Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

290 478. országos ülés, 1895. május 20-án hétfőn. megkísérelték egész nyilvánosan szernbeszállani még a világos törvényekkel is. Mert bármikép áil az, a mit reggeli felszólalásában a miniszterelnök úr az 1867 : XII. törvényczikk 8. §-ára nézve mondott: tény, hogy ez most nagy aktualitással bir, mert össze van kapcsolva az Agliardiügygyel. Emlékezzünk vissza, — hisz még egészen friss dolog — hogy a miniszterelnök űr bejelen; tette a külügyminiszterrel egyetértőleg, hogy jegyzék fog menesztetni (Felkiáltások a szélsőbalon: Menesztetett!) —- vagy pláne meneszte tett — és aztán ki lett igazítva a külügyminiszter úr által, szóval meg lett állapítva egy jegyzék a szentszékhez. Hogy miért késett e jegyzék elküldése, szintén megtudtuk azokból a forrásokból, a melyekre a miniszterelnök úr most utal, az újságokból. Megtudtuk, hogy azért késett, mert gr. Kálnoky, daczára annak, hogy a törvényben világosan meg vannak különböztetve a speeziális külügyek azon külügyektől, a melyek a két államot közösen érdeklik, nem akar a magyar speeziális külügyekben eljárni. Ez volt az igazi ok. No hát, ha ez az ok, akkor felmerül a kérdés, hogy sikerült-e már a miniszterelnök úrnak magát biztosítania az ellen, hogy ilyen felfogás nem fog felszínre ve gődni az új külügyminiszter vezetése alatt is, igen vagy nem ? Tehát, hogy konkludáljak, a miniszterelnök úr, akármilyen rövid is a válasza, de az eseményekre hivatkozván, beismerem, hogy kérdéseimnek másodikára teljesen megfelelt, azon kérdésemre, hogy összeegyeztethetőnek tartja e további maradását megsértett tekintélyével. Gr. Kálnoky eltávozása ezt az egy akadályt elenyósztette, ez tény; de épen marad még az első kérdés, hogy csakugyan ment-e már jegyzék a római kúriához az Agliardi-ügybep, igen vagy nem; vagy ha jegyzék nem ment, megállapodtak-e egy más módozatban, hogy ilyenek ismétlésének elejét vegyék? Ennyit láttam szükségesnek megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon és felkiáltások: Halljuk a miniszterelnököt!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Ugron Gábor képviselő urat illeti a szó. Ugron Gábor" T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ebben a kérdésben nem én, hanem az egész kormánypárt maga és sajtója azt hangoztatta, hogy Magyarország tekintélye, a magyar miniszterelnöki állás iránt való tisztelet van megtámadva, Magyarország tekintélye, és a magyar miniszterelnök állása igen komoly dolog és nem tételeztem fel, hogy az igen t. miniszterelnök úr tréfálódzó kedvében lesz, és egy pajzán, humorisztikus választ fog adni ezen ügynek elintézésére nézve. Ez a pajzánság, ez a tréfa nem tudom, hogy mit akar kigúnyolni, Magyarország tekintélyét, vagy pedig a magyar miniszterelnöki állás komolyságát és méltóságát-e, avagy a parlamentarizmusnak élhetetlenségét és tehetetlenségét, hogy ily válaszokkal is ki lehet elégíteni; avagy pediglen a több héten keresztül húzott és vont válságok csak addig komolyak, a míg a kabinet fenmaradását fenyegetik, és a mely pillanatban a fenyegetés megszűnik, azonnal a humor tűlcsapongó kedvéhez és tréfa jätsziságához lehet a miniszterelnök úrnak áttérnie ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy ez események után nincsen bővebb magyarázatra szükség. Hiszen a parlamenti élet, az állami élet vezetése, és az abban felmerülő harezok nem olyanok, mint a lezajlott lóversenyek, hogy elég, ha azt tudjuk, melyik érkezett be elsőnek, de ne legyünk kíváncsiak azon okokra, a melyek miatt az egyik elsőnek érkezik be, a másik pedig hátramarad. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, hol van az a jegyzék, melyet az igen t. miniszterelnök úr bejelentett, hogy már Rómába ment? Vagy az is csak azon versenyparipákhoz tartozik, a melyekről a lovas lebukott s miután magukban futják meg a pályáiért, sohasem tekintetnek beérkezetteknek? (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az tény, hogy a miniszterelnök úr a kérdés egyik felében azon személyes bánt ilomért, ínelylyel egy minisztertársa illette, minden látszat szerint — ismétlem: minden látszat szerint — elégtételt kapott azáltal, hogy gróf Kálnoky külügyminiszter elbocsáttatását kérte és azt meg is kapta. Nagy örömmel veszem én ezt tudomásul, (Mozgás és derültség jobb/elől.) sőt ezután rendkívüli reményeket fűzök a miniszterelnök úr további működéséhez, (Halljuk! Halljuk!) mert a miniszterelnök úrnak oly szerencsés, mint ki szokták fejezni, nyílt, egyenesen a kérdésnek menő természete van, hogy sikerűit a belügyi zavarok mellett külügyi zavarokat is előidéznie (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) és sikerült neki a külügyminisztert megbuktatni. A buktatások ezen pályáján további sikereket kívánok, mert nekem az az óhajom, hogy a kik a múltnak bűneiért felelősek, mind együtt, vagy ha nem együtt, egymásután távozzanak el, hogy egy új rendszer, új politikai élet jöjjön utánuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) És remény lem, hogy a mit mi, az ellenzék, a magunk szellemi tehetségeivel, a magunk erélyes támadásaival el nem tudtunk érni, azt a miniszterelnök úrnak bölcsesége, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) tapintata, az államügyek vezetésében való jártassága, (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) és a bátorság, melylyel a dolgoknak egyenesen nekimegy,