Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-517
246 517. orségos ülés 1895. november 29-én, pénteken. »2. Juden und die för die jeweilige Regié rungspartei stímmen, kőimen anch dümmer, geseheidler, jünger oder älter aiissehen, als sie thatsächlich eind.« (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Végig folytatja itt azután az ő szakaszait. T. képviselőház! Hiszen a komikumnak ez mindenesetre nonpluszultrája; de mikor odáig fajúinak a dolgok, hogy különben komoly hírlap magának a felekezeti s a gyűlölködésre szító harczot engedi meg, s mikor már gúny tárgyává is tehető az alkotmány legsarkalafosabb intézménye, a választási törvény, akkor, t. ház, illő és jogosult, hogy legalább gondolkodóba essünk, különösen, t. ház, midőn akárhány olyan levél is áll rendelkezésemre, a hol igen jó magyar emberek, példás hazafiak, olyan férfiak, a kikről közvetlen tudomásom van, hogy a felvidéki panszlavisztikus mozgalommal szemben nemcsak állást foglaltak, de áldozatokat is hoztak, ma már feljajdulnak és azt mondják: »vigyázzunk, mert a nép odakünn nemcsak nem hisz már a hivatalnokoknak, de gyűlöli és megveti őket, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a jogfosztásnak kirendelt művészei, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik, ne higyjék önök, nem a saját nevükben vétkeznek, hanem a magyar állameszmét kompromittálják, azt mondják rá, ez a magyar állam, ez a magyar állam hivatalnoka. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az a felvidéki tót, í. képviselőház, a magyar államot nem ismeri más instituezióiból, mint az adóhivatal és főszolgabiróság és a viczispánság intézményeiből. Én, t. képviselőház, szomorít szívvel látom ezen eredményeket; én a magam részéről a jelenleg fennálló törvény keretében is tudom, hogy ezek visszaélések, de e tekintetben azt fogják önök mondani : jól van, ha választási visszaélések vannak, hisz ott a törvény, tessék vagy reklamálni, jogorvoslatot keresni, vagy ott a büntető törvény, tessék megtorlást keresni. Hát, t. ház, méltóztassék azt egyszer megkísérlem, mi az, tömeges reklamácziót csinálni. Nem is szólok a sporadikus reklamácziókról. Nem szólok arról, hogy a visszaéléseknek olyan légiója áll megint rendelkezésünkre, a hol a törvényben előírt világos rendelkezés daczára nem adják ki a megfelelő adóbizonylatokat, hanem illetékekéi: szednek és munkadíjat követelnek. De, t. képviselőház, pozitív választói jog igazolása az még csak annyira, mennyire megközelítőleg lehetséges; de hogy valaki választói joggal nem bír, mondja, hogy van Hofstaat, és azután külön rubrikába jön a Hofdienst. Áz udvari szolgálat, megengedem, olyan dolog, a mely voltaképen a mi közjogunkat és alkotmányunkat nem érinti; de a Hofstaat közjogi funkezió- | kat teljesít, s az udvartartás ezen részének hivatása olyan, a melyet szoros kapcsolatba kell hozni törvényeinkkel, és a negativ bizonyítéknak a beszerzése, az emberfeletti dolog Magyarországon, de másutt is, még sporadikus esetekben is, annál inkább az, t. ház, ha százakra és ezrekre megy ez a visszaélés. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Mentül tömegesebben űzik a visszaéléseket, annál lehetetlenebb azok orvoslása. Van egy dolog, t. képviselőház, a mely miatt hiába hivatkoznak önök a nagyméltóságú kúriának határozataira, mert a kúriának az orvoslás a legtöbb esetbea egyenes lehetetlenség. Megmondom azt is, hogy miért lehetetlenség. (Halljuk! Halljuk!) Mert a bírónak a mi törvényeink szerint meg van adva az a jog, hogy ha ő egy kérdést nem lát kellőleg felvilágosítottnak, vagy ha további bizonyítékok alkalmazását tartja szükségeseknek, azoknak beszerzését hivatalból is elrendelheti. Á legtöbb reklamáczió, t. képviselőház, — önök is tudják — azért vettetik el, mert a megfelelő adatoknak a megfelelő határidőben való beszerzése lehetetlenné vált. A kúria száz és száz esetben látja, hogy ha itt egy pótló bizonyítást elrendel, ez bizonyosan kideríthetné a visszaélést, azonban, t. képviselőház, ez egyszerű lehetetlenség, Á választói törvény ugyanis gondoskodik arról, a mint természetes is, hogy a lajsíromos szavazásnál a választási lajstromnak az év utolsó napjáig minden körülmények köpött meg kell állapítva lennie; mert különben az újév napján esetleg bekövetkezhető választásoknál a választási jog maga kérdés tárgya lehet. Tehát a törvény maga elrendeli, hogy a kúriának a választási névjegyzékek felett hozott reklamácziók tekintetében legkésőbben deezemberben végérvényes ítéletet kell hoznia s ennek az ítéletnek a központi választmánynál már benn is keli lennie. Már most, t. képviselőház, november 29-ike van. Méltóztatnak látni, tessék csak a kúriára menni, hogy egy pár ezer reklamáczió hever ott a kúriánál, melyeket.most folytatólagosan elintéznek. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ha a kúria esak egyet is ezen reklamácziók közííi november 29-én felold, és elrendel pótlólagos bizonyítást vagy új határozathozatalt csak egy esetben is, mire az a kúriára újból feljön, régen januárban vagyunk. Tehát imposszibilis a reparáczió, mert a kúriához a választási reklamácziók oly időben kerülnek fel, hogy daczára a soronkivulielintézésnek, november végén még fele sincs a reklamáezióknak elintézve. Ha tehát deczember 15-én tárgyaltatnak a reklamácziók, s vi-szaküldik az adatokkal, hogy tessék kataszteri kimutatásokat vagy adókönyvekeí sfcb. beszerezni, mire újból felterjesztik hozzá, deczemI bérnek vége van ? és nem intézkedhetik az ügyben.
