Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-485

5S 485. országos ülés 1895. szeptember 30-án, hétfőn. hetek, hogy az előkészítő munkálatok részünk­ről ezek tekintetéhen megindíttattak. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a kérdé­sek jelen stádiumában nem volna sem tapintatos, sem czélszertí, ha én azoknak részletes fejtege­tésébe akarnék bocsátkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindenesetre a kormány annak idején abban a helyzetben lesz, hogy nézeteit és előterjesztéseit a törvényhozás elé fogja hozni, és akkor a törvényhozás bölcsessége lesz hivatva ezen kérdések felett dönteni. Ez alka­lommal csak arra szorítkozom, hogy saját fel­fogásomat egypár rövid szóval jelezzem a megindítandó tárgyalásokra nézve. Meggyőződé­sem, t. képviselőház, hogy a megindítandó tár­gyalások üdvös és kielégítő eredményre, és pedig nemcsak Magyarországot illetőleg, hanem Ausztriát és a monarchiát illetőleg is csak abban az esetben fognak vezethetni, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk / Halljuk !) hogy ha mind a két fél teljes őszinteséggel, teljes jó­akarattal és teljes lojalitással veszi fel a tár­gyalás fonalát; (Helyeslés jobbfélől.) ha mind a két fél kizárólag az igazságosság és jogosság alapjára helyezkedik, (Felkiáltások a szélső balol­dalon: Olyan nincs! Mozgás és zaj a szélső bal­oldalon. Halljuk! Halljuk! jdbbfelől.) és ha nem­csak a tárgyaló felek, a mint ez — azt hi­szem — önmagától értetődik, hanem a közvélemény is elutasít magától minden olyan tendencziát, Irányzatot, vagy követelményt, a mely oda czéloz, hogy valamelyik fél a másik rovására magának jogosulatlan előnyöket biztosítson. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) ÁKt hiszem, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy olyan kiegyezési mtí, a mely nem a jogos­ság és nem az igazságosság alapján jönne létre, j először politikai szempontból nem felelne meg a czélnak, mert az összetartásnak elemét nem képezhetné, és másodszor közgazdasági szem­pontból sem felelne meg, mert a helyett, hogy mind a két félnek erősbítésére szolgáljon, az egyik felet okvetlenül gyengítené, (Élénk helyes­lés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: A 67!) sőt még az állandóság jellegével vagy föltételével sem birna, mert valamelyik félnek jogos érdekeit állandóan sértvén, a kedélyeket nem engedné megnyugvásra jutni, és így az összeütközéseknek, súrlódásoknak folytonos és állandó forrását képezvén, már kezdettől fogva magában hordaná a megsemmisülés, a felbomlás csíráit. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Madarász József: Úgy is van! Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Ezen felfogásomnak rövid jelzése után visszatérve az előttünk fekvő költség­vetési előirányzatra, azt hiszem, hogy az elő­adottak által talán sikerűit igazolnom azt, hogy ez a költségvetés a realitás minden követel­ményeinek megfelel, a mennyiben bevételeinket a legnagyobb óvatossággal és mérséklettel prelimináljuk ugyan, de a növekedő állami igényeknek és szükségleteknek megfelelő oly összegben állítottak a költségvetésbe, hogy azok alapján és azok segélyével az államigaz­gatás minden ágában a feladatok helyes telje­sítése lehetővé tétetik, kiadásaink megállapítá­sánál pedig nem mentünk túl azon a korláton, a melyen belül a szükséges fedezetet az állam bevételeinek természetes fejlődése által szolgál­tatott többletekben minden körülmények közt meg fogjuk találni. Ls minthogy a növekedő igé­nyeknek épen a természetesen növekedő be­vételek által akarunk megfelelni, sikerült mellőz­nünk az állampolgárok minden újabb igénybe­vételét vagy megterheltetését. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Meg vagyok győződve, t. ház, arról, hogy minden bajaink és nehézségeink daczára, a melyekkel meg kell küzdenünk, közgazdasági életünkben igen jelentékeny erőforrások rejlenek. Ha ezen erőforrásokat igyekezünk kímélettel felhasználni és túlfeszítés által nem akadályoz­zuk meg fejlődésükben; és ha másrészről, ami iránt nincs kétségem, a törvényhozás bölcse­sége támogatni fogja a kormányt abbeli szilárd elhatározásában, hogy az állami igazgatás egyik ágában se térjen le a mérséklet és okszerű takarékosság útjáról: az esetben meg vagyok győződve arról, hogy nyugodtan tekinthetünk a jövő elé, mert államháztartásunk egyensúlya, a mely ma szilárd alapokon nyugszik, meg lesz óvható és biztosítható lesz a jövőre is. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfélől.) Ebben a hitben, ebben a meggyőződésben teszem le a t. ház asztalára az 1896. évi költ­ségvetési előirányzatot, és azzal kapcsolatosan bemutatom a Vaskapunál és az A1-Dunánlétező hajózási akadályok elhárítására szolgáló költ­ségek 1896-ik évi előirányzatát, és miutánjmind­kéí előterjesztés ki van nyomtatva, kérem a t. házat, méltóztassék intézkedni, hogy azok ki­osztassanak és el ízetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttassanak. (Hosszantartó, zajos helye-lés és éljenzés jobbfélől.) Elnök: A benyújtott költségvetések a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak előzetes tár­gyalás végett. (Felkiáltások: Öt perez! Elnök csenget.) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyöket. Követ­kezik a napirend tárgya, a közoktatási és igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom