Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

M 507. országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. értelemben, hogy mindii} ájan e haza polgárai vagyunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nem járulhatok hozzá abban az értelemben, a mint hangoztatják és a mint értik, midőn ezen polgári osztály alatt elsősorban a meggazdagodott üzleti embereket értik, mert nem járulhatunk semmiféle osztályuralomhoz és semmiféle osztálynak domináeziójáboz, mert a legszebb szavak mellett is mindig ott van az önző czél. Tiltakoznunk kell azon imputäczió ellen, mintha mi a produkcziók egyes ágai közt olyan különbséget akarnánk csinálni, hogy az egyik feláldoztassék a másiknak. Nem! Azt panaszoljuk épen, hogy a mezőgazdaság fel lett áldozva, és kívánjuk, hogy feláldozva ne legyen. Ápolja — mint Berzeviczy Albert t. barátom mondta — a kormány egyenlő szeretettel a produkczió minden ágát és fokozott gonddal és áldozattal azt, a melyik beteg! Mert minden foglalkozási kör egyaránt megérdemli a megbecsülést és a tiszteletet a zsellértől, a munkástól egész a milliomosig. Csak az nem becsülendő meg és csak az nem érdemli meg a tiszteletet, mely erejét arra használja, hogy embertársait kizsarolja és tönkretegye. (Éljenzés, helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ha azonban az a czél, hogy a parlamenti oligarchia által szervezett gazdasági feudalizmus alól felszabadítsuk az országot: akkor erre más út és mág mód nincs, mint a parlamenti reform, (Úgy van! balfelől) a kormány pressziójától és a pénz hatalmától megszabadított tiszta választások (Úgy vau! bálfelöl.) és a választási jognak a kiterjesztése. (Helyeslés balfelől.) Azt szokták mondani, t. ház, hogy a főrendiház csak privilégiumokon alapúi, a képviselőház képviseli a nemzeti közvéleményt. (Halljuk! Halljuk!) Nos, t. ház, Magyarországon a képviselőház is csak privilégiumon alapúi. Akkor, t. ház, mikor Európának minden alkotmányos országában ha nem hozták be az általános szavazati jogot, de elmentek annak közel határáig, Magyarországon 880.000 emberre teszi, azt hiszem, a belügyminiszter úr a választóknak a számát, a többi minden politikai jogukból kizárva még mindig a régi misera contribuens plebs. 1848-ban a kiváítságolt osztály lemondott előjogairól azon jelszó alatt, hogy a népet be kell fogadni az alkotmány sánczaiba. Ez, t. ház, mind e mai napig csak frázis. (Úgy van! balfelől.) Hitem és meggyőződésem, hogy az 1848-iki törvényhozástól okos konzervatív politika volt, hogy midőn a népképviseleti rendszerre kívánt átmenni a rendi alkotmánytól, nem tette meg ezt egy nagy ugrással, hanem megtett rá egy nagy lépést. (Ügy van! balfelöl.) De ha mi szinte 50 évvel azután még mindig meg akarunk állani annál az első lépésnél és a választási jognak a kiterjesztését akczeptálni nem akarjuk, no, t. ház, az oktalan hiperkonzervativizmus. A kik ezt akarják, azok a reakczió emberei (Úgy van! balfelöl,) azok a haladásnak és a népnek ellenségei. (Úgy van! balfelől.) Abból a 880.000 választóból — tegyünk egy kis számítást — mondjuk, hogy nem szavaz egy ötödrész; a megválasztott képviselő ellen szavaz egy harmadrész, az ellenzékre számítsunk esak egy harmadrészt, -- most jóval több — akkor mennyi az a nemzet millióiból, a mi a tisztelt többség határozatainak a háta mögött áll? Háromszázezer választó, ez is csak akkor, ha például egy nagy reformkérdésnél a választóknak azt az alkotmányos joga, hogy ők is megkérdeztessenek, mielőtt az eldöntetik, el nem lett lopva. (Úgy van! balfelől.) Majd, t. ház, ha a gazdaságilag gyengébb exisztencziák is birni fognak politikai jogokkal, akkor az uralkodó gazdasági rendszer, a mely egyúttal eminenter kortesrendszer, majd inkább figyelembe fogja venni az Ő érdekeiket és nem pusztán misera plebs contribuensnek tekinteni. (Úgy van! balfelől.) De, t. ház, az egyöntetű választási reform szükséges azért is, mert az nem járja és nem lehetséges, hogy egy országban kétféle választási jog tartassék fenu. (Úgy van! balfelől.) Erdélynek uniója ma még nincs megvalósítva. (Úgy van! balfelöl.) Azok állják az útját, a kik ott külön választási jogot, osztrák büntetőeljárást, osztrák »Biirgerliches Gresetzbuch«ot akarnakfentartani. (Úgy van! balfelől.) Érdeke lehet ebben, t. ház, a párturalomnak, mert a nemzetiségi vezetők kimondják a passzivitást, a kormány pedig olcsó vásárt csap a választásoknál. De nincsen érdekében a magyar nemzetnek, mert minden vád közt, a melyet a szabad nemzetek előtt ellenünk emelnek, az a kétféle választási jog az, a mit igazolni semmikép sem lehet. De, t. ház, különben is azt kell kívánnunk, hogy a nemzetiségek ne idegen fórumokon, hanem itt, a törvényes fórumon adják elő panaszaikat és ezért én még arra a veszélyre is, hogy egy pár kormánypárti kerület odavész, az egységes választói jog mellett vagyok. A mi különösen a románokat és a román kérdést illeti, nekem mindig az volt a meggyőződésem, hogy a magyar és román érdek kongruens, hogy egymásra vagyunk utalva. Az, hogy a magyarok magyarosíthatják a románokat, vagy hogy a románok románosíthatják a magyarokat, ez imaginárius veszedelem és nem történhetik meg sohha sem. De nem imaginárius veszedelem az, hogy akár mindketten együtt, akár egyenként germanizáltathatnak vagy szlávizáltathatnak. Mi ezivakodhatunk üres óráinkban, a meddig okosabbat tenni nem tudunk, de meg va-