Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-514
514. országos ülés 1895. napság; és pedig azért, mert nehezebb pénzügyi viszonyai, nehezebb budget-viszonyai voltak ugyan, de annyira kimerítve az ország nem volt soha, mint van ma, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) űgy, hogy gondoskodni kell arról hogy az adóknak nem összes terhei végeredményükben, hanem az adóknak egyenletesebb, igazságosabb beosztása által bizonyos új jövedelmi források teremtessenek. Ezen országnak az adóreform első életszükséglete, nemcsak az igazságosság szempontjából, hanem az államnak pénzügyi prosperálása szempontjából is. (Úgy van! Úgy van! balfélol.) Hogy mik azok, amik egy helyes adózáshoz vezethetnek, a mit nem pusztán magának az adókérdésnek reformjából, hanem más problémáknak felkarolásából is áll, azokról nem szólok, hanem utalva a pénzügyminiszter urnak azon neheztelésére, hogy hangoztattam nagyszabású reformokat, magam azonban szerényen hallgatok róluk: talán meg fogom ragadni közelebb az alkalmat, hogy habár profanizálva is lesznek azok a nézetek, vagy leg alább azoknak egy része, a melyeket e tekintetben a magaméinak vallok, elmondjam nézeteimet az iránt, miként kellene pénzügyi és gazdasági viszonyainkat úgy rekonstruálni, hogy az állam és a társadalom legalább úgy, a hogy áteviczk éljen azokon a nehéz viszonyokon, a melyek elé megyünk. Addig is megmaradok a mellett, hogy itt nincs tervszerű, igazságos, gondos pénzügyi kormányzás, s ez egyik indoka annak, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Mielőtt beszédemet befejezném, néhány szót kell szólanom az általános politikai helyzetről is. Bevezető beszédemben iparkodtam közállapotainkat — megengedem némileg erőteljes vonásokban — tőlem telhetőleg ecsetelni. Nem szívesen tettem, mert hiszen én is érzem, hogy sokkal kellemesebb dolog a közállapotok dicsőségét hirdetni, mint azok sebeiben kutatni. De fel kellett magamnak tennem a kérdést, sőt tán fel tehetem a háznak is: hogy a ki e súlyos bajokat látja, akkor teljesíti-e kötelességét, ha róluk hallgat, vagy ha feltárja őket és gyógyítást követel ? Én habozás nélkül tettem az utóbbit, még pedig két szempontból. Az egyik az, mert erősen átérzem, hogy ez ország eljvan nyomva, őszinte megnyilatkozása lehetetlenné van téve. (Úgy van! balfelől.) A másik az, hogy szerintem egy ország lenyügözése mindenütt súlyos baj ugyan, de kétszeres baj ez a mi országunkban, mely csak a szabadság segélyével tartotta fenn magát, melyben folyton szükség van az áldozatkészségre, a közügyek iránti érdeklődésre, hogy azon nehéz politikai viszonyok között, melyekben földrajzi helyzetünknél fogva vagyunk, megélhessünk! (Úgy van balfelöl.) november 26-án,. kedden. J g | Vájjon) t. ház, nincs-e abban igazam — s ezt különösen Berzeviczy t. barátomnak ajánlom figyelmébe, — hogy míg minden más országban az erős nemzeti érzés és az annak megfelelő cselekvés a legnemesebb erény, mely az embereket a dicsőség piedesztáljára állítja, addig nálunk az erős nemzeti érzés disqualifikál és kizár, (Élénk helyeslés balfelől.) Van-e más oly állam, a hol az erős nemzeti érzést ledisputálni, leszavazni, megmosolyogni lehessen ? (Élénk helyeslés balfelől.) Ily viszonyok között kiirtani a nép lelkéből azt a csekély erkölcsi erőt is, melyet e rendszer évek óta sem birt egészen elpusztítani, az nem egyéb, mint dobra ütni azt a kis tartalékot is, mely még a regenarácziónak eszközéül szolgálhatott volna. (Úgy van! balfelől.) Berzeviczy Albert t. barátom azt mondta, hogy a közállapotok festését csak a szenvedély sugallhatta. E kijelentése nagy igénynyel lépett fel, legalább külső formáját tekintve, de t. barátom elfeledte azt meg is okolni. A t. belügyminiszter úr pedig azt mondta és ugyanezt mondta mai beszédében a t. előadó úr is, hogy a kép, melyet rajzoltam, nagyon sötét. Ámde láthatta a t. ház a tárgyalások folyama alatt, hogy míg a t. belügyminiszter úr nekem ezt mondotta., addig ő maga alaposan igyekezett a2 ország politikai szabadságait tömeges atroczitásokkal kezelni. (Igás ! Úgy van! a baloldalon.) Megvallom őszintén, hogy senkisem örülne jobban, mint én, annak, hogy ha a t. belügyminiszter úr nem frázisokkal, hanem adatokkal bebizonyítaná, hogy én az ország közállapotait sötéteknek festem. Eddig nem láttam a bizonyítékokat, ezért én azokat másnak, mint iíres frázisoknak, vagy dialektikai eszközöknek nem tekinthetem, a melyek legfölebb arra vannak szánva, hogy eltakarják az ország mizériáit, mely országnak kormányzata évek óta bizonyítékok hiányából él. (Tetsgés és derültség a baloldalon.) De hát jó, akczeptálom a nyilatkozatot, azonban nem ez a kérdés, hanem az, hogy igazam van-e, vagy sem? És ha az igazságot akarom keresni, akkor nem kell messze mennem, hanem elegendő néznem azt a szituácziót, a melyet én e t. házban látok. Az ország politikai, financziális, közgazdasági és társadalmi állapotai a lehető legziláltabbak. Ez áll egyfelől, másfelől pedig ott van a t. kormány, a melynek minden egyes tagját őszintén becsülöm, de erőiket a nagy feladatokkal szemben minden tiszteletem mellett is gyengéknek látom. E két ellentét önmagában, tudniillik a bajok egyfelől, másfelől a t. kormánynak kormányzati erőtlensége, váljon nem desperált állapot-e ez ? Bocsánat e kifejezésért. Ha mindez nem elég, szolgálhatok mással is. Ugyan kérem, méltóztassanak megmondani,
