Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-524
440 524. országos ülés 1895. deczember 7-*n, szombaton. tradicziók, a nagy illir állam és a »három egy királyság« törekvései még nem pusztultuk ki Horvátországból, sőt hogy — fájdalom — még ma is erős propaganda létezik ott ez irányban ; de helytelenül ítélné meg Horvátország közállapotait az, a ki Horvátországban pánszlávizmust keresne. Horvátországban két politikai áramlat van: az egyik az nagy illir állam, a másik az Ausztriához való csatlakozás és vonzódás árama, mert, hogy honnan tápláltatik az Ausztriához való csatlakozás és vonzódás, arra majd rámutatok, különben önöknek nem is kell azt mondanom, mert bizonyos politikai törekvéseknek mindig terrénuma volt Horvátország, a honnan Magyarország, a magyar államiság, a magyar királyság és a magyar instiíucziők ellen a legbiztosabban lehetett támadást intézni, s azt nem egyszer felhasználták, csak fel kell ütnöm a történelem lapjait, hogy megtaláljam, honnan való ennek a forrása. E nagy illir állam, másrészt az a törekvés, hogy osztrák tendencziákat érvényesítenek, annyira megy Horvátország területén, hogy például Eszéken maguk a rendőrök a bécsi rendőrök uniformisában járnak, nehogy valahogy azt higyjék, hogy az Magyarországhoz tartozik, tehát inkább bécsi szimpátbiákat akarnak ápolni, A mikor Horvátországban a büntető törvénykönyv megalkotásáról volt szó, ott feküdt előttük az Európának minden jogász-tekintélye által elfogadott 1878 : V. magyar törvény. Azt hiszi a t. ház, hogy akadt horvát politikus, a ki ennek reczepczióját akarta volna. Dehogy! Elővették az osztrák törvénykönyvet és annak mintájára készítették el büntető törvénykönyvüket csak azért, hogy valamely igazságszolgáltatási kérdésben ne hozzánk, hanem inkább Ausztriához hasonlítsanak. A midőn ilyen törekvéseket látunk, mégis másrészt, niiutáu én az 1883. évet tekintem azon idusnak, a melynek szempontjából a közállapotokat kezelem és bírálom, köteles őszinteséggel kell konstatálnom, mikép tudomásom van arról, hogy 1883. óta Horvátország területén, a hol előbb egyetlenegg magyar iskola sem volt, Í7 magyar iskola keletkezett. (Ügy van! a jobboldalon..) Tudomásom van arról is, hogy inig azelőtt hiába írtunk ki ösztöndíjakat a magyar egyetemekre, mert kötéllel sem lehetett a horvát ifjakat felhozni, ma 40 horvát ifjú tanulja a magyar egyetemen a magyar közjogot és szívja magába azt a magyar szellemet, a melyről óhajtom, hogy termékeny talajra hulljon Zágrábban és környékén. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetetlen föl nem fedeznünk, hogy bizonyos törekvés létezik Horvátországban, a mely szakítani akar a múlt tradiczióival és közeledni óhajt a magyar államhoz és a magyar államhoz és magyar állameszmébe vetett hithez. (Helyeslés bal felől.) Én tehát szeretném, ha ennek útját állnók azáltal, hogy esetleg oly vádakat emeljünk ellenük, melyek őket meg nem illetik. Ne méltóztassanak azt az ifjúságot elítélni, nem ők az okai. Az az ifjúság lelkesedésének nemes hevével azt a nemzeti eszmét, melyet az iskolában beléje oltottak, a nemzet méltó fiaihoz illően vitte a harczba. Én büszke volnék rá, ha a magyar ifjúság ity tettekre hevülne mind annyiszor a mikor a magyar nemzeti eszméről van szó. Én azt az ifjúságot nem ítélem el, én azt az ifjúságot megdicsérem, hogy az, ha kellett marti rom ságra is szívesen vállalkozott. De, t. ház, kutassuk annak forrását, hogy az a horvát ifjúság miért tévedt oda, a hová eltévedt. Itt van kezemben Plivericsnek egy másik könyve, nem az, melyet Hodossy t. képviselőtársam már felhasznált, s a kire nézve első sorban konstatálnom kell, hogy legmélyebb sajnálatomra nemcsak egyetemi tanár, hanem a nemzeti pártnak ma is tagja, ki auíorizálva van azáltal, hogy a most uralkodó nemzeti párt kebelében megtűri, ha az egyetemi tanszéket neki biztosítja ; ki autorizálva van azáltal, hogy azok a tanok, melyeket ő hirdet a most uralkodó nemzeti párt törekvéseivel nem ellenkeznek oly módon, hogy egyik a másikat meg nem tűrhetné. A bántól, a mélyen t. miniszter úrtól és az összes horvát képviselőktől rossznéven veszem, hogy a szolidaritást vele eddig meg nem tagadták. Nem az egyénnel szemben, mert tudom, hogy igen tiszteletre méltó úr, hanem azon politikai tanok következtében, melyeket hirdet, melyekkel aláássa a magyar állam és a horvát testvérek közti jó viszonyt. Csak szemelvényeket fogok felolvasni könyvéből, mely 1886-ban jelent meg; azt mondja: »Beiträge zum ungarisch-kroatischen Bundesrechte.« Már maga a czím is azt mondja, hogy »Bundesrecht«« van köztünk és Horvátország között. Azután azt mondja a 68-ik oldalon : »Kehren wir — peisze németül van — nun zum Gegenstande zurück. Kroatien und TJngarn — méltóztassanak ennek egy kis figyelmet szentelni, megérdemli a dolog és htíen akarom idézni — bilden nach dem G-esagten keinen einfachen feinheitlichen, Einheits-) Staat, — Horvátország és Magyarország nem képeznek egységes államot — sondero stehen sich als zwei besondere politische Nationen d. h. als zwei Staaten, gegenüber und ist es nur die Scheu vor »theoretisehen« Begriffen, wenn man das Kind im Nuntium nicht mit seinem wahren Namen genannt hat. Das Verhältniss ist demnach ein Bundesverhältniäs.« Méltóztatnak látni, hogy mindjárt rá világosan azt mondja, hogy Magyarország és Horvátország nem egységes állam, hanem mint két külön állam állunk egymással
