Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-480

480. országos ülés 1895. május 22-én, szerdán. 317 ber Ernő jegyző úr. Kérem a képviselő urakat, tessék szavazatukat beadni. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort. A képviselők leadják szavazólapjaikat). Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort. Madarasa József nevének olvasásánál.) Madarász József: Nem választok ! Gr. Esterházy Kálmán jegyző (folytatólag olvassa a névsori). Elnök: T. ház! Perczel Béni és Illyés Bálint jegyző urak össze fogják számítani a szavazatokat, és esetleg az ülés végén az eredmény be lesz jelentve a háznak. Következik a pénzügyi bizottság jelentése (írom. 896) »az országos nemzeti kiállítás költségeinekrészbeni fedezésére rendezendő osztálysorsjátékról* szóló 885. számú törvényjavaslat tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Láng Lajos, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A szőnyegen levő javasbitót a pénzügyi bizottság két szempontból mérlegelte. Először abból a szempontból, hogy az országos kiállításnak eredetileg tervezett kiadásai időközben elégteleneknek mutatkozván, szükségesnek látszott az állami hozzájárulásnak is emelése újabb egy millió forinttal. Ezzel szemben a.bizottság kötelességének tartotta magát az ezredéves kiállítás költségei iránt tájékoztatni, a nélkül azonban, hogy az egyes kiadási tételek bírálatába bocsátkozott volna. De másrészt szükségesnek tartotta a bizottság magát a végösszeget ismerni, már esfik abból a szempontból is, hogy az mintegy maximális összegnek tekintessék és a t. kormánytól garancziákat szerezni az iránt, hogy az az öszszeg, melylyel az állam a kiállítás költségeihez járulni fog, semmi körülmények között át nem fog hágatní. Erre nézve a kormánynak a pénzügyi bizottságban lévő tagja megfelelően nyilatkozott is. A másik szempont, a melyből a javaslat a bizottságban tárgyaltatott, az volt, hogy az egy millió forintnyi új hozzájárulás, a mely itt kéretik, olyformán szereztetik be, hogy az állampolgárokra semmi újabb megterheltetés ne háramöljék, tudniillik az osztály-sorsjáték formájában. Minthogy tudvalevőleg többször szóban forgott már, hogy a kis lottó eltöröltetvén, valamely más szerencsejátékkal fogna helyettesíttetni, a pénzügyi bizottság nyilatkozatokat kívánt arra nézve, hogy ezen osztálysorsjátékkal, melyet engedélyez, a kormány nem kivan elébe vágni a kérdés végleges megoldásának, hanem azt csupán egy kísérletnek tekinti ad hoc erre a czélra. E nyilatkozat után a pénzügyi bizottság a javaslatot elfogadta és azt a t. háznak elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelől.) JosípOVich Géza jegyző: Mülek Lajos! MÜlek Lajos: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásánál nem hagyhatom figyelmen kívül azon körülményt, hogy pártom, midőn a kiállítás mérvének megállapításáról volt annak idején szó, első sorban is nem pusztán országos kiállítás, hanem világkiállítás rendezését pártolta, pártolta azért, mert az a tény, hogy őseink már ezer év előtt e földre jővén, az országot elfoglalták és azt meghódítva, már az első pillanattól fogva missziót teljesítettek, az a tény, hogy ezer éven keresztül egy perezre sem tértek el azon missziótól, mely szerint hivatva vagyunk a nyugat kultúráját kelet felé átplántálni, és saját szabadságunkat megvédve, mások szabadságát nem bántani: az a tény egy magában elégséges arra, hogy midőn a kiállítást az ezredéves ünnepségek közé bevettük, akkor ezt nem a szíík országos kiállítás, hanem a világkiállítás tágabb keretében és mértében rendezzük. Rendezzük azért, mert az ezredéves fenállás nemcsak Magyarország specziális, hanem az egész miívelt világnak öröme és ünnepe kell, hogy legyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, a franczia forradalom 100 éves megünneplése talán szorosan véve szintén csak Francziaország nemzeti ünnepe lehetett volna és Fraucziaország még sem zárkózott el a többi nemzetektől, hanem 1889-ben világkiállítást rendezett. Ugyanezen nyomon járt Amerika, midőn négyszáz éves felfedeztetésének ünnepére szintén világkiállítást statuált. Miért lennénk, vagy voltunk kivételek e tekintetben mi? Hiszen épen a kiállítás nemzetközi jellegével dokumentálhattuk volna állami önállóságunkat, különösen pedig azért, hogy mi a monarchiának nem csupán egyik fele, hanem Magyarország egy önálló egész, egy igazi állam. (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) De talán épen ebben a tényben keresendő a világkiállítás elejtésének dolga, abban tudniillik: hogy ezen világkiállítás alkalmával épen állami önállóságunkat lett volna alkalmunk a világ előtt beigazolni, és úgy látszik ez, Bécsben semmi esetre sem talált kedvező fogadtatásra, mert ott nem nézték jó szemmel, hogy ezen világkiállításon legyen alkalmunk önállóságunk kimutatására. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha már nem csinálunk világkiállítást, kérdem, hogy vájjon mily komolysággal viszszük előre a nemzeti kiállítás tényét magát? Es itt sajnosán kell konstatálnunk azt, hogy ma már, midőn a kiállítás megnyitásától igen rövid idő választ el bennünket, épen a beterjesztett törvényjavaslat, nem ugyan annak érdemleges része, hanem annak indokolása, bevételi és kiadási költségeinek előirányzása igazolják, hogy talán ma sincs a kormány abban a helyzetben, hogy a kiállítás egész mérvét áttekinteni és annak rendezését a maga egészében élénkbe tárni képea