Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-479

479» országos ülés 1895. május 21-én, kedden. 303 forintot megállapította, és azon munkálatok közt, melyekre most 18,600.000 forintot kérünk. A 10,500.000 forintban benfoglaltattak nemcsak az eredeti programmban felsorolt ter­vek, hanem utólagosan a Vaskapu csatornának ki mélyítése három méterre. Most pedig mit kívá­nunk? Ezen munkálatokon felül kívánjuk még oly munkálatok teljesítését és végrehajtását, melyek sem az eredeti, sem a bővített munka­programmban nem foglaltattak. Ezen munkaprogrammban elő van sorolva, az indokolásban bőven és kimerítően meg van mondva, hogy úgy a kis Vaskapunál, mint egyes más részeknél, különösen a greben-milanovaczi részénél előforduló munkálatokra szükséges még 2,400.000 frt; el van mondva, hogy a kikötő építésére szükséges 1,000.000frt; el van mondva, hogy a hajózási csatorna-út megjelölésére szük­séges 25.000 frt; el van mondva, hogy fel­szerelvényekre kell 150.000 frt, a felügyeletre és leszámolási költségekre szükséges 250.000 frt és végre előre nem látottakra szükséges 500.000 forint, ezen felül pedig még számításba veendők a felmerülő interkaláris kamatok. Ha most azt tekintjük, hogy szorosan véve mi itt a Vaskapu szabályozására vonatkozó mun­kálat, úgy azt találjuk, hogy tulajdonképen csak az a része ezen munkálatoknak és költségeknek, melyre a 2,400.000 frt kívántatik. Hát ez, elismerem, tetemes összeg, és nem csak méltó, de kötelességünk azzal egészen ala­posan foglalkozni. Közbevetőleg vagyok bátor itt kiemelni még azt is — és itt egy ugrást teszek Papp Elek t. képviselőtársam felszólalására, ki azon kérdést intézte hozzám, hogy vájjon a 2,400.000 forintos munkálatokra nézve vannak-e egészen megbízható és részletes tervek, — hogy igenis egész határozottan mondhatom, hogy vannak e munkálatokra nézve a legkisebb rész­letekre kiterjedő tervek és költségvetések is. Habár, t. ház, a 2,400.000 forint az ere­detileg 10,500.000 forintban megállapított költ­ségekhez képest nagy emelkedést mutat, mégis kötelességem rámutatni, hogy ezen nagy emelke­dése a költségeknek nem a végrehajtandó és teljesítendő munkáknak nagy emelkedéséből származik, hanem inkább azon egységárakból, a melyeket e munkálatoknál okvetlen fel kellett venni. Ha tekintetbe veszszük, hogy az eredeti tervezetben több százezer köbméterre ment a munkaprogramul, úgy be kell vallanunk, hogy a most előálló többlet, melyre a fedezetet kér­jük, oly csekély eltérés, — mert 39.980 köbmé­terre vonatkozik, — hogy azon körülményből azt következtetni, hogy az eredeti terv nem kellő lelkiismeretességgel, óvatossággal és körül­tekintéssel lett volna megállapítva egyáltalában sem lehet. A dolog természetéből foly, hogy ily nehéz körülmények között végrehajtandó munkálatok­nál a munkák mennyiségét a legutolsó részletekig előtüntetni igen nehéz, és hogy a munkák végre­hajtásánál okvetlenül felmerülnek még egyes bővítési, pótlási munkálatok. Minden építkezés, minden házépítésnél előfordul ez, annál inkább itt, a hol a dolog természeténél fogva, és te­kintve, hogy itt viz alatti munkálatokról van szó, azt oly részletesen megállapítani lehetetlen. Ez a többmunka, melynek szüksége felmerül, az eredetileg tervezett munkálatoknak alig képezi öt százalékát, mert 39.000 köbméter eltávolítá­sáról van szó. Igaz, sokkal többet tesz ki, ha a költsége­ket tekintjük; de ennek oka az, hogy a vállal­kozóval kötött szerződésben az ott eredetileg kikötött egységár egyáltalában nem terjedt ki azon munkálatokra is, a melyek azon szerződés­ben külön megjelölve nem voltak, tehát nem terjedhet ki ezen pótmunkákra, ezen utólag szük­ségesnek mutatkozó munkálatokra sem. A szer­ződés szerint az egységár 14 frt 90 krajczár­ban lett megállapítva. Ha ezen egységárat tud­tam volna alkalmazni ezen pótmunkálatoknál, akkor ezen 2,400.000 frt lesülyedt volna 600.000 forintra, és itt egy 1,800.000 forintnyi külön­bözetet csak annak tulajdoníthatunk, hogy az eredeti szerződésben megállapított egységárakat nem alkalmazhatjuk a munkálatokra. Ezen mun­kálatok teljesítésére nézve kísérletet tettem ugyan, hogy az eddigi vállalkozók azokat is az eredeti egységárak mellett végrehajtsák, de ők határo­zottan vonakodtak, és a jogügyek igazgatóságá­tól e tekintetben általam felvetett kérdésre azt a választ kaptam, hogy a szerződés határozatai szerint a vállalkozók nem is kötelesek e mun­kálatokat ily egységárak mellett végrehajtani. Ily körülmények közt kötelességemnek tar­tottam ezen munkák végrehajtására oly összeget felvenni, a melylyel azokat minden körülmények között feltétlenül végre is tudom hajtani a nél­kül, hogy újabb hitel iránt előterjesztéssel járul­jak a t. ház elé. Ez az oka, hogy e munkála­tok üy nagy összeggel vannak felvéve, és ezen összeg megállapításánál alapul szolgált a mű­szaki osztálynak az a véleménye, mely szerint ezen munkára, a tömör köbméter eltávolítására legalább hatvan forintot kell számítani. Azt hiszem, hogy az eddig előadottaknál fogva elveszti alapját az a kifogás, mintha az eredeti tervek felületesen, nem kellő körültekin­téssel és óvatossággal lettek volna megállapítva, mert a többi munkálatokból, mint a kikötőre szánt egy millió forintból, nem lehet ezt követ­keztetni, mert ez a dolog természeténél fogva újabb létesítmény, a melyet, ha akarunk, meg­1 teszünk, ha nem akarjuk, nem teazszük meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom