Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-521
521. országos ülés 1185, deczember 4-én, szerdán. 371 hanem ha álí az az uzus, a melyre a t. belügyminiszter úr hivatkozott, — és én jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy a preezedenseket tudjam, hogy tehát ezt akár elismerhessem, akár megczáfolhassam, — ha, mondom, áll ez az uzus : tudomásul veszszük. Alkalomadtán talán mi is bátrak leszünk igénybe venni Nógrád vármegyének, vagy más vármegyéknek szíves vendégszeretetét hasonló ezélokra. (Derültség balfelöl.) És ha majd azután azt látjuk, hogy egyenlő mértékkel mérnek az összes pártoknak, akkor el fogjuk ismerni, hogy habár az én véleményem szerint nem egészen helyes, de legalább pártatlan eljárás uralkodik e tekintetben. Arra sem fektetek súlyt, a mit a t. belügyminiszter úr mond, czáfolván a vármegyei tisztviselők állítólagos szövetkezésére vonatkozó adatokat, mondom, arra sem fektetek súlyt, hogy ő itt nem azt czáfolja tüzetesen, a mit én állítottam. Mert én beszédemben járási tisztviselőkről szólok csupán, nem megyei tisztviselőkről egyáltalában. A t. belügyminiszter úr pedig azzal válaszol, hogy a megyei tisztviselők közfíl találkoznak olyanok, a kik most is a jelenlegi alispán úr pártjához tartoznak. A czáfolat az lett volna, ha a járási tisztviselők közííl tudott volna nekem ilyeneket megnevezni. Azután áttér a t, miniszter úr a megyei pénztárnok úrnak esetére. Hát, t. ház, ez igen fontos kérdés, és én előre bocsátom, hogy én elvileg teljesen rokonszenvezek azzal az állásponttal, mely a megyei pénztárnoki vagy bármilyen pénzkezeléssel megbízott köztisztviselői állást inkompatibilisnek mond az ugyanazon megye területén működő pénzintézet igazgatójának, vagy bármilyen tisztviselőjének állásával. Én, a ki az inkompatibilitás elvét nagyban akarom alkalmazni, és ott, a hol legnagyobb szükség van rá, még azoknak az uraknak sem, a kik az elvnek nagyban való alkalmazását leszavazással, mondom, még azoknak sem tagadom el igasságát ükkor, mikor ezt az elvet kis körben alkalmazni kívánják. Ámde a t. belügyminiszter úr határozottan nem szerencsés az ő közegeivel. Mert a belügyminiszter úrnak az az intézkedése, melyet ő nekünk tudomásunkra hoz, egyezik a maga tendencziájában és természetében azzal az állásponttal és ( azzal a felvilágosítással, a melyben Pulszky Ágost t. képviselőtársunk nemrég a nógrádmegyei főpénztárnoki kérdést bemutatta, hogy tudniillik az 1896. év kezdetétől fogva mondassék ki az inkompatibilitás, tehát mondassák ki elvileg, mondassék ki vonatkozás nélkül a jelenlegi esetre, vonatkozás nélkül a jelenlegi személyi kérdésre, vonatkozás nélkül a jelenlegi tisztíVjításra. Hát én elismerem a t. belügyminiszter úrnak ebbeli nemes és pártatlan intenczióját; de ez az intenezió nem nyer alkalmazást az o közegei részéről. Mert míg a belügyminiszter úr az 1896. év kezdetétől számítandónak mondta ki ezt az inkompatibilitási elvet, Nógrádmegyének igen t. főispánja az alispánhoz rendeletet intézett, melyben a belügyminiszter meghagyása alapján, melyet azonban részleteiben nem idéz, felkéri az alispánt, szíveskedjék a főpénztárnokot felszólítani, hogy legkésőbben deczember elsején, vagy a megyei főpénztárnoki, vagy pedig a népbank! igazgatói állásáról mondjon le. (Derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A t. belügyminiszter úr tehát kiad egy rendeletet, úgy, hogy annak érvénye az 1896. óv január elsejétől számítandó, azzal a helyes intenczióval, hogy még látszatát is kerülni akarja annak, mint ha valaki a tisztójításra és egyáltalán a személyi kérdésre befolyást akarna gyakorolni. A főispán úr ellenben ezt a rendeletet félreérti, (Derültség balról.) és úgy intézkedik, hogy e tisztújítás előtt, azaz 1895. deczember 1-éig kelljen nyilatkoznia afőpénztárnok úrnak, vájjon egyik vagy másik állást tartja-e meg? A t. belügyminiszter úr tehát láthatja, hogy az ő intencziói mily tökéletlenül és azok szellemével teljesen ellentétben jutottak kifejezésre. Azután foglalkozott a t. belügyminiszter úr az ismert balassagyarmati esettel. Hát, t. ház, az esetnek az az előadásts, melyet a belügyminiszter úrtól hallottunk, tökéletesen elég arra, hogy az abban körülírt és elmondott eljárást az autonóm élet szabadságának szempontjából elítéljem. (Úgy van! balfelöl.) Ha egy főispán akkor, a mikor neki valamely városnak bírája és jegyzője a helyi érdekekről beszél, ezzel kapcsolatosan azután azt mondja, hogy kár lesz olyan nagyon erősen ellentétbe helyezkedni a megyének többségével, és ha ezt a belügyminiszter úr helyes, megengedett, a municzipális szabadsággal összeegyeztethető dolognak tartja, akkor tudjuk, hogy mit várhatunk az ő kormányzásától. Ámde, t. képviselőház, a belügyminiszter úr bizonyára a legszavahihetőbb forrásból szerezte meg magának ezt a tudósítást és én azt a szavahihetőség szempontjából természetesen a legtávolabbról sem vagyok jogosítva kétségbevonni; de akkor magyarázza meg a t. belügyminiszter úr önmagának és a t. háznak azt az éltetést, mely az én, szintén szavahihető forrásból eredő tudósításom és az ő előadása között van. Itt van tudniillik kezeim között egy nyilatkozat, aláírva Reményi Károly, Balassagyarmat városának bírája és Ticsinszki József, Balassagyarmat városának jegyzője. (Halljuk! Halljuk!) ' Méltóztassanak ezt a nyilatkozatot meghallgatni: 47*
