Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-477

272 477. országos ülés 1895. május 17-én, pénteken. átvette az árút, tehát mielőtt meggyőződhetett volna arról, mi van a csomagban. Aztán meg nemcsak azt kell megmondania, mi és mennyi van a csomagban, hanem határozottan meg kell jelölnie az árú minőségét is s azt, hogy melyik országból származik. Ezt meg lehet követelni esetleg attól, ki az árút küldte, de nem attól, a ki kapja, kivált mielőtt látta volna, mert a legtöbb esetben nem is tudhatja előre, mi yan a csomagban. Azt mondták erre, hogy hisz eddig is nem a vasutak és a hajózási vállalatok csinálták, hanem azok is megkérdezték a czímzettet. Ha igy történt, hibásan történt, s ép ez volt oka annak, hogy a statisztikai hivatalt néha megtréfálták, mig ha a szállítási vagy fuvarlevelek alapján azt jelentették volna be, a mi a fuvarlevélben volt, megközelítőleg helyes statisztikát kaptunk volna. Az, ha valaki megtréfálja a hatóságot, és talán nagy ritkán papagályt vall be, mikor csirke van a csomagban, nem olyan nagy baj. Így azonban teljesen helytelen statisztikát fogunk kapni, midőn bírság terhe alatt — a mi eddig nem volt a törvényben-—kérünk a ezímzettől olyat, a mit teljesíteni lehetetlen. Figyelmeztettem a közgazdasági bizottságot, és most bátorkodom figyelmeztetni a t. házat is, hogy itt még egy nagy nehézség van. Tudniillik a csomagok házhoz szállítása nemcsak a fővárosban, hanem a nagyobb vidéki városokban is úgynevezett gyűjtőszói gálát van berendezve, mely magát a forgalomba beleélte ós nélkülözhetetlenné vált. A vasút a csomagot nem a czímzettnek adja át, hanem a gyüjtöszolgálatot ellátó vállalatnak. Minden nagy városban látható az a vörös kocsi, mely egy-egy ajtó előtt megáll és lead bizonyos árút. Hogyan méltóztatik képzelni, hogy akár a kereskedőnek, ki átveszi, akár a vállalatnak, mely átadja az árút, ideje legyen minden csomagot kinyitni és meggyőződni róla, hogy mi van benne, azután kiállítani a nyilatkozatot ? Ez tökéletesen megakasztaná a forgalmat, én pedig azt hiszem, hogy az árúforgalmi statisztika arra való, hogy az áruforgalmat szolgálja, nem pedig hogy inegakaszsza. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a törvényjavaslatot úgy a mint itt kontemplálva van, végrehajtani teljesen lehetetlen. Azt a feleletet kaptam erre, hogy gondoskodni fognak arról a végrehajtási rendeletben, hogy lehetetlen dolgot ne követeljünk. Igen, de a törvényt úgy csinálni, hogy azt végrehajtani ne lehessen, és á végrehajtási rendelet tulajdonképen a törvény megszüntetése legyen, abban éii ráeziót nem látok. A harmadik, a mit el nem fogadok, az, hogy mig az 1881. törvény a ház határozatából az akkor javaslatba hozott két forint bírságot törölte, most az új törvényjavaslat egy két koronától száz koronáig terjedhető bírságot hoz be. őszintén megvallom, hogy én nem vagyok barátja a kihágások és büntetések szaporításának. Büntetendő' cselekmény minősítését és büntetést ott tartok helyén lévőnek, a hol az az állam érdekében elkerülhetetlen, és az állami rend fenntartására szükséges. De a személyes szabadság korlátozásának büntetésekkel, kihágások minősítésével ott, a hol elkerülhető, a hol csak abstrakt tudományos érdek forog kérdésben, barátja nem vagyok. Más módosítást e törvényjavaslaton nem találok, és miután ezen három érdemleges módosítás közül egyet sem tartok elfogadhatónak, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. Elnök: Kivan még valaki a tárgyhoz szólani? Senki sem kivan, s így a vitát bezárom. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Reflektálni óhajtok azokra, a miket Mezei Mór t. képviselőtársam ezen törvényjavaslatra nézve elmondott, következtetvén azokból azt, hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. T. képviselőtársamnak három kifogása volt e tekintetben. És pedig első kifogása az, hogy azért nem fogadja el a javaslatot, mert a statisztikai illeték két krajczárról öt krajczárra emeltetik. Nézetem szerint ez nem képezhet oly indokot, mely eléggé motiválná ezen törvényjavaslat el nem fogadását. Ha körültekintünk Európa valamennyi államaiban, azt találjuk, hogy a statisztikai illeték hasonló nagyságban van megállapítva, mint ezen töi vényjavaslatban kontempláltatik. Franeziaországban 10 centimen, Németországban 10 pfennig, Ausztriában hat krajczár a maximum, de meg van engedve a kormánynak, hogy ezen maximumon belül közigazgatásilag állapíthatja meg az összeg nagyságát, és ott tényleg öt krajczárban van megállapítva. De mielőtt ezen illetéknek nagysága meg lett volna állapítva, az illető érdekelt körök értekezletre lettek megiríva, melyen az ország valamennyi ipar- és kereskedelmi kamarája képviselve volt. Egynek kivételével a többiek mind egyhangúlag belenyugodtak abba, hogy az illetéknek két krajczárról öt krajczárra való emelése egyáltalában nem képez elviselhetetlen terhet, sőt ezt szívesen fogadták, mert ebben garancziát találnak arra, hogy a statisztikai adatok megbízhatóbbak, pontosabbak lesznek, a mi utóvégre a kereskedőknek esak előnyére fog válni. Minthogy az első okot nem fogadhatom el annak az indokolására, hogy a törvényjavaslat