Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-479
479. országos ülés 1895. május 21-én, kedden. 313 lyeket Bottlik Lajos t. barátom az imént kifejtett, szintén nem fogadjuk el. Fel akarom azonban használni ez alkalmat arra, hogy az igen t. miniszter úrhoz egy kérdést intézzek. Az imént azt méltóztatott mondani, gondolom a Tolna-Fejér megyei vasútra vonatkozólag, hogy ez a vasút nem kaphat tudvalevőleg két czímen több állami szubvencziót, mint más vasutak; ezen vasútnál az az eset, ha jól fogom fel az indokolást, hogy ezen két czímen az építési tőkének 15 százalékát kapja hozzájárúlásképen az államtól; a másik vasútnál ez csak 13*2 százalékot tett ki; egyéb vasútaknái 8 százaléktól kezdődoleg a százalékok száma kevesebb, 8—9 százalék ; természetesen mindnyájánál 20 százalékon alul van és így a törvény korlátai közt mozog a szubvenczió maga. De azt kérdezem a t. miniszter úrtól: mi képezi az alapját azon tariífának és azon mértéknek, mely az építési tődével szemben, tehát nem a kilométerekkel szemben állami szubvenczió tekintetében az egyes vasutaknál különbséget tesz? Mert itt mégis valami normativumnak kell lennie, és nem apprecziálható a dolog tisztán tetszés szerint, hanem valami bázison kell nyugodnia azon állami szubvencziónak, a mi mégis csak közvagyont képez. A kérdésein tehát az volna, miféle tariffán nyugszanak ezen állami szubveneziók, hogy végre valahára megérthessük azon differeiicziákat, a melyek az állami szubveneziók tekintetében az egyes vasutak közt fenforognak ? Egyébiránt ismételten kijelentem, hogy mi, a ház ezen oldaláról, nem fogadjuk el ! a törvényjavaslatot általánosságban sem. Illyés Bálint jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! Minthogy akadt felszólaló, a ki ezen törvényjaraslatot nem fogadja el, és hivatkozott azokra az indokokra, a melyeket az előbbeni törvényjavaslatnál Bottlik Lajos képviselő úr előhozott: kötelességemnek ismerem a javaslat el nem fogadóit némi tekintetben megnyugtatni arról, hogy itt egyáltalában nincs szó állami vagyon pazarlásáról; nem lehet arról egyáltalában szó, hogy az állam ezen vasútépítését valaminagy áldozattal segítette volna elő, sőt egyenesen azt mondom, hogy az állam inkább vádolható azon vidék érdekében és azon nagyfontosságú érdekek szempontjából szííkkebltíséggel, mint pazarlással. Az állam oly követelésekkel lépett fel ezen vasút építőivel szemben, a melyek tetemes áldozatokat vonnak maguk után s azoknak megfelelő ellenszolgáltatással egyáltalán nem járul a vasút építéséhez. Nem akarok a részletekbe belemenni; nem akarom ezekkel a t. házat untatni, legyen elég csak annyit kijelentenem, hogy mig az állam hozzájárulása 180.000 forintra rug, vagyis az KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTET. államsegély 100.000 forint, a postaszállítás 80.000 forint, addig az, a mit a vasútépítő társaság köteles az államnak fizetni, 187 600 forintra mg. Látható tehát ebből, hogy az állam többet kap úgyszólván, mint a mennyit ad a vasúttársaságnak. Én elismerem, hogy ezen vasút nem tartozik azok közé, a melyek építése olcsónak mondható, de a helyi viszonyok és a tervek alapos ismerete nélkül nem lehet alapos bírálatot mondani. A ki pedig ismeri a helyi viszonyokat » a terveket, azt tudja, hogy itt a drágaságnak igen fontos okai vannak. így a csatlakozás maga 83.000 forintot emészt fel; azután szükséges volt egy hadi vágány létesítése, mely maga 40.000 forintra rag, s ezzel szemben a társaságegyetlen egy krajezárnyi rekompenzácziót sem kapott. Azután meg kell jegyeznem, hogy a végállomásokon kivül még két állomást kellett létesíteni, melyek közül egyik emeletes. Azután 3'6 kilométer vágány volt szükséges, a mi szintén költségesebbé teszi a vasút építését, végül forgalmi eszközökre 80,000 forintot kellett fordítani. Ha ezen adatokat méltóztatik megfontolni, akkor belátható, hogy ha drágának látszik is ezen vasút építése, ez a vasút oly helyeken megy át, melyek érintése a forg'alom érdekében szükséges annyival inkább, mert ezen vasát is azok közé tartozik, a melyek hivatva vannak két nagy forgalmi vonal közt, nevezetesen a bndapest-zimonyi és a budapest-szegedi között a forgalmat átterelni szükség esetén. Mindezekért ajánlom a t. háznak elfogadásra ezen törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólani? Senkisem kíván. A vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! Nem ugyan a törvényjavaslatra magára, — mert hiszen a felszólalók eléggé kittintették azt, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása mennyire indokolt, és hogy túlságos drágáknak nem lehet nevezni az építési költségeket, — hanem arra a kérdésre vonatkozólag kívánok nyilatkozni, melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam hozzám intézett abban a tekintetben, hogy mi képezi tulajdonkép a schemát arra nézve, hogy mennyivel szoktuk támogatni az ilyen vasútvállalatokat. (Hulljuk! Halljuk í) Ott kezdem, hogy mindenekelőtt megkülönböztetem a posta hozzájárulását az állami hozzájárulástól, mert különböző eljárás követte40
