Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

507. országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. 1 7 feltolta magát a királynak a nádori méltóságra, és midőn az ország felindult ellene és a király kénytelen volt őt elejteni, akkor csinált a király nak egy olyan országos zenebonát, hogy kénytelen legyen őt visszatogadni. (Derültség a balés szélső haloldalon,) Hogy ha Németujvári Henrik bán és az ő fia Iván (Derültség a baloldalon.) ma élnének, ők ma is azt az utat követnék, ma is idegen várakat és dominiumokat próbálnának elfoglalni? Azt bizonyára nem tennék, mert akkor hamar eljátszanak játékukat. Ezek az oligarchák, rendkívüli képességgel és rendkívüli akaraterővel ellátva mindig a maguk korának színvonalán állottak és ismerték annak minden esínyját binját. Ma Németujvári Henrik bán Smith Ádámnak, a nagy angol nemzetgazdásznak mindenekelőtt azon tanát venné figyelembe, hogy minden portékát a legolcsóbb piaczon kell venni és a legdrágább piaczon kell eladni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Németujvári Henrik bán, ha ki akarná elégíteni oligarchikus törekvéseit, pártját összevásárolná az olcsó népszerűség piaczán, és a kormányhatalom drága piaczán vinné vásárra. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem foglalna el fegyveres kézzel idegen várakat és dominiumokat, hanem a mai modern parlamenti intézményeknek defigurálásával igyekeznék czéljait elérni és felhasználná a modern közgazdaság szervezetét, azt a befolyást és azt a hatalmat, a melyet például egy rendkívüli törvényhozási privilégiumokkal felruházott bank nyújthat, a mely behálózza az országot a maga alapításaival és fiókjaival, alkalmat ad híveinek elhelyezésére és szaporítására. Offenbacímak van egy operetteje, a mely 20 évvel ezelőtt igen népszerű volt, ma is adják. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy Offenbacímak az volt a sajátsága, hogy vidám köntösben a velőkig ható szatírával ostorozza az emberi és politikai visszásságokat. Ezen operetté a »Párisi élet«, a melyben előfordul egy svájczi admirális, s mikor Gordremark báró azt kérdi : Hogyan van az, hogy valaki svájczi admirális, mikor Svájcznak nincs tengere? Azt a magyarázatot adja neki Quimper Caradoc grófné, hogy ez az úr azért svájczi admirális, annak daczára, hogy Svájcznak nincs tengere, mert ő születési jogon svájczi admirális. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nekünk is vannak svájczi admirálisaink, a kik születési jogon tartanak igényt az ország ügyeinek vezetésére s a miniszteri székekre. (Zajos derültség a bah és szélső baloldalon) Mert a parlamentáris intézményeknek s egyáltalán minden intézménynek az a természete, hogy elzüllésnek indulnak, ha meg vannak hamisítva. (Igaz! Úgy van! a balKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII, KÖTET* és szélső baloldalon.) Nálunk a parlamentarizmus ki van forgatva lényegéből, mert hiába mondta azt ma Láng Lajos t. képviselőtársunk, hogy felül kell emelkedni a pártszempontokon, mert nálunk a parlamentarizmus lényege helyett egészen más valami vert gyökeret és lett állandóvá. (Halljuk! Halljuk!) Nem az, hogy felül kell emelkedni a pártérdekeken, hanem a szűnni nem akaró párturalom. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A parlamentarizmus kétségkívül a párturalmon alapszik, — ez nem szenved kétséget — de ezen párturalomnak megvan a maga korrektivuma a parlamentarizmusban, s ez a pártoknak váltakozása, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és innen van az, t. ház, hogy Angolországban oly normálisan, minden emóezió nélkül, hasznosan és szabályosan dolgozik a parlamentarizmus. Minden párt tudja, hogy 3—4 esztendeig van hatalomban és akkor azután, ha a hatalomnak a fáradozásai és a nagy munka egy kicsit megrendítették az idegrendszerét és népszerűségét, akkor az oppoziczió aczélftirdőjében helyreállítja idegeit és népszerűségét azzal a nyugalommal és azzal a tudattal, hogy néhány esztendő múlva ismét reá kerííl a sor. De nálunk, t. ház, a paiiamentárkmus teljesen megszűnt, megszűnt annak lényege. Nálunk a szűnni nem akaró párturalom a kormányforma s ez a párturalom tűrhetetlenebb, mint a m esztelen autokráczia, (Igaz! Úgy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert az az egy autokrata az messze van, nem is avatkozik mindenki dolgába, már indoleneziájánál fogva és azt látjuk például az ázsiai deszpocziákban, hogy noha hiányzik minden biztosítéka az egyéni szabadságnak, a pártatlan kormányzásnak, mégis fennállhat az egyéni szabadság ott és mégis létezik ott pártatlanság is, de a párturalom, a mely hosszan tartva, évtizedeken át szűnni nem akar, az áthatja a nemzeti élet minden vonatkozását, a közéletet, sőt a, magánéletnek minden viszonyát; a pártszellemben pártkérdéssé tesz mindent, és ezáltal válik végre tűrhetetlenné. Végre, t. ház, az az egy autokrata akármennyire éhes legyen, utoljára jóllakik, de az apró autokratáknak sáskaserege nem lakik jól soha. (Éljenzés, taps és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így látjuk, t. ház, hogy nálunk Magyarországon meggyökeresedett egy, az országnak anyagi és gazdasági létalapjait megingató rendszer, a mely a legszentebb érdekeket feláldozza, egynehány ember olthatatlan hatalomszomjának

5 s a körülöttük összeverődött egyéni érdekeknek, a melyeket ép oly hamisan identifiálnak a többségen levő t. pártnak az érdekeivel, mint a hogyan a párturalmat hirdetik a haza érdekének, 3