Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-509
M 509, oreíágos ttlés 1895. november 20-án, szerdán. kat, és hogy terhére ne legyenek az országnak, hát szépen kikergetjük őket. (Derültség balfelöl,) A nagy tömeg éljenzett, tetszett neki, de egy pár okosabban gondolkodó fő azt mondotta, hogy barátom, nem jó ez a dolog, mert egy pár év múlva megint csinálnak adósságot, hát akkor mit csinálunk? Gondolkodott, és végre azt mondotta, hogy hát akkor visszahívjuk a zsidókat, (Nagy derültség balfélöl) egy pár évig itt lesznek, és megint kifizetjük az államadósságot. (Nagg derültség balfelöl.) Körülbelül ez a politikája volt az államnak a gazdákkal szemben is. Az államkincstár volt nagy kaptár, melybe évenkint behordták fáradságuk gyümölcseit, mikor az a kaptár megíellett, lefojtották őket a nagykereskedelmi érdekek kedveért bankkedvezményekkel, merkantilista irányzatú politikával és mindenféle más ilyen, a mezőgazdaság rovására fejlődő politikával. (Igaz! Úgy van! bal felől) Ez volt, kérem, a mi világraszóló liberalizmusunk évtizedeken keresztül, mert a nagy tőkét honorálták adómentes állampapírokkal, (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) de a regáléjog Önkényes megváltása és • a szeszadók által a felsőbb vidéknek mezőgazdasági termelését tönkre tették, (Igás! Ügy van! balfelöl) sőt a gazdaközönség vagyonából zsebrevágták azt az utolsó tartalékot is a regálémegváltás által, a melyre a gazda a megpróbáltatás napjaiban biztosan támaszkodhatott. (Igaz! Úgy van! balfélöl) Igen, de önök azt mondják erre, hogy a pénzügyi egyensúly helyre van állítva. Helyre, számokban, papíroson, de nem gazdasági tényekben, helyre van állítva az egyensúly, de tessék megtekinteni, minő áron? Hát nem veszik észre, hogy a gazdasági élet egyensúlya felbillent, felbillent annyira, hogy egy terméketlen esztendő könynyen katasztrófa, válság elé állíthatja ezt az országot. A kis malomipart tönkre tették a nagy malomiparnak adott őrlési kedvezményekkel, melyek a budapesti részvény malmok részvényeit hirtelen fel szöktették, szóval, az önök bölcs vámpolitikája lenyomta a nyers termelvények árait az olasz kereskedelmi szerződés tönkre tette a filloxerával küzdő szőlőgazdaságot, az orosz és román konkurrenczia az előállítási árra nyomta le a termeivények értékét. T. ház! Erre mentséget nem találnak. Egyetlen szavuk N an, a liberalizmus. (Derültség balfélöl.) Igaz, a bornak, búzának értéke nincs, a gazdaosztály küzd a válsággal, nyomorul, de van általános czivil matrikula, vannak a felekezeti jogról szóló törvényeink, ezek fogják megmenteni a roskadozó magyar gazdaközönséget. Komoly bajok ezek, t. ház, és nagyon helyesen tette Berzeviczy volt államtitkár úr, hogy a kormányt a gazda-osztály szükségleteihez odavezette. Valóságos tetemre hívás volt ez, (Derültség balfelél.) és nekem eszembe jut az ö beszéde és a kormány politikája folytán, már tudniillik mezőgazdasági politikája folytán, hogy szintén Nestroynál maradjunk, annak egyik alakja. Az az orvos, a ki az egész világot csak anyagnak tekintette, hogy pácziensei számát szaporítsa, s neki alkalmat nyújtson a megélhetésre, az exisztencziára. És mikor ehhez az orvoshoz egy alkalommal sietve futottak, hogy jöjjön az Isten szerelméért, haldoklik egy szerencsétlen, azt mondta az orvos : »E1 akartam hazulról távozni, de nagyon jókor jött.« Mikor beállított a házhoz, a halott már ki volt terítve. A megszomorodott családtagok azután vigasztalan arczozal néztek aE orvosra, s azt mondták : »Nézze orvos úr, késő, már meghalt.* Azt mondta az orvos : »Milyen szerencsések önök, ha csak öt perczczel később jönnek, nem találnak otthon. < (Derültség balfélő 1 .) Nos hát, a t. kormány is a mezőgazdaság válságos helyzetéhez sokszor volt már híva, akkor ment oda, mikor már az a mezőgazdaság kiterítve feküdt, s a kormánynak akkor sem az a gondja volt, hogy új életre támaszsza, megerősítse, s igazán, mint a beteg gyermeket, istápolja ; hanem akkor is azzal foglalkozott, vájjon az a gazdakongreszszus szolgálhat-e nekem ? Oly pácziensnek tekinthetem-e a magyar gazda-osztályt, mely engem fentart? És hogyha azok a szabad meggyőződésű" független polgárok elítélik a kormány hibás politikáját, akkor az egész osztályt ott nagyja törekvéseivel, oda veti a pusztulásnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Komoly bajok ezek, mert a kisgazdák anyagi nyomora egyúttal oka a politikai közszellem hanyatlásának is. Mióta szabaddá tettük a földet és a jobbágyrendszer kötelékeiből kibontakoztunk, azóta megszokta az a nép, hogy a képviselője neki liberalizmusról, szabadságról, demokráeziáról dikcziózzék, annélkül, hogy gazdasági érdekeiért tett volna valamit. így nyomta azután oda az éhező szegény szűkölködő nép kezébe a nagy frázisok lyukas mogyoróját ; s mikor azután az a nép megéhezett és a lelkesedésből már kissé kifogyott, nézte az alkotmányos élet áldásait és fel akarta törni a gyümölcsöt, hogy egyszer már élvezhesse is azt, keservesen csalódott, és önök vigasztalni akarják még mindig a liberalizmussal. A szabadság, a liberalizmus sem pótolhatja a megélhetés feltételeinek hiányát. Hiába állítjuk mi a száraz földre a halat s azt mondjuk : megadjuk a függetlenséget, a mozgás szabadságát, hogyha életfeltételeit elvettük tőle. (Zajos helyeslés balról.) A mi népünkkel is úgy bántak önök, mint a hogy azt az evaogéliumban találjuk megírva; mikor kenyeret kért, követ nyújtót-
