Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

522. országos ülés 1895. deczember 5-én, csütörtökön. 383 az ország szükségének. A mi pedig a tisztelt miniszter úr további fejtegetéseit illeti, azokra is legyen szabad némelyeket előadnom. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr szives volt elismerni azt, hogy a kikészítési eljárás, az őrlési engedély revízióra szorul. Ez a kijelentése a t. miniszter úrnak engem ki nem elégít. Igaz, hogy nagy változás van a felfogásban a mostani és a múlt állapotok között, azon állapotok között, midőn mindazokat, a kik ráutaltak arra a törvénytelenségre, a mely az őrlési engedélylyel visszaélésszerűen fizetik, a miniszteri padokról csakis gyanúsításokkal illették. Nekünk megmondatott akárhányszor az, hogy mi saját érdekeinket fel nem ismerő, nem értő, csak a mezőgazdasági érdekeket más termelési ágak rovására táplálni akaró agráriusok vagyunk. Nekünk megmondatott, hogy adjunk hálát az Istennek, hogy létezik román búza, mely vámmentesen bejön, mert csak ez képesíti a malmokat arra, hogy dolgozzanak és a mi búzánkat is vegyék. Nekünk a kormánypadokról sok mindenféle vettetett akkor szemünkre. Elismerem, e tekintetben ma változás van. Az igen tisztelt földmivelésügyi és pénzügyi miniszter úr is kilátásba helyezte az orvoslást, nem ugyan helyesen és egész kiterjedésében, de mégis bizonyos orvoslás kilátásba helyeztetett, és ez áll a hitelnek nem túlhosszú időre való kiterjesztésében. Elismerem, hogy ezen nyilatkozat megtörtént. Most a t. miniszter úr tovább megy és azt mondja, e kérdésnek revíziója szükséges. Hát igenis szükséges, de én nagyon szeretném és óhajtanám tudni, mi irányban ? Hiszen revíziója a kérdésnek az is, hogy a vámhitelezések további öt évre kiterjesztessenek. Revízió ez is, de ez engem meg nem nyugtat. Ezen kérdésben a mi óhajtásunk tiszta, világos, és azt hiszem, megtámadhatatlau. A kikészűési eljárás és őrlési engedély czímén bejött nyersterményeknek adassék meg a vámmentesség egész terjedelemben, de azon feltételek megtartásával, hogy a kikészített czikkek bizonyos rövid határidő múlva ki is vitessenek. (Helyeslés balfelől.) Többet nem kívántunk soha, ezt kívánjuk ma is és ezt kell is kívánni. Hogy a miniszter úr ezen felfogásunkat osztja-e, vagy nem, azt valóban az ő nyilatkozatából kimagyarázni nem lehet. Az igen tisztelt miniszter úr egész általánosságban mond olyat, a mi mindenkor, minden időben és minden alkalommal áll és megtámadhatatlan: a kormánynak iránya az, hogy mindenbaj orvosoltassék és szanáltassék. Azt hiszem, hogy ez minden irányban és minden alkalommal áll, de közgazdasági nagyfontosságú kérdésekben ilyen általános kifejezés nem elégítheti ki az érdekelteket. Hiszen, tisztelt miniszter úr, itt nem elvi jelentőségű dolgokról, itt egyszerűen a megélhetésről van szó, (Igaz! Ügy! van! balfelöl.) dolgokról, melyek minden embernek anyagi oldalát érintik és a melyeket ma javítani és orvosolni kell. És a kormány programmjában is azt mondta, a midőn székét elfoglalta és azóta tett minden nyilatkozatából azt halljuk: hogy igenis elismerjük a mezőgazdaság súlyos helyzetét, igenis azon javítani és segíteni akar. Nos hát itt a legelső alkalom arra, hogy ezen programmjukat megvalósíthassák; de én tartok attól, hogy úgy fogunk járni ezen programmponital, mint a többi programmpontokkal, mert egy, vagy több meg nem tartott miniszteri programaipont, az már a mi parlamentáris életünkben nem nyom semmit. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Ugyancsak így vagyunk azokra nézve, a miket a t. miniszter úr a bankkéi'déaben mondott, hogy olyan bankot kell létesíteni, a mely nemcsak az illető kereskedelmi és gazdasági köröknek hiteligényeit elégíti ki, de a mely az ország érdekét is kielégítse, hisz ez természetes. Más bank felállítására senki sem gondol, de ezt el lehet érni egy önálló bankrendszer, vagy egy közös bankrendszer útján; ezt el lehet érni két külön bank útján; ezt el lehet érni többféle módon. Melyik az a mód, a melyet a t. miniszter úr e tekintetben követni kivan, arra nézve én semmi tájékozást az ő beszédéből nem merítettem. De nem folytatom, t. képviselőház. (Halljuk! Halljak!) Amint mondám, én kötelességemnek tartottam, tekintettel e kérdések nagy fontosságára, tekintettel az idő imminens voltára, rámutatni ezekre a Magyarországra nézve legnagyobb fontosságú közgazdasági kérdésekre. Én tartok attól, sőt közel áll az én aggodalmam a meggyőződéshez, hogy ép úgy, mint a sajátképeni pénzügyi, belgazdasági és politikai kérdésekben, ép úgy ezekben a közgazdasági kérdésekben is a kormány nem fogja fel helyesen az ország helyzetének megfelelő feladatát. Én tartok attól, hogy az indemnitási idő alatt adoít időben meg fognak köttetni ezek a szerződések Magyarország kárára, Magyarország rovására, és ez egy indokkal több arra nézve, hogy a beadott törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben úgy a magam, mint elvbarátaim nevében el nem fogadom. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Balogh Géza jegyző: Péchy Tamás ! Péchy Tamás: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint a hogy a gólya meg a fecske évenkint vissza-vissza tér, úgy szokott az indemnitási törvényjavaslat minden esztendőben megújulni. De e dologban a t. ház különböző módon járt el, különösen a t. ház ellenzékei.