Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

'* 464. országos ülés 1895. vallások körében polgárjogot szerezzen azon vallásnak is, a mely első hirdette a világnak az egy istenség tanát, és a melynek a tiz parancsolatban fektetett erkölcstanai ina is — évezredek után, — az egész czivilizácziójának és modern társadalomnak képezik legerősebb alapzatát. De egyúttal erkölcsi elégtételt is kivánt ezzel adni a kormány a honpolgárok azon százezreinek, a kik mióta csak erre jogosultságot nyertek, jó és rossz időben egyaránt kivették a maguk részét abból a nagy munkából, a mely a haza boldogítását ezélozza. (Úgy van! jobbfdől.) A kormány ezen eljárásával csak újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy hü letéteményese azon tradiczióknak, melyek közt ezen ország fejlődött és gyarapodott, de egyúttal egy nagy állampolitikai akczióra is vállalkozott, tudniillik széttagolt társadalmi viszonyok között, akkor, midőn az állami élet sima tükre alatt annyi államellenes aspiráczió lappang, tömöríteni, a nemzet testéhez közelebb hozni akarta mindazon elemeket, a melyek nemzeti érzéstől vannak áthatva, és a melyek államfentartó erővel és képességgel birnak. (Úgy van! jobb felöl.) A magyar zsidóság bár örömmel üdvözölte a kormány ezen elhatározását, mégis a reczepcziót mint olyant exkluzív zsidó kérdésnek nem tekintette. Folytatását, kiegészítését látta abban azon rendszernek, melyet a nemzet történeti fejlődés alapján a régi vallásokkal szemben követett, egy politikai tényt, a mely midőn melegségét kisugározza a magyar zsidókra, egyszersmind az egész nemzetre nézve is termékenyítő hatással van. Sőt, ha csupán a felekezetiség szűk látköréből kiindulva venné a magyar zsidóság ezen törvényeket bírálat alá, akkor azon eredményre jutna, hogy azok egész komplexuma egyetlen egy felekezetet sem sújt annyi hátránynyal, mint a zsidó felekezetet, mert a mint azt egy más alkalommal e t. házban már felemlíteni szerencsém volt, azon fizikai törvény, a mely szerint az erősebb, a nagyobb test magához vonja a kisebb testet, az erkölcsi, a társadalmi világban is nyilvánítja hatását. Ha tehát igaz, hogy (IZLU törvényekben nagy asszimiláló erő rejlik, akkor bizonyára nem a nagyobb, hanem a kisebb testre fogják azok bomlasztó erejöket gyakorolni. Tudvalevő, hogy e törvényjavaslatnak, különösen az áttérésre vonatkozó intézkedése képezte annyi megtámadás czéltábláját. Némelyek abban dogmasértést látnak, mások pedig épenséggel attól félnek, hogy a magyar társadalom elzsidósodására fog vezetni. Legyen tehát nekem megengedve ezen ellenvetésekre röviden válaszolni, (Halljuk! Halljuk!) hogy kétségtelen, KÉPVii. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTET. április 25-én, estttört8ki>n. gj hogy ezen intézkedés egy oly erkölcsi mot mentumot tartalmaz, a mely nélkííi az egész javaslat czélját téveszti, a mely nélkül egy torzkép, egy léleknélkűli test volna. Azonban gyakorlati tekintetben, zsidófelekezeti szempontból ezen intézkedés sem bir értékkel, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen javaslat törvényerőre emelkedése után sem lesz a zsidóknak társadalmi állása olyan, hogy abba más felekezetbeliek mellékczél nélkül belépni óhajtanának. Azon egyetlen mellékczél pedig, a mely erre indokul szolgálhatna,, tudniillik a házasságkötés, az amúgy is a polgári házasságra vonatkozó törvény elfogadása után elesik. (Úgy van! jobb felől.) Számtalanszor kiemeltetett már, hogy a zsidó vallás nem expanzív természetű, hogy a prozelita csinálást egyenesen perhorreszkálja. Nem kívánok ennek bebizonyítása okából vallási tantélekre hivatkozni, hanem legyen szabad nekem rámutatnom arra, hogy azon halhatatlan emlékben, a melyet Lessing »Bölcs Náthán«jában a zsidó vallásnak emelt, s a mely úgyszólván a vallásszabadságnak modern evangéliumát képezi, egy perczig sem engedi a zsidó Nátiiánt csak azon gondolatra is ébredni, hogy azon csecsemőt, a melyet a sors elveszett családja kárpótlásául tűzhelyére hozott, a zsidó vallásban nevelje. 0 bár maga hitbuzgó zsidó volt, a leány vallását érintetlenül kagyta. És legyen nekem megengedve egy kitűnő magyar államférfiúra is hivathoznom, a kinek nézetei e ház minden oldalán általános tiszteletnek örvendenek, hogy hivatkozzam gróf Andrássy Gyulára, a ki a főrendiházban 1883. deczember 10 én e kérdésről következőleg nyilatkozott. (Olvassa.) »Az izraelita vallásnak kétségkívül meg van az az érdeme, hogy akkor, midőn az emberiség és a máskülönben oly művelt Róma is az Istenséget emberi alakban, emberi szenvedélylyel ellátottan tudták maguknak csak képzelni, azon időben ök állították fel az egyisten imádást, mint vallást. De másrészt meg van az a hibája, hogy e vallásnak alkotója, a vallást csak egy törzsnek, egy fajnak, egy országnak csinálta, nem pedig az emberiségnek. És ebben különbözik a zsidó vallás a keresztény vallás tói. A keresztény vallás alkotója az első perczben már nem egy fajnak, nem egy országnak, és nem is országok számára alkotott, hanem az összes emberiséget karolta fel eszméivel, és azért hódított és fog hódítani mindaddig, mig fennáll. Az ő elve a felebaráti szeretet, a maga tisztaságában, és ennek erejével nemcsak hogy fennáll, hanem hódít ma is és fog hódítani mindig. Ellenkezőleg nézzük, hódított-e és hol hódított a zsidó vallás? A tapasztalat azt mutatja, hogy nemcsak a czivilizált országokban nem H