Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-475

475. országos ülés 1895. május 13-án, hétfőn. 263 ország önállóságát és függetlenségét biztosító részeiben is. (Helyeslés a szélsőbalon.) És mi következett be? Az, hogy ma, ha azt kérdeném a t. kormánytól, hogy mi a hatásköre a római szentszék nuncziusának Magyarországon, hogy mi lehet az a hatáskör, a melyet ő itt átlépett, nekem a feleletet alig fogják megadni tudni. Ha Magyarország komolyan, nyomatékkal akar fellépni, és ha a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy az a jegyzék a szentszékhez elküldessék, mely arra volt hivatva, hogy panaszt emeljenek a római pápánál azokért a tényékért és nyilatkozatokért, a melyeket itt a nunczius elkövetett, azt kell, hogy várjuk, hogy mondja meg legalább egy pár hét mtWva a kormány az országnak, hogy miben állnak azok a tények és azok a nyilatkozatok, (Űgy van! a szélsőbalon.) mert mi tisztán óhajtunk látni. Egy külügyi akeziót belpolitikai akczió takarására nem akarunk kezdeményezni és azt nem akarjuk megengedni. (Helyeslés a szélső lalóldalon.) Tudnunk kell, hogy mi a nunczius hatásköre és mit ért a mi kormányunk a nuucziusnak azon cselekedete alatt, melylyel Magyarország belügyeibe avatkozott ? Hiszen jól tudja a t. ház, — hogy csak csattanós és emlékezetes példákat idézzek fel — hogy Tisza Kálmán volt miniszterelnök úr római levelében a római szentszékhez fordult, hogy itt a választások előtt igyekezzék a klérus hangulatát a kormányra nézve kedvezően átalakítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Nem felhívás volt-e ez Magyarország belügyeibe való beavatkozásra a magyar kormány részére, midőn a szentszéket a magyar politikai küzdelembe való beavatkozásra szólították fel ? (Nagy zaj jobbfelől.) De nem oly régen történt, midőn Samassa József, Eger tisztelt érseke, szintén az egyházpolitikai törvények benyújtása és előkészítése idején Rómába küldetett, hogy ott a magyar kormány javaslata számára kedvezőbb hangúlatot igyekezzék kieszközölni. Vájjon nem épen önök által hivatott fel akkor is a szentszék arra, hogy belügyeinkbe beavatkozzék? (Űgy van! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) És vájjon mi igaz abból, t. ház, a mi a külföldi lapokban megjelent és a mit az osztrák lapok is hangozhattak, hogy ugyanabban az időben — és hogy ez Ausztriában valóság és tény, arról biztos tudomásunk van — Schön boni, Ausztriának egyik katholikus egyházi főméltósága, a római szentszéknél interveniált, hogy az egyik ausztriai párt, a keresztény szoezialisták ellen a pápai szentszéktől egy desavouáló nyilatkozatot eszközöljön ki, ugyan kérdem, igaz-e, hogy ugyanazon időben szintén a külügyminisztérium útján lépések tétettek volna, í hogy a magyarországi néppárt elleu a szent- j széktől egy ilyen helytelenítő nyilatkozatot provokáljanak? Mert ha ez igaz Magyarországra nézve, (Nagy zaj. Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) a mint kétségbevonkatlanúl igaz Ausztriára nézve, akkor meg tudom érteni az Osservatore Romananak azon kis hírlapi közleményét, a melyben akként nyilatkozott, hogy ne kívánják a hatalmak azt, hogy a szentszék beleelegyedjék oly politikai pártviszonyokba, és azokba befolyást gyakoroljon, mint akár Ausztriában a keresztény szoczialisták ellen, akár Magyarországon a katholikus néppárt ellen. Mi értelme van annak, hogy a pápai szentszék hivatalos orgánuma e két tényt ugyanazon időben és egymással kapcsolatosan hozta nyilvánosságra? Ez iránt a kormánynak felvilágosítást kell adnia, mert ime itt van az ország önállóságának és függetlenségének hamis ajkakkal való hangoztatása azok részéről, kik évtizedeken keresztül egyebet nem csináltak, mint hogy a római szentszék beavatkozását a mi belügyeinkbe kikérték, keresték, kikoldúlták. (Űgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Kikérték és keresték, a választások rendén abból élősködtek, magukat fentartották. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) És midőn egyszer a már megszokott befolyás gyakorlása ellenünk fordul, akkor jajgatnak és az ország tekintélyét és méltóságát akarják megvédelmezni, ők, a kik azt örökké elmulasztották, a kik most is el fogják mulasztani, midőn az saját érdekükkel nem vág össze. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De hát, t. ház, azt kell kérdenem, hogy a kormány a jegyzéknek a római szentszékhez való elküldése iránti követelését fentartja-e, és ha fen tartja, azt hiszi-e, hogy ezen jegyzék elküldése által elég van téve azon sérelemért és bántalomért is, a mely elkövettetett b. Bánffy Dezsőn, mint Magyarország miniszterelnökén félhivatalos úton egy másik minisztertársa, a külügyminiszter által? Hiszen, ha a jegyzék elküldetik, ez annyit jelent, hogy azon túllépések és visszaélések, melyeket Agliardi nunczius elkövetett, megtoroltassanak ; de még nem jelenti azt, hogy azon sérelem, melyet gr. Kálnoky külügyminiszter követett el, szintén megtorol tassék. (Úgy van! balfelől.) Nem akarom összetéveszteni Magyarországot és a miniszterelnök úr személyét, (Zaj. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem is lehet!) mert sokkal magasabb fogalmaim vannak ez ország méltóságáról, ez ország nagyságáról és tekintélyéről. Ámde nem tudom elfelejteni, hogy a kormánynak hivatalba lépése alkalmával, itt, e padokról kénytelen voltam kijelenteni, hogy hová törpült le Magyarországon a politikai élet színvonala? Ha a t. túloldal a maga pártvezérének, a maga kormány-