Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-495

158 * 9,l >' országos ülés 1895. október 26-án, szombaton. 1867. évi törvény megalkotásában resztvettek, részint mint annak pártolói, részint mint ellen­zői, Simonyi Lajos képviselő felvilágosítást kért az iránt, hogy mik értetnek az uralkodóház azon közjogi ügyei alatt, melyeket a közös külügy­minisztérium közigazgatási ágazatának második osztálya kezel? Az erre kapott válaszban nem­csak a delegáczió, de maga Simonyi is, ki pe­dig nem tartozott az 1867. évi közjogi rende­zésnek védői közé, megnyugodott s a nyert választ tudomásul vette. Sőt egy későbbi, már­czius 10-én tartott Ülésben is, visszatérvén az az interpelláczíójéra nyert válaszra, csak az a megjegyzése volt, hogy a külügyminisztérium illető osztálya az említett ügyekben csnk az 1867 : III. tcz. 3. §-a épentartása mellett járhat el. Ez természetes. Talán nem lesz felesleges azon ügyeket, melyekről itt szó van, s melyeknek ellátása indokolja azt, hogy a külügyminiszter a leg­felsőbb uralkodóház miniszterének ezímét is viseli, a t. ház emlékezetébe hozni, hogy lássuk, van-e azok között olyan, melyet a közös kül­ügyminiszter küliigyéri hivatali állásánál fogva helyesen nem kezelhetne, s melynek a közös külügyminiszter által való ellátása ellenkeznék az 1867 : XII. törvényezikkel? A kérdéses ügyek a következők: 1. közreműködés az uralkodóház tagjainak egybekelésénél, a házassági szerződések végle­gezésénél, kiállításánál és megerősítésénél; 2. közreműködés a férjhez menő főherezeg­nők renuncziáczióinál; 3. a legfelsőbb uralkodóház tagjai között előforduló halálozási esetekben közreműködés a főudvarmester! és fó'udvarnagyi hivatallal kö­zösen ; 4. az uralkodóház tagjai születésének, eske­tésének és elhalálozásának közlése a külföldi uralkodókkal; 5. válaszok előkészítése azon közlésekre, melyek külföldi uralkodóktól ő Felségéhez ér­keznek ; 6. a legfelsőbb udvar és tagjai jogi köve­teléseinek és igényeinek a külföldön kép­viselésére. A mint méltóztatnak látni, ezek ő Felsége és a legfelsőbb uralkodóháznak magántermészetű ügyei, melyekben a közös külügyminiszter ő Felsége megbízottjaként jár el. Minthogy azon­ban ő Felsége nem magánszemély, hanem a monarchia két államának fejedelme: vannak az említett ügyek között olyanok is, melyek a trónöröklést érintvén, kétségkívül közjogi vonat­kozású ügyek is. A mennyiben ezen ügyek köz jogi vonatkozással bírnak, azok a magyar kor­mánynak ellenőrzése alatt is állanak Kérdés már most, hogy az említett ügye­ket a közös külügyminiszter a szorosan vett külügyi teendők mellett törvényeink szerint el­láthatja-e? Az 1867 : XII. tcz. 8. §-a általánosságban azt állapítja meg, hogy a közös külügyminiszter teendői közé tartozik a monarchia diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányá­ban, s a nemzetközi szerződések tekintetében fel­merülő intézkedések, a 27. §. pedig negatíve megállapítja, hogy a közös minisztérium a közös ügyek mellett se egyik, se másik résznek, tudniillik sem Magyarországnak, sem Ausztriának külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Monarchikus államban az uralkodónak a külfölddel való érintkezései egyszersmind az államnak diplomacziai ügye; az előbb felsorolt ügyek közül tehát azokat, melyek a külfölddel való érintkezést illetik, még az 1867 : XII. tcz. is a közö3 külügyminiszter hatáskörébe utalja, de semmi esetre sem olyanok ez ügyek, melyek­nek ellátását az 1867 : XII. tcz. a közös minisz­tereknek megtiltja, mert a közös uralkodónak és a közös uralkodóháznak ügyei nem csupán a monarchia egyik vagy másik részének külön ügyei, mint azt Ugron t. képviselő úr az inter­pelláczióját bevezető beszédében — azt hiszem, nem teljes komolysággal — fejtegette, hanem a monarchia mind a két államát közösen érdeklő ügyei. Kétségtelen tehát, hogy midőn a közös külügyminiszter a fennebb említett ügyeket ő Felsége megbízása alapján kezeli, nem jön ellen­kezésbe az 1867 : XII. tez. határozmányaival, Áttérve már most az interpeliáczió egyes pontjaira. 1-ső kérdés: Magyarországnak melyik tör­vényéhen van megállapítva a császári ház minisz­terének állása, szabályozva jog- és hatásköre? Hát ez Magyarországnak egyik törvényében sincsen megállapítva. De nem is külön miniszteri állás az, hanem egy czím, melyet ő Felsége annak a miniszternek ad, a ki a legfelsőbb uralkodóház magánügyeit megbízottként állan­dóan ellátja. Valamint senkisem vonhatja két­ségbe ő Felségének azt a jogát, hogy valakit saját és háza magánjogi érdékeinek képviseleté­vel megbízhasson, úgy kétségtelen ő Felségének az a joga is, hogy ezen megbízottjának saját tetszése szerint czímet adjon, kivált ha e czím még a történeti fejlődésnek is megfelel. A leg­felsőbb uralkodóház minisztere, mint olyan, nem tagja a közös minisztériumnak, s ha külön sze­mély volna, sem ülése, sem szavazata a közös minisztérium tanácsában nem volna, sem semmi közügyre befolyása nem lehetne. 2-ik kérdés: Ha törvényeinkben nincs szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom