Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

*i 509. országos ülés 1895. november 20-án, szerdán. musba jutott, a midőn jog, igazságtörvény megszűnt, akkor, t. ház, midőn e rendszer már többé tisztességes utakon fenn nem tartható, akkor, t. ház, a midőn a Naszód-Besztercze vidékszerű állapotokra sülyedt e parlament, akkor ennek vezetésére más, mint az egykori naszódvidéki beszterczei főispán, báró Bánffy Dezső úr, nem is vállalkozhatott, s így eljutottam oda, hogy igazoljama miniszterelnök úr, az önök liberalizmusa szempontjábóli létjogosultságát, mert hisz itt, midőn e rendszernek erőszak, jogfosztás árán való fentartásáról van szó, a sülyedés ezen nívóján a miniszterelnök urat mellső helyén találja a magyar parlament. Két nevezetes fordulaton ment át a párt, míg parlamentünket ide sűlyesztette. Először, a midőn e többség erőszakosságának megtörését felülről kísérelték meg, a midőn a horvát bán személyében akarták a miniszterelnökséget betölteni, láttunk egy palotaforradalmat felfelé. Most, midőn a nemzet erkölcsi és jogérzete lázad fel, ezen rendszerben abszolút uralomra vergődött társaság üzelmei ellen, látjuk a forradalmat lefelé a nemzet ellen, a midőn a hatalom biztosítása végett a nemzet összes szabadon gondolkodó választó polgára proskribáltatik, a midőn azok jogai nyíltan elkoboztatnak, s a midőn a magyar állampolgár nem lesz egyéb, mint kormányzott anyag, jogaitól megfosztott rabszolga, kinek jogai többé nincsenek, csak kötelességei. Ezen, a nemzet alkotmánya, a polgárok jogai, szabadsága ellen intézett nyilt összeesküvés sikere érdekében önök kisajátították az államtól a közügy szolgálatára rendelt, a közállományból, a nemzet polgárai adójából feiitartott, kinevezett és választott tisztviselői kart, a kik e rendszerben az uralkodó pártnak eszköze és szolgái lettek. Eddig csak eltűrték ezek visszaéléseit, ma már e rendszer főoszlopai, a főispánok, nem a közigazgatás ellenőrei, de e rendszer, e hatalom bérenczeivé lettek, kik az alapiil rendelt tisztikar elé nyíltan állítják fel az alternatívát: kenyeredet veszted, vagy községed s kerületed kormánypártivá alakítod át. (Igaz! Úgy van! baloldalon.) A t. belügyminiszter úr, ha mi ily visszaéléseket sorolunk fel, hivatkozik az Ö rendeleteire, hivatkozik arra, hogy ő minden visszaélést meggátol, ha tudomására hozatik. Én nem fárasztom a t. házat az esetek egész tömegével, a melyből igazolhatnám, hogy mint emelték fel a választás összeírásánál az adóczenzust például az én kerületemben 7 foriutról 23 forintra, s az ellenzéki választó polgárok közül több mint hatszáznak mint kobozták el választói jogukat, de annak igazolásául, hogy a megye nemcsak elsőrendű, de első tisztviselője, az alispán, miként alakul át kormánypárti pártelnökké, és eközben, miként rendeli kortesczélokra ki közigazgatási tisztviselőit, csak egy adattal szolgálok. (Halljuk!) Pozsonymegye alispánja folyó évi július 25-én a következő napiparancsot adta ki: »A Pozsony vármegyei szabadelvű párt elnökségétől. 53/1895. szám. Pozsony, 1895. július 27. Tisztelt jegyző úr! Miután az országos képviselőválasztások jövő évre szóló összeírása immár befejeztetett, és pártunknak kiválóan érdekében áll, hogy az egyes kerületekben rendelkezésünkre álló választók száma iránt mielőbb alapos tájékozást nyerjen, ennélfogva a párt elnöksége nevében oly bizalmas kéréssel fordulunk uraságodhoz, hogy a fenforgó viszonyok és körülmények kellő meglatoiása után mielőbb közölni szíveskedjék : vájjon az 1896-ik évre összeírt országos képviselőválasztók köztíl községében (községeiben) hány szavazatra számíthat majd a szabadelvű párt jelöltje? és viszont, hogy hány választót nem leend lehetséges semmi esetre sem ügyünknek megnyerni? Á válaszra szükségelt levéljegyet csatoljuk. Még csak azt jegyezzük meg, hogy ezen bizalmas kérésünknek uraságodhoz történt intézéséről a járási főszolgabíró urat is értesítettük. Legyen szabad a választ e czímre kérnünk: »A Pozsony vármegyei szabadelvű párt elnökségének. Pozsony (megyeház.).* Szívélyes üdvözlettel az elnökség: Klempa Bertalan, alispán.* (Derültség és mozgás halfelölj Tehát roegegyeztethetőnek tartják önök azt a tisztességgel, a joggal, hogy az az alispán, ki mint a központi választmány elnöke, bírói széket ül akkor, a midőn a hozzá intézett felszólamlásokat elintézi, ily nyilt kortes eszközzé alacsonyítsa le azt az alispáni állást, mely századokon át őre volt a nemzet politikai jogainak? De nemcsak a ház minden elfogulatlan tagjától, de magától a belügyminiszter úrtól kérdem, mondja meg nekem, megengedhetőnek tartja-e a politikai tisztesség szempontjából azt, hogy egy megye alispánja az alantas jegyzőkhöz utasítást adjon az iránt, hogy most, midőn választásról még szó sincs, írják össze nemcsak azon választókat, kik szabad elvűpártiak lettek, de azokat is, a kik semmi áron meg nem kaphatók? Mondja meg nekem a belügyminiszter úr, hogy mi szüksége van már most a meg nem kaphatók névsorára? Megadom a választ én! A kiket az összeírásnál nem lehetett választói joguktól megfosztani, azokra megszűnik a törvény, az nem kap igazságot a jegyzőtől, nem kap a szolgabírótól, a közigazgatás minden ágában elképzelhető szekatúrával áll szemben, s ha ez sem töri meg. akkor az ily választópolgár neve a lisztába tévesen íratik be, születési éve elhibázódik, s ha mégis elég vakmerő szavazati jogát