Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

507» országos ülés 1895» november 18-án, hétfőn. 11 kellett volna adózni, akkor nagyon vigyázott, hogy valahogy ezen az utolsó budgetnek a keretén túl ne menjen. No már, t. képviselőtársain,ahol a fénynek és az árnynak ilyen egyenlőtlen megosztásával dolgozunk, ott, azt hiszem, igen könnyű bármi budgetet elítélni s még a maszületett gyermeknek is a legnagyobb bűnöket ig imputálni. De kényelmessé tette magának a t. képviselő úr a bírálatot annyiban is, hogy midőn még e budgettel szemben az elismerést meg nem tagadhatta, bizonyos fokig és bizonyos kiadások szükségességét és hasznosságát elismerni kénytelen volt, akkor azt mondja, hogy azok nem indulnak ki a nemzeti organizmus egészének, az abból természetszerűleg keletkező szükségleteknek 8 igényeknek együttes felfogásából, a mely együttes felfogás alapján kell azután megállapítani a teendő intézkedések egymásutánját szükségességük, a várható gyors, vagy lassú, kisebb vagy nagyobb áldozatok szempontjából, hanem ez ötletszertíleg, alkalomszerüleg és rendszer nélkül történik. Már most, a ki e vádat emeli, annak be kell bizonyítania, mennyiben nem felelnek meg ezek a kiadások az organikus fejlődésnek, menynyiben ötletszerűek és alkalomszerűek, mik azok, a miket a helyes egymásután szempontjából előbb kellett volna tenni, mint azokat a kiadásokat, a melyeket a budget felemlít. így minden indokolás nélkül odavetni ezeket, t. képviselő társam, azt hiszem, nem veszi rossz néven, ha azt mondom, hogy ez az az igazi Mayer, a kiről méltóztatott megemlékezni, (Derültség.) és pedig sokkal rosszabb, mint a Nestroy Mayerje, mert a Nestroy Mayerjével csak a múltban találkoztunk, de félek, ezzel a Mayerrel a jövőben is találkozunk. (Nagy derültség a jobboldalon.) Mikor a t. képviselő úr még törvénykezésünket is hibáztatta, abból a szempontból kiindulva, hogy hiányzik az egységes kodifikáczió, hogy van az, hogy t. képviselőtársam abszolúte nem akart megemlékezni arról, hogy a kodifikáczió terén, a házasságjog terén egy ilyen nevezetes lépés történt a legutolsó időben. És a mikor t. képviselőtársam az adminisztráczió autonómiáját a lehető legfeketébb színekkel festette, vájjon megengedi-e, hogy ebből arra következtessek, hogy midőn az adminisztráczió reformjáról és állami közigazgatásról lesz szó, akkor buzgó támogatásra számíthatunk-e? (Nagy derültség és tetszés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Attól függ, hogy müyen lesz!) Bocsásson meg a t. képviselő úr, abban nem tudok vele megegyezni, hogy a kormánynyal szemben, mikor az Ausztriával való kiegyezésről beszélünk, azt kívánja, hogy k kréte nyilatkozzék. Nem kívánja, hogy részletesen, de kívánja, hogy konkrété nyilatkozzék s jelölje meg azt a határt, a melyen alól nem alkuszik. Még oly alkudozást nem láttam, a ki, mikor alkudozni készül, előre megjelöli a minimumot; mert a ki ezt megmondja, a makszimumot mondta meg, a mit valaha el fog érhetni. (Igaz! Úgy van! jobbfélol. Ellenmondás bálfélől.) És mikor t. képviselőtársam egy alkudozásba induló kormánytól kívánja, hogy konkrété nyilatkozzék, akkor nem értem azt az idegességet, a melyet t. képviselőtársam Pulszky Ágost képviselőtársammal szemben tanúsított, midőn ugratásnak minősítette azt, hogy az egyházpolitikában határozott nyilatkozatot kért tőle. T. képviselőtársam csak nem alkudozik az egyházpolitika terén, (Nyugtalanság balfelől.) hogy rá nézve zavarólag hatna, ha valaki határozott nyilatkozatot kivan; és azt hiszem, hogy annak, a ki, mint a t. képviselő úr, azon vád ellen védekezik, hogy politikája kétértelmű, nem szabadkitérnie, hanem határozottan kell nyilatkoznia. (Felkiáltások balfelől: Százszor is megmondta!) És ne vegye rossz néven, a mit igazán sajnálok oly magas izlésü férfiúnál, mint a képviselő úr, az az olcsó élez, a mit Pulszky Ágost képviselőtársam mondatfűzésével szemben magának megengedett; mert, engedelmet kérek, Pulszky t. képviselőtársam eszmemenetének gazdagságáról s világosságáról, azt hiszem, a t. képviselő úr nem volt mindig hasonló kedvezőtlen véleményben, (Nyugtalanság a baloldalon.) mint a minőnek most adott kifejezést. Én nem voltam mindig egy politikai párton Pulszky Ágost barátommal, de az ő elmebeli képességéről és értelmi erejéről lenézőleg sohasem beszéltem. (Mozgás a baloldalon.) Hock János: Csak Fenyvessy Ferencz beszélt róla lenézőleg. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Láng Lajos: És most, t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy közjogi kijelentéseire térjek át; és azt hiszem, hogy midőn örömmel fogadtam az ő nyilatkozatát, hogy ő határozott híve e kiegyezésnek, talán ő sem fogja minden öröm nélkül venni azt, ha ezen eszmék tisztázásánál arra hívom fel figyelmét, hogy talán egyik-másik dologban az eltérés közöttünk nem oly nagy, mint képzeli és hogy különösen velem szemben, azt hiszem, egy dologban téved. Ha a t. képviselőtársam azt mondja, hogy a nemzeti eszmét be kell vinni a közös hadseregbe és ezt úgy érti, a mint értette gróf Andrássy Gyula 1868-ban a véderőtörvény meghozatala felett folytatott vitákban, a mint azt értette ugyancsak gróf Andrássy Gyula utolsó beszédében, melyet a főrendiház