Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

15S 513. ortiägoi tlé* 1805. aoromíier 25-én. hétfőn. véli magát fentarthatni, ha Bécsben erősödik, ez pedig úgy érhető el, ha idehaza a függetlenségi pártot megsemmisíti, vagy legalább is megbénítja. Nem titok már a világ előtt, hogy a miniszterelnök úr Bécsben a függetlenségi párt megsemmisítésének krisztkindlijével akar kedveskedni. Az önök »furfangos« táborából kerültek ki azok a hamis jelszavak, melyek ezt az önök elleni harczban megedzett pártot egyrészt a klerikalizmus, másrészt a kormánypártiság vádjával akarták diszkreditálni, s azt örök időkre összekuszálni. E század legnagyobb férfiának ajkairól hallottam, annak ajkairól, kiben annyi tudás volt, a mennyi a világ teremtése óta senkiben, s kinél jobban még soha senki nem szerette hazáját, mondom tőle hallottam, hogy »eszméimmel még én előtörök a sírból, s tán egy későbbi nemzedék megért engem« ; hiszem, hogy meg fog köztünk je'enni Kossuth Lajos szelleme, s az a párt, melyet önök szétbomlasztaui akartak, egyesülve, még az eddiginél is nagyobb erélylyel fogja az önök közveszélyes, stréber politikáját ostromolni. Ám a miniszterelnök úr, kormányával egyetemben csak alkalmazza a függetlenségi párt ellenében törvénytelen eszközeinek egész özönét, meglehet, elér annyit, hogy e párt megfogyva kertil ki az ön által vezetett választásokból, de az a megfogyott párt is tudni fogja, minő eszközökkel küzdjön azon kormányelnök ellen, ki magyar miniszternek tartja magát, de tulajdonképen nem egyéb, mint a bécsi törekvéseknek magyarországi ügyvivője. Habár a tisztelt kormányra ráférne egy kis jó tanács, ilyen hiába való munkát végezni nem akarok, de egy kijelentést nem tudok magamban elfojtani: Magyarországnak lehetnek polgárai, kik ez idő szerint nem tartják kivihetőnek a,p ország függetlenségének kivívását, de nincs jóravaló hazatí, ki e törekvésekről örökre lemondana, s ne tisztelettel nyilatkoznék azokról, kik a függetlenség lobogóját még ilyen körülmények közt is lobogtatják s ez által a jogfolytonosságot fentartják, vagy hogy Miskátovics szavait alkalmazzam : ha álom Magyarország függetlensége, ez olyan álom, melyet minden jóravaló magyar ember végig álmodik. Nagy bíínt, hazaárulást követ az el, ki szentségtelen kezeivel a nemzetet felébreszteni akarja, a ki hazánkban a függetlenségi törekvéseknek elfojtására tör, az szolgálhatja a saját privát érdekeit, szolgálhatja a nemzetellenes osztrák érdekeket, de nem szolgál magyar érdeket. Csak rajta tehát, irtsák ki a nemzet lelkéből az ország függetlenségében vetett hitet, és siettessék azt az időt, melynek ily politika mellett be kell következnie, melyre Horánszky képviselőtársam rámutatott, midőn a nemzetnek a szolgaság és a forradalom közt kell választania, mikor vagy az országnak, vagy a mi sokkal kisebb baj, önöknek kell elpusztulniuk. Azáltal, hogy önök erőszakkal, törvénytelenséggel, tehát minden áron fenn akarják tartani párturalmukat, és semmibe sem veszik a nemzet jogos igényeit, bizony rossz szolgálatot tesznek hazájuknak, s még rosszabbat a dinasztiának, a mely egy kicsit jobban megbecsülhetné a magyar nemzet lojalitását s annyiszor tanúsított áldozatkészségét. És a mint hanyatlást látunk itt, úgy látunk másutt is. Nézzük a magyar sajtot. Ez az a sajtó, melyre a magyar ember oly büszkeséggel hivatkozott ezelőtt 20 esztendővel, a mely a következetességnek olyan példányképeit mutatta, mint például egy Mezei Ernőt. És ma adásvevés tárgyává lett a toll, adás-vevés tárgyává lett az ember. Azok a férfiak, a kik ma egy irányban értékesítették a tehetségüket, egyik napról a másikra egészen más irányt szolgálnak, mert ott valamivel többet fizetnek. Ezt tapasztaljuk a sajtó terén, a hol nyíltan bevallják, hogy a lapnak a jövedelme tulajdonképen nem abból áll, a mit megírnak, hanem a mit elhallgatnak. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A mit látunk itt a sajtónál, azt látjuk a magyar ifjúságnál. Boldog isten, mi volt ez csak húsz évvel ezelőtt. Az az ifjúság, a mely eszményeiért a katonaság szuronyai elé állt, meg-^ halni tudott eszményeiért, vagy kiíagadtatni az egyetemről, ma az az ifjúság, mint Makfalvay t. képviselőtársam rámutatott, az egyetem padjain arra gondol, hogyan tud legjobban megélni. És mikor fog hazafias gondolat megnyilatkozni benne, és ez a gondolat-megnyilatkozás miből áll nála? Egy Lueger-féle telegrammbóL Engedje meg a t. ház, hogy pár szóval rátérjek a nemzetiségi kérdésben a kormány mulasztásaira, és itt most sem a horvát, sem a román kérdéssel ne foglalkozzam, csak kizárólag az északi Magyarországon észlelhető pánszláv agitácziókkal, a melyre az én hitem szerint a tápot az igen t. kormány maga adja. (Halljuk! balfelöl,) Nyilt titok az, hogy léteznek paktumok arra, hogy ezen pánszlävok szabadon Űzhessék üzelmeiket, csak kormánypárti képviselőt válaszszanak. így történt meg, hogy olyan felvidéki megyében, a hol a szabadelvű párt többségben van, a megyei hivatalokra a leghirhedtebb pánszlávokat választják meg. Vagy még a kis embereket, a szájas iparosokat is azzal kenyerezik le és kérdezzük meg a t. kereskedelmi miniszter urat, hogy a vasutak szállításait