Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-521

581. országos ülés 1895. ieczember 4-én, »zerdán. 375 szétesnek találta, hogy a t. kormányt, a mely a szabadelvű pártnak szülöttje, a mely párt több mint húsz év óta uralkodik ezen ország felett, végre-valahára arra fogja vinni, hogy mégis be fogja látni, hogy »justitia est regnorum fundamentuma; sőt a mi speczialiter minket románokat illet, a román vezérférfiak szabadon boc8áttatása után, a mely tényt én, hogy mi okból történt, és miért történt egyelőre diszkusszió tárgyává nem teszem, máskor lesz alkalmam erről bővebben nyilatkozni, mondom, ezeknek szabadon bocsáttatása után mindenki egy nem igazságos, hanem lojális politikát remélt és ez volt az oka, hogy a költségvetés általános tárgyalásánál szót nem emeltem, hanem várakozó álláspontot foglaltam el. De rövid !dő alatt meggyőződtem, hogy a kormány ez általános örömet arra használja fel, hogy nekünk más ezer keserííséget okozzon, hogy a sérelmek hosszú lánczolatát még szaporítsa; és midőn oda jutottuk, hogy egyes testületek jogos tulajdonát úgyszólván brevi manu elkobozza, a mint ezt tette a volt első határőr-ezred vagyonával ; intézeteinket nap-nap után minden ok nélkül bezárással fenyegeti, mint jelenleg teszi a brassói gör. keleti gimnáziummal, hogy a főispánok politikája nap-nap után a nemzetiségek ellen irányuló akcziókban nyilvánul, akkor köte lességem felszólalni e házban. Ezért vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz, mint a ki a nemzetiségi kérdést e tárcza ügykörébe vonta, a következő interpellácziót intézni: (Olvassa.) »1. Van-e tudomása az igen tisztelt miniszterelnök úrnak a nemzetiségek ellen a főispánok részéről inszczenált üldözésről s különösen a fogarasmegyeiről ? 2. Törvényesnek és méltányosnak találja-e az igen tisztelt miniszterelnök úr azt, hogy ezen kormányrendszer következtében a román nép fiai a vármegyei tisztviselői állásokból teljesen kizáratnak? 3. Gondolja az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ez az eléggé el nem Ítélhető eljárás által a hazát boldoggá és a népeket megelégedettekké fogja tenni és levonta-e ezekből a konzequencziákat ? 4. Miféle lépéseket szándékozik tenni ezen abnormitások meggátlására ?« Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. Következik Sima Ferencz képviselő úr interpellácziója. Sima Ferencz: T. képviselőház! Sajnos, hogy a csongrádmegyei kérdésekben a panasz már számtalanszor hangzott fel ebben a házban s bár igen jól tudom, hogy a t. képviselőház egyes vidék specziális érdekeit érintő kérdésekkel nem szívesen foglalkozik, mégis, ha nézzük, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk a nógrádi esetről mondott és hozzáveszszük a csongrádmegyei kérdésekben általam itt feltárandó dolgokat, akkor méltóztatnak látni, hogy ezek a vidéki képek olyanok, mint egyegy darab tükör, a melyek útján e háznak arról kell meggyőződnie, hogy a magyar államkormányzat organizmusában ép úgy, mint a társadalom minden terén, a mig a politikai és közgazdasági élettel összeköttetésben áll, a korrupczió, a visszaélés a legnagyobb mértékben pusztítva emészi. Bármennyire unalmas legyen is ez egyes képviselőtársaimra nézve, nekem Csongrád vármegye ebben az országban egyik kisebb honom és egyik kisebb világom, és így annak baja, annak az ügye és sebei az én bajaim is, mert ezeket orvosolni másként, mint vagy a kormány jóakaratából, vagy a törvényhozás támogatásából nem lehet. Ennélfogva én nem szünök meg mindannyiszor feltárni Csongrád vármegye helyzetét a képviselőháznak, míg úgy a kormányt, mint magát a t. házat a helyzet objektív feltárása útján meg nem nyerem arra, hogy a vármegyében valahára az oly hosszú ideig tartott küzdelmek után, melyekben nemcsak a közélet, de a társadalmi élet minden rendje fel van fordulva, valahára béke és nyugalom álljon be. Akkor, mikor ebben az ügyben mai nap interpellácziót intézek a t. belügyminiszter úrhoz, minthogy ő az egyedül illetékes helyekről, a főispánoktői veszi a maga informácziót, legyen szíves megengedni, hogy a múltakra való visszatekintéssel egész máig rövid, tárgyilagos, teljesen igaz és hű képet nyújtsak a esongrádinegyei viszonyokról, melyek alapos ismerete nélkül e kérdésekben a belügyminiszter úr objektíve és igazságosan nem intézkedhetik. Caongrádmegye Magyarország egyik legnyugodtabb életű vármegyéje volt egész 1889-ig. Akkor, az ott felhalmozódott visszaélések folytán, a vármegyének nem pusztán ellenzéki, hanem kormánypárti, hogy úgy mondjam, higgadtabb és elfogulatlanabb elemeinek szövetségével a megyei restauráczión akartuk, hogy a megye élére egy igazságos és minden tekintetben kifogástalan ember állíttassák. E törekvésünkben a kormánypárt több tekintélyes tagja is támogatott. Ez azonban meghiúsult. Természetes dolog, hogy attól kezdve a benmaradt megyei tisztikar, élén a vármegye főispánjával minden megengedett és meg nem engedett eszközt mozgósított arra nézve, hogy Csongrád vármegyében az ellenzék elnémíttassék, illetve kiírtassék. Az előtt, t. ház, csak országos politikai kérdésekben álltunk egymással szemben Csongrád vármegyében. De még az orsz. képviselőválasztásoknál is kézfogással