Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

96 492. országos ülés 1895. október 2S-án, szerdán. abban, t. ház, valami, hogy a milyen ágyat vet az ember, úgy alszik. Úgy voltak az intézke­dések a rend feutartására megtéve, hogy nem­csak megengedték ezen inczidenseket, de úgy­szólván ezeknek utat nyitottak. Ösztönözték, tol­ták az embereket a demonstráczióra, és ezt leszek bátor bebizonyítani. (Halljuk ! Halljuk !) A bán öt nappal előbb érkezett Zágrábba, mint a Felség, megalakította a rendezőbizottságot, és ab­ban főszerepet engedett játszani az ifjúságnak, azon egyetemi ifjúságnak, melyről tudva van, hogy a legnagyobb magyargyííl ölettél van eltelve, mert, azt hiszem, senki, még a horvát . miniszter úr sem fogja tagadni, hogy arra nézve nem lehe­tett illúzió, hogy mit akarnak azok a fiatalok, hogy mily szellem lengi át őket. Ezeket az ura­kat felszólították, hogy rendezők legyenek, és hogy a rendezőség attribútumaival, jelvényeível külsőleg is el legyenek látva, és hogy még védelmi állapotba is helyezzék őket, ellátták őket díszruhával, kardot adtak nekik. Ki tette ezt? A bécsi kormány, és ezt mindjárt be fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) A rektor ren­delte meg azon díszruhákat. Itt van nálam a levél, melynek eredetijét is láttam és mely így szól. (Halljuk! Halljuk!) Német nyelven van, de fel kell olvasnom. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa.) »An die geehrte Firma Moritz Tiller & Comp., k. u. k. Hoflieferanten in Budapest, Carls­kaserne. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Das Rectorat der kön. Franz-Joseph's I. Universität in Agram bestellt hiemit bei der löbl. obigen Firma einundfÜDfzig (51) Grala­Anzüge für die Universitäíshörer in Agram, nach dem beiliegenden Verzeichnisse und den Preis per 175 fi. (hundertfünfundsiebzig) für je einen Anzug. Die Anzüge sind bis 13. October Í895 in Agram zu liefern. Die Zahlung der bestellten Anzüge erfolgt im Rectorate innerhalb eines Jahres. Agram, am 4 October 1895. Dr. Spevec, Rector. (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hogy ezeket a ruhákat átvette a rektorá­tus, bizonyítja az, hogy Tiller Mór tegnap már meg is kapta a pénzt. Itt van a levél. (Olvassa.) »An die geehrte Firma Tiller & Compagnie, k. u. k. Hoflieferanten in Budapest. Auf Ihr ge­schätztes Schreiben vom 15. dieses Monats, dem auch die Rechnung über die Gala-Anzüge an­geschlossen war, beehre ich mich bekannt zu gebén, dass heute auf die hiesige Post die erste Rate von 740 fl. für Ihre wertheste Firma per Cheque-Conto aufgegeben wurde. Franz Csalek, Universitätssekretär.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nekem egyébiránt közvetlen értesülé­sem van arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy az osztály­főnök a báni kormánynak, illetőleg a bánnak azt, hogy ez öltözetekért a rektor jótállhat-8, tudomására hozta? Mert a rektor azt mondta, hogy nem akar benmaradni egy évig ebben a jótállásban. (Élénk derültség.) Nyolczezer és né­hány száz forintról lévén szó, a mi már egy egyetemi rektorra nézve is nagy összeg, ö tehát azt kérdezte, hogy jótáll-e neki a kormány? (Élénk derültség a bal-és szélső baloldalon. Hall­juk! Halljuk!) Erre a bán azt tudatta vele, hogy igenis, jótáll. (Derültség balfelöl.) Már most, méltóztassanak csak megnézni, hogy kik azok az egyének, a kiket államkölt­ségen felöltöztettek. (Halljuk! Halljuk!) Ötven­egy öltözetet rendeltek meg, de csak ötvenet szállítottak; mert az egyiknek az atyja — en­nekffaHevelét is láttam — valami Váiner Ödön­Ú ii J nek az atyja, levelet írt, hogy az ő fiának pe­dig öltözetet ne küldjenek, mert ő nem engedi meg a fiának, hogy ilyen detnonstráczióban részt vegyem (Zaj » szélső baloldalon.) Ezért küldtek ötvenet. Kik vannak abban a lisztában, a kiket államköltségen felöltöztettek? Ott van a két Frank-fiú, Frank Gusztáv és Frank Laezkó. Azok közük — itt az eredeti liszta — a kiknek a szállító elküldte a ruhát, ma 13 fogva van. (Élénk közbekiáltások a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, én is rendeztem a fiatal­ság közreműködésével különféle nemzeti ünne­pélyt, hiszen talán méltóztatnak reá emlékezni, (Derültség jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) de ruhát soha sem csináltak nekik, nem is fogadták volna talán el. Azt azonban tudom, hogy egy lelkiismeretes rendezésnél lehetetlen­ség, hogy előforduljon faz, fhogy a rendezők homlokegyenest ellenkezőleg cselekedjenek, mint a hogy azt tőlük kívánják. Nekem nem ötvennel, de ezer és ezer fiatal emberrel volt dolgom, és soha nem fordult elő az, hogy egyetemi polgár, vagy egy serdűlő tanuló, gimnazista, ellenkező­leg cselekedett volna, mint a mi az instruk­czióban kiadatott. (Derültség és felkiáltások jobb­felöl: Tudomásúllpeszszük! Halljuk! Halljuk! bal­felöl. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Pázmándy Dénes: Midőn nekem'az osz­tályfőnök úr azt mondta, hogy őt a fiatalság kijátszotta, a melyről igen lealázó nyilatkoza­tokat tett, mindenféle haszontalan embernek nevezvén el, erre azt kérdeztem tőle, hogy hát micsoda garancziája volt arra nézve, hogy ezek a fiatal emberek nem fognak demonstrálni? Becsü­letszavukat adták, monda. Ki adta becsület­szavát? Valamennyi, volt a felelet. Bocsána­tot kérek, midőn az egyetemi fiatalságról azt mondják, hogy valamennyi becsületszavát adta, jó rendezés mellett eltérésnek nincs helye, mert tapasztalásból tudjuk, hogy az egyetemi polgár

Next

/
Oldalképek
Tartalom