Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-491

491. országos ülés 1895. október 22-én, kedden. 79 Gr. Apponyi Albert képviselő úr fogja megtenni interpelláczióját. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mai ülés folyamán a t. kormány (Halljuk! Halljuk!) azokról a botrányos eseményekről, melyekkel, sajnálatomra, kénytelenek vagyunk foglalkozni, érdemlegesen nem nyilatkozott. Történt azonban mégis egy felszólalás a kormányelnök részéről, a melynek egyik tételét megnyugvással hallottam, tudniillik azt, hogy ezzel a kínos ügygyei a magyar képviselőháznak foglalkoznia kell és abban állást foglalni szükséges. Ezt azért hallottam megnyugvással, mert a kérdésnek eddigi stádiumaiban a kormányhoz közelálló sajtónak egy részében nem hiányoztak olyan hangok, a melyek az egész ügyet a gyerekség sziliében akarták feltüntetni, olyannak, a melylyel a parlamentnek, a magyar közvéleménynek, a komoly politikai tényezőknek egyáltalán nem érdemes foglalkozni. De, t. ház, az olyan önérzet, a mely durva megsértésekkel szemben arra a magaslatra akar emelkedni, hogy azokkal foglalkozni nem érdemes, nagyon hasonlít a félénkséghez. (Igaz! Úgy van! halfelöl.) Én azt tartom, hogy nincs az a nemzet, a melynek, és a mely nemzet képviselőinek ilyen természetű sérelemmel a legkomolyabban foglalkozniuk nem kellene, (Igás! Úgy van! bal felől.) nincs az a nemzet, a melynek nyugodnia szabad volna addig, míg ily sértéseknek összes erkölcsi és politikai következményei elenyésztetve nincsenek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső bálodálon.) Azt mondják, t. ház, és az általam nagyon is tisztelt horvát-szlavón miniszter úr is azt mondta, hogy az egész botrányt csak »iskolásgyerekek« rendezték. Hát, t. ház, először is nem tartom olyan nagyon kicsinylendo tényezőnek azt az egyetemi ifjúságot, a melynek egy része ezt a merényletet elkövette. Hisz a t. túloldalon is akkor, a mikor a saját politikájuk mellett rendez tüntetést az egyetemi ifjúság, mindig nagyon figyelemre méltó tényezőnek fogadják azt el. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De egészen objektíve ítélve a dologról, valamely nemzet serdűlő intelligencziája, azon ifjú intelligencziája, mely a különböző közpályáknak küszöbén áll, és mely mindenesetre ama nemzetnek értelmesebb rétegeiből való és annak érzelmi világából meríti saját érzelmi táplálékát, nem kicsinylendo tényező. És egyáltalán az ilyenféle tüntetéseket, az ilyenféle sértéseket nem is igen szokták az oly tényezők elkövetők a melyek a közéletben vagy a társadalomban már teljesen megállapodott és előkelő állást foglalnak el. Ha addig várnak, míg a zágrábi érsek taszít le valamely magyar zászlót, (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) vagy a zágrábi hétszemélyes tábla testületileg vonul ki egy magyar zászló elégetésére, akkor és ilyen mértékkel mérve a dolgot, soha, a mióta a világ áll, nem volt, vagy legalább igen ritka esetekben volt zászlósértés. (Úgy van! Úgy van! a bál- és ssélső baloldalon). Önérzetes nemzetek soha sem kérdezték azt, hogy ki részéről, milyen súlylyal biró, mennyi beszámítás alá eső tényező részéről követtetett el állami és nemzeti jelvényeik megsértése ; hanem, a mikor az bárki részéről megtörtént, kívánták, követelték az elégtételt, kívánták az ezen jelvények iránt köteles tiszteletnek helyreállítását. (Ügy van! a baloldalon.) És, t. képviselőház, a jelen esetben súlyosbítja az esetnek természetét két körülmény: az egyik as, hogy nem egy elszigetelt ténynyel állunk szemben, hanem az ehhez hasonló merényletek egész lánczolatával, (Ügy van/ Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melyek végigvonulnak az összes zágrábi királynapokon, (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) és másodszor, hogy ezek épen ő Felsége, a magyar király jelenléte alkalmával történtek meg. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennyit, t. képviselőház, annak az igazságnak a megállapítására, — ha ugyan ebben a teremben arra szükség van, — hogy merőben mellőzendő, merőben jogosulatlan és merőben helytelen, megengedem, az illetők szándékának ellenére, úgy de következményeiben a nemzeti önérzet elaltatására és végeredményében a nemzet lealacsonyítására vezető teória az, mely ehhez hasonló esetekkel szemben a szemhányás, az igtiorálás álláspontjára helyezkedik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, azt mondják, hogy az elégtétel itten összeesik az elkövetett büntetendő cselekménynek büntetőjogi megtorlásával is. Ámde, két teljesen különböző dolog: (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) SL büntetőjogi megtorlás, és a politikai elégtétel. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A büntető]" ogi megtorlás alkalmazandó a kihágásnak minden néven nevezendő nemére nézve. Hogy ha valaki akárkinek magántulajdonán vagy magánbecsííletén követ el sérelmet, az is büntetőjogi megtorlás alá esik. Ez a büntetőjogi megtorlás nem hozza kifejezésre a merényletnek különleges politikai természetét. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A büntetőjogi megtorlás nem igazítja helyre azt a benyomást, a melyet ilyen merényletnek elkövetése arra a lakosságra, annak szemlélőjére és mindazokra, kik arról értesültek, tett. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a büntetőjogi megtorlás még az elrettentés eredményét