Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

\ gg 514. orsxágos ülés 1895. november 26-án, kedden. jét abszolúte kizárja. Azonban nem hiszem, hogy elkerülte volna t. képviselőtársam figyelmét, hogy ezen nyilatkozata azon mozgalommal szem­ben nem elég tartalmas. Mert nagy különbség van a között, hogy a törvények vérehajtassauak, és nagy különbség van a között: tíírni és sem­legességet tanúsítani egy olyan mozgalommal szemben, a melyet mindnyájan a felekezeti béke és társadalmi egyetértés feldúlásának és veszedelmes szocziális és nemzetiségi mozga­lomnak tekintünk. És bocsásson meg t. kép­viselőtársam, errő! sehol soha nem nyilatkozott. Erre is joga van. De tovább megyek. T. képviselőtársam figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy hosszú idő óta a napi sajtónak egy egész csoportja egészen tiszta antiszemita és néppárti izgatást folytat, de vezéréül, — sőt az egyik úgy fe­jezte ki magát, — megváltójául Apponyi Al­bertet tekinti. Azok a lapok függetlenek és czikkeikért a t. képviselő úr felelősségre nem vonható. Ez illojalitás volna részemről. De ha nap­ról-napra, ha hónapról hónapra, sőt most mái­évek is számítanak, állandóan ilyen konibiná­czióban jelenik meg a nagyközönség előtt, sőt ha még tekintetbe veszem, hogy ez a vidék némely mozgalmában már tényleg nyilvánul is: bocsásson meg, ha akkor a parlament egyik részéről azt a kérdést intézik hozzá, hogy mit tart ezekről, milyen álláspontja van, és alkal­mat adnak neki, hogy e tekintetben nyilatkoz­zék, és akkor ő azt mondja: politikai nyilat­kozatot ismételni nem kell, nem lehet, mert azok súlyukból veszítenek, daczára annak, hogy azon politikai nyilatkozat nem erre a mozgalomra vonatkozott: ez olyan állítás, a melyet elfogadni nem lehet. Mert higyje el t. képviselőtársam, hogy felelős a minisztérium, felelős mindenki, de felelős az ellenzéki vezér is. Az a felelősség, a mely az ő nevéhez fűző­dik, annál nagyobb, minél nagyobb a tehet­sége és befolyása az ország közvéleményére, és azok, a kik nagy tehetségét elismerik és fel­lépésének nagy befolyást tulajdonítnak: mind­inkább kényszerítve és kötelezve vannak, hogy e tekintetben állásfoglalását ismerni tanulják; mert itt nem lehet arra számítani, hogy »tudja mindenki a programmot, semmi közöm azon mozgalmakhoz.« Én jól tudom, hogy nemcsak nagy hazafiságánál és bölcseségénél, de Ízlésé­nél fogva sem esatlakozhatik t. képviselőtársam azon mozgalomhoz; de — már bocsánatot kérek — semmiféle alkalmat meg nem ragadni a helyzet tisztázásához és tűrni azt, hogy e tekintetben nevével kapcsolatosan lapokban és kerületekben ez irányban izgassanak, nézetem szerint, nem lehet, nem szabad. Ivánka Oszkár: Inkább a papokkal, mint az ördöggel! Madarász József: De ha a papok rosszab­bak, mint az ördög! Hegedüs Sándor előadó: T. ház! En­gedjék meg, hogy a közjogi kérdésekre menjek át. E tekintetben először Polónyi Géza t. kép­viselőtársammal kell foglalkoznom. Csak három rektifikáczióra szorítkozom, mert hisz polémiája egész súlyát gr. Apponyi Albert felszólalására fektette s így nekem ebbe természetesen nem lehet beleavatkoznom. Az egyik kis dolog, mert a kiegyezést elítélni azon a czímen, hogy a kül­ügyminiszter — megvallom, én kerestem, de nem találtam, hogy mikor — azt a kifejezést használta, hogy összbirodalom. Polónyi Géza: Összmonarchia! Hegedüs Sándor előadó: . . Vagy össz­monarchia, — mondom, — elítélni a kiegyezést, mert bármely miniszternek ily helytelen kifeje­zés szaladt ki a szájából, ez már mégis kissé túlmegy a logikai összefüggésen. Nincs is szük­sége, hogy e részben gr. Apponyi segítségére hivatkozzék. O is megmondaná, de mi is meg­mondjuk, hogy e kifejezés helytelen, bárki al­kalmazza. Ez tiszta dolog, ehhez a kiegyezés­nek semmi köze. A másik az, hogy a delegáczió eljárását — engedjen meg —- hamis színben tüntette fel. Talán nem ismeri az ügyrendet. Azt mondja : mily szörnyű dolog, hogy ki vagyunk téve an­nak, hogy törvényt diktáljon nekünk egy osz­trák elnök votum Minervae-je! Azt értette ez alatt, hogy mikor a két delegáczió nem tud megegyezni egy tételben, közös ülést tartanak, a hol felváltva történvén az elnöklés, a szava­zatok egyenlősége esetén megtörténhetik, hogy az egyik elnök votum a dönt. Nem így van, mert mindkét elnök ott van. A felváltva elnök­lés azt teszi, hogy felváltva vezetik a tanács­kozást s ha megegyezés nem jön létre és a szavazatok egyenlők, egyszerűen a kisebb tétel marad a budgetben. Polónyi Géza: Ez nincs a törvényben sehol! Hegedüs Sándor előadó: A t. képviselő úr túlment a 67-iki törvényen és az egész al­kotmányon, a mikor olyasmit tulajdonít a dele­gácziónak, a miről szó sem lehet. A delegáczió törvényt nem hoz, hanem csak a közös ügyek kezelését ellenőrzi; ezért határozatai között semmi olyan elő nem fordulhat, a mi a törvény értelmében mint konkrét kérdés előszabva nincs. Ne tessék tehát Gesammt-Parlamentről beszélni, vagy nem tudom mily veszedelemtől félni; 28 év tapasztalata bizonyítja, hogy a delegáczió hajszálnyira sem ment túl hatáskörén s így nincs semmi veszedelem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom