Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

533. országos ülés 1895. deczember 6-án, pénteken. 425 Hát, t. képviselőház, én is nagy súlyt fektetek arra, hogy a horvát testvéreinkkel jó viszonyban legyünk; de ezt a jó viszonyt nem úgy akartam elérni, hogy a Magyarország elleni áramlatot, mely ott mutatkozik, én magam előtt is eltitkoljam, hanem igenis az által, hogy figyelmeztessem, hogy tessék ezzel az áramlattal a küzdelmet felvenni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én ő Felségét nem arról tájékoztatnám, hogy nagyon szépen felépült egy színház, hanem arról, hogy készülnek szétbontani egy országot. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És mikor egy ilyen sporadikus jelenség mutatkozik, nem a büntetőtörvényre alapítanám Magyarország jogait, hanem arra, hogy Magyarország minden körülmények közt elég erős arra, hogy uralkodójával együtt akár diákesínyek, vagy akármik követteínekjel a maga méltóságát fentartsa. A mai nap egyik szónoka — gondolom — Pázmándy Dénes, szerintem igen helyesen rámutatott arra, hogy tulaj donkép nem is a diákokka] volt nekiiok dolgunk, hanem azzal, hogy épen az alkalommal, mikor a diákok nyilvánosan és világosan, nem diákok talán magukban örülnek ezen dolgoknak é.% Magyarország sérelmének, mely ott történt, ezzel szemben nem volt egy rokonszenves hang. (Egy hang balfelöl: Beöthy mondta!) Igen, mégis Beöthy volt. Nem volt egy kifejezés az uralkodónál, mely rámutatott volna abban a leiratban arra, hogy ő Felségét Magyarország tekintélye és méltósága közelről érinti. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Én elengedtem volna az összes elítéléseket, magam hajlandó lettem volna kérni a horvát kormányt, hogy tekintsen el attól, hogy ezeket a csínyttevő diákokat bíróság elé állítsuk, ha megkaptuk volna azt az elégtételt, hogy az ország színei, zászlója és czímerének sérelme, sérelme a koronának magának. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És akkor, t. ház, mikor látjuk, hogy Magyarország czímere és lobogója ellen nemcsak a horvát földön, hanem ő Felsége többi tartományaiban is egymásután követik el a merényleteket, mikor már évek Óta Magyarország jogait, törvényeit, méltóságát, tekintélyét, parlamentjét és kormányát arra nem illetékesek és nem is jogosítottak, — az örökös tartományokban az ott alakúit pártok, itt hazánkban a nemzetiségek és fajok — szüntelenül és folytonosan támadják; mikor ezt a támadást kiviszik egész Európába és azzal házalnak ellenünk, (Élénk helyeslés balfelöl.) demonstrálják és elbeszélik, és igen sok hívőre találnak, hogy ezek a támadások, melyek Magyarország integritása és törvényei ellen intéztetnek, nem támadják meg a dinasztiát, sőt vannak elég vakmerők, kik elmondják, hogy ezeket a támadásokat a dinasztia érdeke kívánja KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. KÖTET meg: akkor bizony nemcsak Magyarország, hanem a dinasztia érdekében is el kellett volna érkeznie a pillanatnak, melyet meg kellett volna ragadni két kézzel, hogy megmutattassák úgy Horvátországban és hizánkban, mint a külföld előtt, hogy a dinasztia és Magyarország érdeke nem különvált érdek, hanem egy és ugyanaz. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az, t. ház, a mi a kormány eljárásából hiányzik. Ez az, a miért mindazok, a kik óhajtják a békét föntartani Horvátországgal, azon eszközöket, melyeket a miniszterelnök úr és az őt követő párt alkalmazott, nemcsak elégségeseknek nem tartják arra, hogy a kapocs Magyarország és Horvát-Szlavonországok között megerősíttessék, hanem ezt a politikát, melyet itt inaugurálnak és követnek, nagy aggodalommal látják, mert ez minden vakmerő támadást Magyarországgal szemben nem hogy visszautasít, de felháborít. (Igaz! Úgy van! balfelöl) És épen azért, t. ház, ha a parlamentben nem a gyanúsítás fegyverét kézbevéve, hanem a rideg tényeket, melyek előttünk feküsznek, tisztességesen és becsületesen megbírálva, a történtek felett ítéletet mondunk — a mire jogunk és hivatásunk van, melyet a nemzettől kaptunk — mondom, hogyha ezen kötelességet teljesítjük, akkor nem a horvátok ellen követünk el támadást; mert nekünk igenis jogunk van az összes kérdéseket idekérni magunk elé, hogy végre megtudjuk, miben különböznek a nézetek, mi az, a mit önök itt is, otthon h megvédelmezni nem tudnak. Ez az igazi és becsületei politika, mely minden oldalról a bizalmat maga iránt felhívja és a mely azt mondja: akármilyen nehéz a kérdés és akármekkora veszélylyel jár annak taglalása, mi elfogadjuk a veszélyt, belemegyünk a tárgyalásba, a differencziákat, melyek az eszmékben vannak, konstatáljuk és az elme fegyvereivel meggyőzzük egymást és az ország közvéleményét. (Zajos helyeslés balfelöl.) De az a politika, t. ház, mely azt tekinti ' a hazafiság első feladatának, hogy azokat a kérdéseket, melyek egy egész nemzetet aggodalomban tartják, nagy óvatossággal ne tárgyaljuk, mert félő, hogyha tárgyaljuk azokat, akkor elbomlanak és veszély következik be: ez a politika t. ház, nem alkalmas arra, hogy ápolja és fentartsa azt a testvéri viszonyt, mely nem elég, hogy itt eldiskuráltassék egymás között, hanem a melynek olyannak kell lenni, hogy Magyarország minden polgárát, a ki nincs is itt a parlamentben, ép úgy áthassa, mint bennünket és a Horvátországban lakó horvátokat is ép úgy áthassa, mint az itt lakó horvát képviselőket. (Helyeslés balfelöl.) Azok az egyezségek, t. ház, melyeket mi itt egymással suttogva csinálunk, melyeknek in54