Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

220 471. országos ülés 1895. rnájns 4-én, szombaton. Ion.) Olyan fátyolt, a mely a szabadságnak azon biztosítékát, a mely az 1848-iki törvényekben van letéve, kivánná a nemzeti emlékezetből ki­törölni, vagy olyan fátyolt, a mely azon férfiak neveit, a kik életüknek fáradságával éo haláluk­nak vértanuságäval szerezték meg számunkra a 48-iki vívmányokat; olyan fátyolt, a mely ezen emlékeket eltörölni akarná, a nemzet soha el nem fogadhat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg, úgy az 1861-iki, mint az 1865-iki feliratokban a nemzet határozottan kimondotta, hogy a kiegyezés és a koronázás iránt csak azon feltételek mellett lép egyezkedésre, ha Magyarország alkotmánya egészében, tehát az 1848-iki törvényekkel együtt visszaállíttatik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyira benfoglaltatik ezen feltételben az 1848-iki tör­vények visszaállításának kivánsága, hogy egye­nesen rá is utalt mind a két felírat, hogy kü lönösen az 1848-iki törvényeknek azon intéz­kedései, a melyek a parlamenti rendszerre, a kormány felelősségére, a sajtó szabadságára vonatkoznak, feltétlenül visszaállítandók és ad­dig a nemzet egyezkedésekbe nem is bocsátko­zik 8 a koronázást sem ejti meg. A nemzetnek ezen feltételeit az uralkodó elfogadta, az alkot­mányt visszaállította. így történt meg a koro­názás; a koronázás alkalmával hitlevelet adott ki a király és megesküdött az alkotmány min­den részének megtartására. Már most, t. ház, az az 1848-iki törvényeket, a melyek alaptörvé­nyek jellegével bírnak, mert egész alkotmányos berendezésünk azon nyugszik; azon nyugszik parlamenti intézményünk; azon nyugszik a jog­egyenlőség, azon nyugszik a sajtószabadság; ezen törvényeket egy miniszterelnök vitte V. Ferdinánd királyhoz szentesítés végett; azt a miniszterelnököt gr. Batthyány Lajosnak nevez­ték. Ezen törvények szentesítve lettek V. Ferdi­nánd király által, ellenjegyezve lettek gróf Batthyány Lajos által. Életbe is vannak léptetve ezen törvények, és ha V. Ferdinánd király volt, akkor gr. Batthyány Lajos miniszterelnök volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki tehát Magyarországon gr. Batthyány Lajost a minisz­terelnökök sorából kifeledni, vagy kitörölni akarja, az a magyar történelem és a magyar közjog ellen a lehető legdurvább sértést követi el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Grőf Batthyány Lajos épen olyan törvényes miniszterelnöke volt Magyarországnak, mint akár gr. Andrássy Gyula, akár b. Bánffy Dezső. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Csak képesebb! Krajtsik Ferencz: Nem tagadja ezt senki! Bartha Miklós: Ha a t. képviselő úr azt jegyzi meg, hogy ezt senki kétségbe nem vonja, akkor magyarázatot kérek az iránt, hogy miért nem foglaltatik tehát a magyar minisz­terelnökök arczképsorozatában a gr. Batthyány Lajos arczképe is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérek ez iránt megnyugtató választ, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert Batthyány L íjosnak életét elvehette a hatalom, de azt a tényt, hogy gr. Batthyány Lajos Magyarországaak első fe­lelős alkotmányos miniszterelnöke volt, semmiféle hatalom meg nem semmisítheti. (Helyeslés a szelő baloldalon.) Nem folytathatom tovább, t. ház. Interpellá czióm czélja az, hogy megtudjuk a valót. Épen ezért bátor vagyok felolvasni interpellácziőmat. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) *Interpelláczió az összkormányhoz. Igaz-e a lapoknak ama közleménye, hogy a kormány az ezredéves kiállítás alkalmából a miniszterelnöki palota részére meg akarja festetni a miniszterelnökök arczképét, gr. Batthyány Lajos arczképének kivételével? Ha igaz, mi indítja a kormányt arra, hogy első felelős miniszterelnökünk arczképét nem kívánja megfestetni ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A beadott interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik gr. Apponyi Albert képviselő úr interpellácziója. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Most néhány napja Terényi Lajos képviselő úr intorpellácziót intézett a miniszterelnök úrhoz Agliardi pápai nunczius úr magyarországi tar­tózkodása és az ezen tartózkodás ideje alatt előfordult némely inczidensnek tárgyában. A miniszterelnök úr válaszában többek közt a következőket mondotta: »Hyen körülmények között, ha nem is a ténye, ha nem is a szán­déka, de a látszata mindenesetre fenforogni lát­szik annak, (Derültség balfelől.) hogy jog- és hatáskörét talán czélzatosság nélkül Agliardi pápai nunczius túllépte.« Továbbá : »Ez a né­zetem nekem, t, ház, ez a kormány nézete, és a kormány egyetértésben a külügyminiszterrel, ki e tekintetben a kormány álláspontját ma­gáévá tette ....« A mondatnak befejezése a zajban elves<ett, hanem annyit a mondatnak kifejezésre jutott része is kifejezett, hogy a magyar kor­mány e tekintetben egyetértésben áll a közös külügyminiszterrel, és hogy a közös külügy­miniszter a kormány álláspontját magáévá tette. Továbbá: »A kormány redig ezen nézeté­nek diplomácziai úton, a közös külügyminiszter közvetítésével a szentszéknél kifejezést is adott, először kivánván felvilágosítást, továbbá kíván­ván tudomásul vételét annak, hogy ezen tény­kedés a belügyekbe való beavatkozás látszatá­val bir.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom