Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-517

260 617- országos ülés 1895. rember 29-én, pénteken. nagy zaj.) Szemtelen! (Nagy zaj balfelől. Zajos felkiáltások balfelől: Bendre! Utasítsa rendre a minisztert/ Azt mondta, hogy: Szemtelen! Szűnni nem akaró, nagy zaj. Elnök hosszasan csenget.) • Elnöki Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy épen a lármázó és közbeszóló képviselő urak okai annak, hogy 8em a miniszter nem érti a szónokot, sem a szónok nem bírja beszédét folytatni, és azonkívül a képviselő urak konverzácziót folytatnak előre is, hátra is. így tanácskozni lehetetlen. (Helyeslés jobbfelöl.) Tessék már most a szónoknak beszédét folytatni. (Nagy zaj balfelől.) Ugron Zoltán: De a miniszter mégis azt mondta hogy: Szemtelen! (Nagy zaj.) Elnök: Ugron képviselő urat rendreutasítom. Ivánka Oszkár: Az egész ház hallotta! (Nagy zaj.) Elnök: Én semminemű" oly kifejezést, — (Felkiáltások balfelöl. Azt mondta: Szemtelen!) kérem ne ismételgessék itt — (Felkiáltások balfelől: Nem fogja tagadni! Nagy zij.) én semminemű kifejezést, mely a házszabályokba ütközik, nem hallottam. (Nagy zaj balfelöl.) Ilyen végnélkűli lármával nem jutunk tisztába. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Biztosítom a képviselő urakat, hogyha csendesen lesznek és én meghallhatok minden kifejezést, a mely ebben a házban elhangzik . . . (Zajos felkiáltások balfelöl: Meg kell kérdezni a minisztert! Nagy zaj.) Újra figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ne szakítsanak félbe. Ismétlem, minden kifejezést, a mely tudomásomra jön, a melyet én itt a házban hallok, akárkitől jön is, a házszabály szerinti elbánásban fogok részesíteni. Hanem midőn itt zajon ganak, midőn ebben a zajban nem én, de a ház tagjainak legnagyobb része semmit sem hallhat, akkor nem lehet az elnöktől kívánni, hogy rendet tartson, legkevésbbé kívánhatják ezt azok, a kik folytonos lármázássaí a rendet zavarják. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: A miniszter úr sem tagadja, elismeri, hogy a »szemtelen« kifejezést használta. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) HOCk János: T. ház! A napirendhez kívánok szólani. (Felkiáltások a baloldalon: Most nem szólhat! Folytonos, nagy zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház ! Tessék folytatni beszédét! Gulner Gyula: T. képviselőház! Ott lettem félbeszakítva beszédem fonalában, midőn azt mondottam, hogy nem hiszem a belügyminiszter úrról azt, hogy tudná, hogy a választóknak az a jogos kívánsága akadályozva van, hogy ők a választási lajstromokat megtekinthessék, s vizsgálatot teljesíteni, a jegyzőkönyvet átvizsgálni, a reklamácziókat elintézni és ebben első fokon dönteni. Mit tapasztaltunk most legutóbb ? Azt, a mit eddig sohasem. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Földváry Miklós t. barátom szemközt ül velem, ő is tagja az igazoló bizottságnak, mit tapasztaltunk ? Hogy a mi eddig soha elő nem fordult, most pedig sporadicze ugyan, de kezdenek feltűnni olyan apró nyitrai választási tünetek. (Derültség. Úgy van! a baloldalon.) Arra még nem volt eset vármegyei gyakorlatomban ezen a téren, hogy egy olyan reklamáczió érkezett volna be, hogy a választási elnök egy hibás betűért visszautasította volna a szavazót; most pedig ilyen alapon az igazoló választmány majdnem minden reklamáczióra, talán kettőt kivéve, köteles volt a vizsgálatot elrendelni, sőt a hol az adatok egészen előttünk feküdtek, a választást meg is semmisíteni. Méltóztatik ebből látni, hogy a lélektani alapon támadó betegségek is bizonyos ragályos természettel birnak. (Helyeslés. Úgy van! balfelől.) Most kisebb jelentőségű téren ugyanazok a visszaélések mutatkoznak, melyeknek nagy példáját statuálták a nyitrai választások, s melyekre, — fájdalommal mondom, — a t. ház szankczióját is ráadta. Hát azt méltóztatnak hinni, hogy az adófizetőnek legfontosabb politikai jogát, a választási jogot, lehetséges attól tenni függővé, hogy a választási lajstromban jól van-e beírva az ő 47 esztendeje? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És ez akkor történik, mikor őt meg se kérdik, mikor a személyes jelentkezés kötelessége nem áll fenn, a mikor az illető ezt csak akkor ludhatja meg, — a mire beteges, öreg, elfoglalt ember nem kötelezhető, — ha megtekinti a lajstromot. Thaly Kálmán: Nem is engedik! (Úgy van ! a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Elnök: Kérem, ne zavarják a szónokot! Gulner Gyula: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy meg sem engedik. És ezt tudja a t. belügyminiszter úr? (Zajos felkiáltások balfelől: Hogyne?! Be tagadja!) Perczel Dezső belügyminiszter: Ki tett csak egy panaszt? (Zaj.) Thaly Kálmán: Megnevezem ! (Nagy zaj. Egy hang bálfelöl: Letagadja! Egy hang jobbfelol: Szemtélen! Elnök csenget.) Gulner Gyula: En nem hiszem, hogy a belügyminiszter úr ezt tudja. (Zaj balfelöl. Egy hang balfelöl: Letagadja! Élénk mozgás jobbfelöl. Folytonosan tartó nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) Perczel Dezső belügyminiszter: Semmit se tagadok ! Kikérem magamnak! (Folytonos