárásához egyetlenegy szavam sincs. (Halljuk! Halljuk!) Nem vagyok feljogosítva már a házszabályok értelmében sem vita tárgyává tenni. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Tartozom ezzel a tisztelettel a bizottság tagjainak is. De ha mint politikusnak nincs velük szemben kritikám, engedjék meg, hogy mint pap egy kötelességet teljesítsek velük szemben. (Halljuk! Halljuk!) E kötelesség pedig az, hogy ha már egyszer az ilyen választások igazoltatnak, kérve-kérem a i. házat, hogy tekintve a nagy közönség hitét, bizalmát, a vallásos esktí tisztaságában, törüljék el az esküt. (Hosszantartó: élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Elnök csönget. Zajos felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre !) Elnök: A t. képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Miért?) Azért, mert bármely állásban, a ház bármely oldalán levő tagjai esküt tesznek, velők szemben inszinuálni, hogy eskü jök tisztaságát megszegték, nem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem ezt mondta!) Hock János: Én az elnök úr rendreútasítását szokásos tisztelettel veszem tudomásul, de ez a rendreútásítás engem csak annyiban sérthet, a mennyiben én reá érdemet is szolgáltattam. Máskülönben csak formai értéke vau. Már pedig, t. elnök úr, én kijelentettem, hogy a bizottság eljárását kritika tárgyává nem teszem, csak kérve-kértem a t. házat, hogy tekintettel a vallásos esktí tisztaságára, és a nagy tömegnek épen ebbe vetett hitére, a bizottságoknál törüljék el az esküt. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) T. ház ! Általánosságban jegyzem meg, hogy a t. ház a maga intézményeit reformálhatja, kritizálhatja annak módja szerint, de a míg azok fennállanak, czélszerű és a házszabályok értelmében tartózkodni kell minden oly nyilatkozattól, hogy szándékosan vagy önkéntelenül . . . (Kgy hang a szélső baloldalon: kolhquvál most? Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) . . . ismétlem, a szabályok értelmében tartózkodni kell minden oly nyilatkozattól, melyet úgy lehetne magyarázni, hogy az ezen intézményeknél működők esküjének tisztasága kétségbe vonatik. Ha a t. képviselő úrnak nem ez volt a czélja, akkor kifejezésében nem volt szándékának megfelelőleg elég óvatos. (Helyeslés a jobtoldalon. Mozgás a balés szélső baloldalon.) Hock János: T. ház! Mikor én ezeket a szomorú jelenségeket, a párturalom merev fentartásának ezt a politikáját szemlélem, akkor nemcsak a gazdasági válságért, nemcsak a közélet elfajulásáért, hanem a társadalmi közszellem hanyatlásáért is teszem felelőssé ezt a politikai irányzatot. (Élénk helyesles a bal- és szélső baloldalon.) Élt már ez a nemzet nehéz körülmények között, élt válságos napokat, de soha benső tartalmában még annyira infieziálva nem volt. Olyan ez a nemzet, mint az idők által megrongált cser, melynek csak külső kérge ép még, de belfí! pusztít már a rothadás. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azon vékony kéreg, a mely még közvetíti a nedvkeringést, még nem szakadt le teljesen, és még minden évben új lombokat és friss virágot hajt, de a viharral daczolni ez a fa nem tudna már. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezek a jelenségek nekem eszembe juttatják Angliának egykori követének, lord Chesterfieldnek egy nyilatkozatát, a ki a franczia forradalmat megelőzőleg így irt egy jelentésében Anglia kormányához: »Mindazok a szimpthomák, a melyekkel nagy kormány változásokat és forradalmat megelőzőleg a történelemben találkoztam, mind meg vannak ma és naponként szaporodnak Francziaországban.« — Igen, nálunk is szaporodik naponként a társadalmi elégtüetlenség és nyomor; nálunk is szaporodik a nemzet jövője miatti desperáczió. (Igaz! Ügy I van! a bal- és szélső baloldalon.) Vezért és férfiút