Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

462. országos ülés 18%. április 6-án, szombaton. 59 hogyan lehetett ezen földek után holdankint ily rengeteg kisajátítási összegeket fizetni, de annyit tudok, hogy Mosonymegyében maximálisan 160 forint fizettetett egy hold után. Én nem is azt állítom, hogy a csatornázásból az egész árterületnek nincs haszna; ellenkezőleg elismerem, hogy különösen azon terűietek, a melyek a .Rába és Rábcza mentén feküsznek, emelkedtek értékben; elismerem, hogy azokra talán nagyobb haszon háramlott, mint a minőt maguk reméltek; de ott van Mosonmegye, ott vari egész Sopronmegye és Vasmegyének nagy része, a melyekre nemcsak azt nem lehet mondani, hogy nagy értékemelkedést értek volna el, hanem vagy semmi, vagy átlag igen kevés hasznot húztak belőle. Vannak tehát igenis területek, a melyekre ezen szabályozásból abszolúte semmi haszon nem háramlott. Elismeri ezt a t. miniszter úr maga is, midőn az osztályozásra vonatkozólag azt mondja, hogy az osztályozás ideiglenes kiigazítása alkalmával az árterületből 10.000 hold végleg kihagyatott, mert konstatáltatott, hogy ezen területekre abszolúte semmi haszon sem hárál. Ezen kívül kilátásba helyezte, hogy még további nyoJcz-tízezer hold fog kihagyatni az árterületből s így elismeri azt, hogy az osztályon kívül hagyott földek 66.000 és néhány száz holdra rúdnak és hogy ezek a földek azok, a melyek Mosonmegyében feküsznek. Nézetem szerint tehát jogosult az a panasz, a melyet Mosonmegye és Sopron érdekeltségének igen nagy része a szabályozás ellen felhoz, mert minő földek hagyattak osztályon kivül ? Szik-vizes és általában oly területek, a melyekre a foganatosított végleges szabályozásból konstatáltan semmi haszon sem hárul. És mégis ezen osztályon kívüli területek után is még további 42 évre holdankint 25 krajczár fog kivettetni. Hogy ez mily terhet ró egyes községekre; specziálisan hivatkozom Bánfalva községre. Van azonban Mosonmegyében több oly község is, a melyeknek határában, hol több, hol kevesebb, kisebb és nagyobb tavak vannak, a melyek azonban nem közönséges talajvízből képződtek, hanem sziksót tartalmaznak, úgy, hogy ha ezen tavak maholnap ki is száradnak, fenekük a sziksó lerakódása következtében mívelés alá abszolúte ném vehető. így van specziálisan Bánfalva községnek három-négy tava 1465 katasztrális hold területtel. Ezen tavak osztályon kivül helyeztettek ugyan, de mint említettem, jövőre is 25 krral terheltetnek meg holdankint. Ezen területek után a nevezett község eddig is fizetett körülbelül 1700 frtot. Már most, ha az érdekeltek további 42 évig lesznek kötelesek évenkint 25 krral járulni a költségekhez, közel tizenhét-tizennyolez ezer forintot lesz köteles fizetni a község oly területek után, melyekből a foganatosított szabályozás folytán eddig sem volt, de a jövőre sem lehet haszna az érdekeltségnek. Ez tehát csakugyan súlyos és jogtalan teher, s ez kitűnik abból, hogy ezen község maga kötelező Ígéretet tett arra nézve, hogy a kérdéses területet akár a kormánynak, akár bárki másnak kész ingyen, teljes tulajdonjoggal átengedni, ha az illető magára vállalja a szabályozási költségek fizetését. A hol pedig ily dolgok történnek, talán még sem lehet azt állítani, hogy a szabályozás terhe átlag holdankint 29 frt, a mely elviselhető. A Rába s a Rábcza mentén, a hol a területek árvízveszély ellen csakugyan biztosítva lettek, az értékemelkedés sokkal nagyobb. Minthogy azonban oly területek is bevonattak, a melyeknek a szabályozásból semmi hasznuk, itt a 29 frt valóban elviselhetlen teher. A t. miniszter úr szerint az akkor? pénzviszonyok között a társulat terhére felvett kölcsön a legjutányosabb. Megengedem, a mennyiben más kölcsönök nagyobb százalékkal vétettek fel, de én nem is ezt, hanem főleg azt kifogásoltam, hogy a kölcsön 50 esztendőre köttetett, és előbb sem vissza nem fizethető, sem nem konvertálható. Ebből származik a körülbelül három millióra tehető kamat-differenezia, mely a társulatra háramolni fog. Magasabb kamatra, de felmondható kölcsön nem lett volna oly terhes, minő a mostani, mert a lefolyt hat esztendőre a társulat fix összeggel járóit az évi járulékokhoz, holott most a hátralévő 44 esztendőre köteles az összes járulékokat fizetni. Ha pedig a társulat konvertálhatná a kölcsönt olcsóbb kamatra, a veszteséget jóvátehetné, de most ettől elesett. (Helyeslés balfelöl.) A czímet különben elfogadom. Elnök: A czím el van fogadva, következik az első szakasz. Josipovich Géza jegyző (olvassa az első szakaszt). Balogh Géza jegyző: Reiter János! Reiter János: T. képviselőház! E szakasz szerint a 6,600.000, illetőleg az annak helyébe lépő 7,040.000 forintnyi kölcsön után az évi járulékokat már 1895-től kezdve kizárólag a társulat lenne köteles fizetni. Ezzel szemben bátor leszek indítványozni, hogy a járulékokat csak 1896-tól kezdve legyen köteles a társulat viselni. Az 1885: XV. tcz, 5. §-a szerint a társulat a munkálat első három évében holdankint 15 krral, többi éveiben — s itt a »többi< szóra helyezem a fősúlyt — holdankint 25 krral lett volna köteles hozzájárulni. 8*