Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-492
86 492. országos illés 1895. október 23-án, szerdán. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik az iiiterpellácziós- és indítványkönyvek felolvasása. (Halljuk! Halljuk/) Josípovlch Géza jegyző: T. ház! Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós könyvben a következő bejegyzések vannak: (Olvassa.) október 23-án Kossuth Ferencz a zágrábi események tárgyában a miniszterelnökhöz, október hó 23-án Pázmändy Dénes a horvát-kérdésben a miniszterelnök úrhoz, október hó 23-án Szederkényi Nándor a tegnapi ostromállapotról a Kálvin-téren, Hock János a esongrádi megyebizottsági tagok választásánál előforduló törvénysértések tárgyában a belügyminiszterhez. Elnök: A bejelentett interpellácziók az ülés végén fognak megtétetni. Mielőtt a napirendre áttérnénk, Vécsey Étidre képviselő úr előzetesen kíván felszólalói. Vécsey Endre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon azon inezidens alkalmából, a mely szerint kérdéssé vált az az eset, Vájjon az ezen oldalról beadott névszerinti szavazás iránti ív a napirendretérés feleit való névszerinti szavazásra vonatkozik-e vagy sem, különösen pedig Ugron Gábor t. képviselőtársam indítványára-e, szót kértem személyes megtámadtatás czímén azért, mert az elnök úr azon kijelentése által, miszerint »a napirend megállapítására vonatkozólag Ugron Gábor képviselőtársam indítványa felett névszerinti szavazást kértünk**: személyesen megtámadtatva érzem magamat, mint a ki ezen névszerinti szavazást kérő ívet magam is aláírtam, a mennyiben ezen kifejezés, hogy »Ugron Gábor indítványa fölött« annak a tetején eredetileg nem volt. De egyúttal a házszabályok 163. szakaszának végső pontja szerint is jogosítva éreztem magamat a felszólalásra, mint a ki az ily módon beadott indítványt módosítani akarja. Annyival inkább, minthogy ezen indítvány utóbb nem úgy hang' zott, a mint eredetileg beadatott. Azonban az ismeretes állapot következtében tisztelettel az elnöki tekintély iránt, a ki a dolog magyarázatába bocsájtkozott, hallgattam, s a tényállás az elnöki előterjesztés által tényleg tisztáztatott. így én czélomat elérvén, igen természetesen a szóhoz nem ragaszkodtam, mint a hogyan többi képviselőtársaim is elállottak a szótól. A zajban az az elnöki kijelentés, mely szerint a »képviselő úrnak nem adok szót«, figyelmemet igazán elkerülte, azonban a ház naplójába benne látom, nehogy téves magyarázatokra adjon alkalmat, amennyiben a házszabályok 162. szakaszának első bekezdése, mely szerint: »A miniszterek az Í848 : III. tcz. 28. szakasza alapján bármikor felszólalhatnak* s az ezután következő 163. szakasza így folytatja: »szót kérhetnek bármikor azok is, a kik: a) netaláni személyes kérdésre válaszolni, b) szavaik félre magyarázását röviden helyreigazítani, vagy», kihagyván a c) pontot, d) »a kik az általuk beadott indítványt vagy módosítványt akarják visszavonni«; ha tehát a 162. szerint a] miniszterek bármikor felszólalhatnak, és ehhez hasonló jogokkal a Í63. szakasz szerint szót kérhetnek azok, a kik netalán személyes megtámadtatásra válaszolni vagy az általuk beadott indítványt vagy módosítványt akarják visszavonni: kétségtelen, t. ház, hogy habár a szabály úgy szól, hogy »szót kérhetnek«, ezen szó az illetőtől meg nem tagadható, engem tehát, mint minden képviselőt, a szólásjog igazán megilletett, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) s ekként az elnöki enuncziáczióba belenyugodni nem tudok, s kénytelen vagyok az ellen tiltakozni, még pedig nemcsak ezen inezidens folytán, de azon alkalomból is, mert ha úgy a túlsó oldal, mint az elnökség által nemcsak a tegnapi napon, hanem mindenkor hangoztatott azon igazán helyes elvet, hogy a parlamenti tanácskozások méltóságát óvnunk kölcsönös kötelességünk, érvényre emelni csak úgy lehet, ha a parlament minden tagja egymás iránt, az elnök iránt, épen úgy az elnök is a parlament tagjait illetőleg a szabályokhoz igazán, egészen határozottan ragaszkodik és azt sem félremagyarázással, sem téves értelmezéssel eredeti értelméből kiforgatni nem igyekszik. (Élénk~)ielyeslés a szélső baloldalon.) Közéletünkben a közigazgatás általában a kormányzat minden ágában napirenden levő hibák, visszaélések, mind a félremagyarázások, kiforgatások eredményei. Ha a választásoknál a választási törvények nem lennének félremagyarázva, kijátszva, a nemzetiségek nem mernének izgatni, zavarokat előidézni, az ország alkotmánya ellen törni. A parlament, mint a legmagasabb erkölcsi testület van hivatva az országban irányt adni. Kint az irányzatot innen veszik; ha látják, hogy itt egymást kölcsönösen tiszteljük a törvénynyel egyetemben, akkor odakint is tisztelni fogják a törvényt, nem mernek legalább messze eltérni a törvény intézkedésétől; hanem, ha azt látják, hogy idebent a szabályok nem tartatnak meg, akkor a visszaélések odakint hatványoztatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én, a mint már előbb is jeleztem, a szólásra jelentkezésem után történtek által a kérdést, melyet kifejteni óhajtottam volna, az elnöki előterjesztés által tegnap kifejtettnek tekintem. Most csak egyszerűen azt óhajtom kijelenteni, hogy én részemről nem ismerhetem el az általam igen tisztelt elnök úrnak azt a jogát, hogy személyes kérdésben egy képviselőnek
