Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-460

18. 460. országos ülés 1895. április 4-én, csütörtökön. földi forgalmat tekintjük is, azt hiszem, bogy a képviselő úr e tekintetben nagy tévedésben van, mert azzal, hogy mi itt a késedelmi kamatot 5%-ban állapítjuk meg az eddigi törvénytől eltérőleg, azzal semmi esetre sem azt fogjuk elérni, hogy a váltóra kölcsönzött pénz olcsóbb lesz, hanem épen az ellenkezőt, tudniillik meg fog drágulni a pénz azok részére, a kiket a t. képviselő úr most védelmébe bisz venni, tudniillik a kisbirtokos és az iparos pénze. A belföldi váltóforgalom, t. ház, túlnyomó nagy részében kölcsönön alapszik; kölcsön adatik váltóra. Az a pénzintézet, vagy az a privátszemély tehát, a ki ily üzletekkel foglalkozik, mindenesetre megállapította már magának azt az öszszeget, a melyet ő kamat czímén tőkéje után húzni akar. Ha már most ő abban a tudatban van, hogy ha adósa nem fizet, ha késedelem áll be, hogy akkor ő nem kap többet, csak 5°/o-ot, mindenesetre gondoskodni fog arról és azt fogja tenni, hogy midőn váltóra kölcsönöz, nagyobb összegben fog leszámítolni, és azon kár ellenében, melyet ő a késedelmi kamaton vészit, kárpótolja magát, és drágábban fogja adni annak a birtokosnak és iparosnak Ü pénzt. Ez úgy van, t. képviselő úr, ezt nem lehet tagadni. Polónyi Géza: Hát az obligácziónál nem teheti azt? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Különben figyelmébe ajánlom a t. háznak azt a körülményt is, a mely szintén némi tekintetben a mérlegbe esik, hogy azáltal, ha mi a késedelmi kamatlábat, mert mindig csak arról van szó, a t. képviselő úr, úgylátszik, e tekintetben is némileg tévedésben van, mert itt nem törvényi, vagy oly kamatról van szó, mely a váltóra adandó kölcsönöket szabályozza, ez csak késedelmi kamat, csak akkor fizettetik, midőn az adós késedelmeskedik. ... (Egy hang balfelől: Természetes ! A váltónál nincs kamatszerzodés!) Hisz a tekintetben nem kívánok felvilágosítást, azt úgy is tudom, hogy nincs kamatszerződés, Angolországot kivéve; ott az is van. Figyelmébe ajánlom a t. háznak még azt a körülményt, hogy a késedelmi kamat ekkénti leszállítása az alaptalan váltópereknek és végrehajtásoknak is alapúi szolgálna, mert az a váltóadós, a ki kötelezettségét drágábban felvehető kölcsön útján képes csak fedezni, ez mindenesetre könnyen rááll arra, hogy magát alaptalanul bepeieltesse, a pert húzza és halaszsza addig, a míg lehet. Én, t. ház, azt hiszem, hogy ezek után teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy a képviselő urnak indítványa még a saját szempontjából sem válik be, s azért kérem a t. házat, ne méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Polónyi képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása ezéljából kivan szólani. Polónyi Géza: T. ház! A t. miniszter úrnak többrendbeli tévedését kívánom helyreigazítani. Ugyanis a t. miniszter úr ismételten is hangsúlyozta, hogy a képviselő úr ebben is, abban is téved. A többi közt azt mondja, hogy tévedésben vagyok abban is, mintha itt törvényes kamatlábról volna szó, és én arról beszélnék, hogy a váltóhivatalnál adandó kamatláb meghatározásáról és nem késedelmi kamatokról volna szó. Én hivatkozom beszédemre, a melyben legalább is háromszor mondtam azt, hogy hiszen a váltónál maga a kamatszerződés ki van zárva, a váltónál kamatszerződe's létre sem jöhet. Én beszéltem tisztán a váltó utáni késedelmi kamatról, s hogy ezt jobban megvilágítsam s a t. miniszter úr szavaimat félre ne értse, csak anynyit mondok, hogy a beperlésnek két alapja van: a fizetni nem akarás és a fizetni nem tudás. Ha valaki azt mondja, hogy a fizetni nem akaró adóst akarom megterhelni valamely kamattöbblettel, hogy ne perlekedjék, ezt helyesnek tartom. De a ki már a váltót be nem váltja, a kinek tehát nincsen reménye arra, hogy a pert húzza, mert a váltó a legrövidebb sommás fizetési meghagyáson alapuló intézkedéssel jár, mely ex primo decreto döntetik el, ott már nem fizetni nem akarásról van szó, hanem fizetni nem tudásról, és hogy azt az embert, a ki nem tud fizetni, mégis hat százalékkal terheljük meg, mig ellenben az obligácziónál az adóst, a ki talán fizetni nem akar, azt csak öt százalékkal terheljük, ez épen megfordítása a dolognak és azt fogja eredményezni, hogy az obligáczióknál perelteti magát az adós, mert ott öt százalék mellett elhúzhatja a pert. Csak a t. miniszter úr ne értse félre szavaimat; különben is előterjesztéséből inkább az következnék, hogy akkor a belföldi váltókra tessék külön dispozicziót felvenni, még ha az a hátrány, a mit felhozott, a külföldi váltókra állana is. (Helyeslés balfelől.) Holló Lajos: T. ház! A tárgyalás alatt levő szakaszhoz csak néhány szóval akarok hozzászólni és főként a t. miniszter úrnak néhány megjegyzésére válaszolni. A t. miniszter úr tudniillik a váltónak adandó azon kedvezményt, hogy azokra nézve tartsuk fenn továbl ra is a törvényes kamatlábat, a hitelnek több nyilvánúlásainál pedig száilíttassék le öt százalékra a kamatláb, azzal motiválja, hogy az által lehetséges lesz az, hogy az egyik váltóhitelező öt százalékkal, a másik hat százalékkal lesz megterhelve. Azt hiszem, ez a felfogás teljesen téves, mert a ki kölcsönt vett fel váltóra, és azt nem fizeti, annak meg kell fizetnie a törvényesen elő-