Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-474

250 474. országos ülés 1895. niájns 10-én, pénteken. tennie. És ime ezen előterjesztést, nem kaptuk meg soha, azzal csak most találkozunk, tehát az a törvényhozás felhatalmazása nélkül lett kiadva, még pedig akként, hogy azt sem tudjuk, hogy az az építkezés azt a 13,500.000 frtot tényleg felemésztette-e vagy sem, avagy mennyi az az összeg, a mely ezen 13.500.000 frtból a megszavazott vasút kiépítésére szükséges volt. Már pedig nekünk nemcsak a megszavazott összegekre vonatkozó zárszámadás végeredményét kell látnunk, hanem látnunk kell azok mikénti felhasználását is, hogy megbíráljuk azt, hogy ezen építésnél a gondos, a takarékos eljárást megtartotta-e *? Még csak egyet említek fel. (Halljuk!) Én megvallom, hogy itt az ellenzéken a lehető legnagyobb aggodalommal nézem ennek az országnak jövő financziális és gazdasági helyzetét. Én azt hiszem, hogy nekem sokkal nagyobb gondot okoz, mint a tisztelt kormánynak, ha én ennek az országnak jövő fejlődésére gondolok, azon nagy és nehéz közgazdasági helyzet, melynek elébe megy ez az ország, még normális viszonyok között is, — pedig abnormális viszonyokról szólani nem is akarok. Továbbá azok a reformok, a melyek előre vetve árnyékukat, mind megannyi óriási összegeket kivannak az államtól, melyeknek pedig valahonnan fedeztetniük kell, és ha ezzel szemben azután látom azt a tétlenséget, azt a gondatlanságot, azt a bonhomiát, azt a mozgalmat, a melylyel a kormány semmi alkotáshoz nem nyúl és semmi irányban intézkedést nem tévén, várja ennek a szerintem nem nagyon kedvező jövőnek bekövetkezését: akkor ez én előttem valóban megfoghatatlan. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A közgazdasági helyzet, t. képviselőház, egész Európában nagyon súlyos; nálunk kétszeresen súlyos, mert a mi közgazdasági helyzetünk a közgazdasági életnek épen azon az alapján nyugszik, mely leginkább megvan és a jövőt tekintve, leginkább meg lesz támadva. Ha tehát ezzel szemben az állam nem gondoskodik arról, hogy idejekorán alkotásokat létesítsen, a melyekkel egyfelől lehetőleg táplálja a közgazdasági helyzetet; (Helyeslés a baloldalon.) másfelől pedig az államnak erejét fokozza abból a czélból, hogy az ezen téren előreláthatólag felmerülő szükségletekkel meg is küzdhessen, akkor az összeroskadás kikerülhetetlen. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Ez egy oly feladat, melylyel szemben az az eljárás, a melyet látok, csak a legnagyobb aggodalomra szolgáltat okot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen a pénztári készletek előterjesztésénél, és a múlt negyedévi kimutatások beterjesztése alkalmából is, a t, kormány az ország jövedelmei egyik jelentékeny ágának nagyfokú csökkenését szintén a közgazdasági helyzetre vezeti vissza, tudniillik az italmérési adónak — gondolom — 3,300.000 forinttal való csökkenésére. És mivel vigasztalja magát a kormány? Vigasztalja magát azzal, hogy 1891-ben, 1892-ben és 1893-ban is hasonló jelenségekkel találkoztunk; találkoztunk nevezetesen azzal a jelenséggel, hogy az év első negyede nagyon kedvezőtlen volt, azonban a későbbi negyedek, hogy úgy fejezzem ki magamat, annyira kinőtték magukat, hogy az esztendő végeredménye mégis jelentékeny felesleget mutatott fel. Ámde ezen két dolgot parifikálni teljesen lehetetlen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Tudja nagyon jól a t. pénzügyminiszter úr is, hogy ez puszta frázis, a mely világgá megy a nélkül, hogy ennek a legkisebb olyan alapja volna, a mely bennünket bizonyos reménységre jogosíthatna. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Az 1891-ik év első negyede, illetőleg annak mérlege kétségtelenül hét millió forinttal volt kedvezőtlenebb, mint az 1890. év első negyede; de a bevételek 7,800.000 forinttal voltak nagyobbak, mint voltak az 1890. évi bevételek, tehát a kiadásokban merültek fel a nagyobb tételek. Ott vannak például az államadósságok 7,500.000 forinttal, a mely Összeg, gondolom, a regále-kártalanítäsi papírok kamatainak utólag történt fizetéséből származott. Ott van továbbá az észak-keleti vasút kiadása, a mely az előző évben nem szerepelt, s a mely mintegy nyolczszázezer forintot tett. 1892-ben hasonlóképen fejlődtek a bevételek, akkor is többet tettek 6,400.000 forinttal, pedig a mérleg 6,000.000 forinttal volt kisebb, kedvezőtlenebb az előző évinél. De itt találjuk az osztrák államvasutak megváltásából származó 5,000.000 kiadási többletet, továbbá itt találjuk — a mint maga a kimutatás jelezte — a nagy dohánytermésből előállott több bevásárlásra szükséges mintegy 3,000.000 millió forintot. Hasonlóképen áll a dolog az 1893. év első negyedének kimutatásával is, a melyben szintén az a jelenség mutatkozik, hogy mig a mérleg 7,000.000 forinttal volt kedvezőtlenebb, addig tényleg a bevétel 6,600.000 forinttal több, mely kedvezőtlen végeredmény ismét az »északkeleti vasút megváitásából« eredő mintegy 12,000.000 forintnyi kiadásból származott. Ilyen frázisokkal tehát ne méltóztassék a világot megnyugtatni akarni. Hanem nézzük a dolgok fejlődését a maguk természetes alapján, vizsgáljuk meg magukat a bevételi és kiadási tételeket. Azokból pedig azt látjuk, hogy ez idén tényleges, valóságos csökkenésről van szó és nem az államháztartás első negyedévi különleges viszonyaínak fejlődéséről és alakulásáról; vagyis tehát olyan dologról, a melynek meg-