Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-495
] Q4 465. országos ülés 1895. október 26-án, szombaton. Á miniszter úr válaszát, úgy vettem észre, a ház tudomásul veszi, (Felkiáltások: Tudomásul veszszükt) ennélfogva szavazás nem szükséges. Kimondom, hogy a ház tudomásul veszi a választ. Hátra van a bejelentett interpelláeziók megtétele. Perczel Béni jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. Láz! A budapesti síítőmunkások ezelőtt öt évvel szakegyletet alapítottak. Az alapszabályok értelmében ezen egyesületnek ezélja a tagok jogait és anyagi érdekeit megvédeni és fejleszteni, a tagok szellemi és szakbeli kiképzését előmozdítani, szaktársaikat segélyben részesíteni, és a munkaközvetítést díjmentesen eszközölni. Ezen egyesület az alakulás óta most már 1600 taggal bir, rendelkezik magánvagyonnal, könyvtárral, berendezéssel és egyszersmind esetről-esetre az egylet helyiségében a tagokat élelemmel is elellátja. Október 15-én történt, t. ház, hogy l j í i\°L órakor az elöljáróság némely tagja megjelent ott az egyletben, bezáratta az ajtókat, lepecsételtette, a könyvtárt zár alá vette, sőt annyira ment buzgóságában, hogy meg sem engedvén a tagoknak az ebédnek ott elköltését, a kik ezért előfizettek az illető vendéglősnek, őket egyszerűen onnan kitízte, és kézbesített az elnökségnek egy végzést, mely minden indokolást nélkülöz arra, hogy mi indok szolgálhatott \\y rendkivíili intézkedésre a kormány részéről. A nélkül, hogy a t. belügyminiszter úrnak az interpelláczióra adandó válaszának bármily érdemleges nyilatkozatta] most elébe vágni akarnék, tisztelettel benyújtom következő interpellácziómat: (Olvassa.) »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszter úrhoz. Az egyesülési jog az alkotmányos szabadság egyik fontoB biztosítékát képezvén: e szabadságjog érvényesítésében minden állampolgár és a társadalom minden osztálya, rang, rend és foglalkozásra való különbség nélkül épen az államhatalom által kellő oltalomban részesítendő. Minthogy pedig a budapesti sütőmunkások szakegylete a Magyarországon fennálló és érvényes egyesülési jog elvei szerint ezelőtt öt esztendő előtt megalakulván, alapszabályai a belügyminiszter úr által is 1890. évi deczember hó 28-án 93.984. szám alatt jóváhagyattak, azt kérdezem az igen tisztelt belügyminiszter úrtól, vájjon mivel indokolja, hogy ezen most már 1600 taggal és jelentékeny magánvagyonnal, könyvtárral, berendezéssel biró egyletet közigazgatási úton, miniszteri hatalmi szóval feloszlatta?* Elnök: Kiadatik a belügyminiszter úrnak. Perczel Dezső belügyminiszter: T.ház! Adatok nem állván rendelkezésemre, nem vagyok abban a helyzetben, hogy 7 most rögtön választ adhassak, hanem a ház egyik legközelebbi ülésében meg fogom a választ adni. Elnök: Hock János képviselő úr fogja interpelíáczióját előterjeszteni. Hock János: T. ház! Ha képviselői kötelesség nemcsak a törvények alkotásában, hanem azok helyes végrehajtásának ellenőrzésében is áll, úgy^, azt hiszem^ nem veszi tőlem rossz néven a ház, hogy én e kötelességemet újból teljesítem. Ezúttal pedig ismételve szándékoztam felhívni a t. ház figyelmét azon visszaélésekre és törvénytelenségekre, melyeket Csongrád város választópolgáraival az alkotmányjog egyik legfontosabb aktusánál, a képviselői testület összeállításánál elkövettek. Azóta újabb adatok is állanak rendelkezésemre, melyek a t. ház előtt még világosabbá és kézzelfoghatóbbá tehetnék e törvénysértést. De, t. ház, hogy én e mai interpellácziómat még sem teszem meg, annak egyedül az az oka, hogy tegnap magánúton értesültem a t. belügyminiszter úrtól, hogy a választási aktust felfüggesztette, és egyúttal a törvényhatóságot a választási törvényben előírt formák megtartására utasította. (Helyeslés.) T. ház! Ha itt a házban egy nyílt törvény. sértés .felemlítése képviselői kötelesség, époly kötelesség háramlik reám nézve akkor, midőn annak orvoslásáról a kormány részéről tényleg meggyőződtem. (Helyeslés.) Ez okból nem habozom, hogy a kormánynak nyíltan a ház előtt is kifejezzem elismerésemet. (Helyeslés johbfélöl.) En tehát, midőn e kötelességet teljesítem, nyíltan elismerem, hogy a t. miniszter úr a leghelyesebb álláspontra állott, a midőn bevárta a jelentéseket a vármegyétől és a főispántól, é* azokból magának azt a meggyőződést merítette, hogy ott tényleg szabályrendelet jogczímén jutottak a törvénynyel ellentétbe. De, t. ház, ezen ügyből kifolyólag inczidentaliter megemlékezem egy, a házon kívül álló körülményről is. Az ellenzéki sajtóban oly magyarázatok láttak napvilágot, mintha a miniszter úr egyedül az én fellépésem'pressziójára intézkedett volna ekképen. Én, t. ház, meg vagyok róla győződve, hogy mindaddig, míg a miniszter úr.azzal a többséggel rendelkezik, az ellenzéki képviselők preszsziójától félni oka nincsen. Cselekvésének indító oka tehát, a mint maga is igen helyesen jelentette ki, csak az lehet, hogy a beérkezett jelentések és felterjesztésekből szerezte magának azt a meggyőződést, hogy szabályrendelet czímén, törvénynyel ellentétes végzést és határozatot végrehajtani ne engedjen, és a törvényes álláspontra helyezkedve, a bajt szanálja.