Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

220 471. országos ülés 1895. rnájns 4-én, szombaton. Ion.) Olyan fátyolt, a mely a szabadságnak azon biztosítékát, a mely az 1848-iki törvényekben van letéve, kivánná a nemzeti emlékezetből kitörölni, vagy olyan fátyolt, a mely azon férfiak neveit, a kik életüknek fáradságával éo haláluknak vértanuságäval szerezték meg számunkra a 48-iki vívmányokat; olyan fátyolt, a mely ezen emlékeket eltörölni akarná, a nemzet soha el nem fogadhat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg, úgy az 1861-iki, mint az 1865-iki feliratokban a nemzet határozottan kimondotta, hogy a kiegyezés és a koronázás iránt csak azon feltételek mellett lép egyezkedésre, ha Magyarország alkotmánya egészében, tehát az 1848-iki törvényekkel együtt visszaállíttatik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyira benfoglaltatik ezen feltételben az 1848-iki törvények visszaállításának kivánsága, hogy egyenesen rá is utalt mind a két felírat, hogy kü lönösen az 1848-iki törvényeknek azon intézkedései, a melyek a parlamenti rendszerre, a kormány felelősségére, a sajtó szabadságára vonatkoznak, feltétlenül visszaállítandók és addig a nemzet egyezkedésekbe nem is bocsátkozik 8 a koronázást sem ejti meg. A nemzetnek ezen feltételeit az uralkodó elfogadta, az alkotmányt visszaállította. így történt meg a koronázás; a koronázás alkalmával hitlevelet adott ki a király és megesküdött az alkotmány minden részének megtartására. Már most, t. ház, az az 1848-iki törvényeket, a melyek alaptörvények jellegével bírnak, mert egész alkotmányos berendezésünk azon nyugszik; azon nyugszik parlamenti intézményünk; azon nyugszik a jogegyenlőség, azon nyugszik a sajtószabadság; ezen törvényeket egy miniszterelnök vitte V. Ferdinánd királyhoz szentesítés végett; azt a miniszterelnököt gr. Batthyány Lajosnak nevezték. Ezen törvények szentesítve lettek V. Ferdinánd király által, ellenjegyezve lettek gróf Batthyány Lajos által. Életbe is vannak léptetve ezen törvények, és ha V. Ferdinánd király volt, akkor gr. Batthyány Lajos miniszterelnök volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki tehát Magyarországon gr. Batthyány Lajost a miniszterelnökök sorából kifeledni, vagy kitörölni akarja, az a magyar történelem és a magyar közjog ellen a lehető legdurvább sértést követi el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Grőf Batthyány Lajos épen olyan törvényes miniszterelnöke volt Magyarországnak, mint akár gr. Andrássy Gyula, akár b. Bánffy Dezső. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Csak képesebb! Krajtsik Ferencz: Nem tagadja ezt senki! Bartha Miklós: Ha a t. képviselő úr azt jegyzi meg, hogy ezt senki kétségbe nem vonja, akkor magyarázatot kérek az iránt, hogy miért nem foglaltatik tehát a magyar miniszterelnökök arczképsorozatában a gr. Batthyány Lajos arczképe is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérek ez iránt megnyugtató választ, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert Batthyány L íjosnak életét elvehette a hatalom, de azt a tényt, hogy gr. Batthyány Lajos Magyarországaak első felelős alkotmányos miniszterelnöke volt, semmiféle hatalom meg nem semmisítheti. (Helyeslés a szelő baloldalon.) Nem folytathatom tovább, t. ház. Interpellá czióm czélja az, hogy megtudjuk a valót. Épen ezért bátor vagyok felolvasni interpellácziőmat. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) *Interpelláczió az összkormányhoz. Igaz-e a lapoknak ama közleménye, hogy a kormány az ezredéves kiállítás alkalmából a miniszterelnöki palota részére meg akarja festetni a miniszterelnökök arczképét, gr. Batthyány Lajos arczképének kivételével? Ha igaz, mi indítja a kormányt arra, hogy első felelős miniszterelnökünk arczképét nem kívánja megfestetni ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A beadott interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik gr. Apponyi Albert képviselő úr interpellácziója. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Most néhány napja Terényi Lajos képviselő úr intorpellácziót intézett a miniszterelnök úrhoz Agliardi pápai nunczius úr magyarországi tartózkodása és az ezen tartózkodás ideje alatt előfordult némely inczidensnek tárgyában. A miniszterelnök úr válaszában többek közt a következőket mondotta: »Hyen körülmények között, ha nem is a ténye, ha nem is a szándéka, de a látszata mindenesetre fenforogni látszik annak, (Derültség balfelől.) hogy jog- és hatáskörét talán czélzatosság nélkül Agliardi pápai nunczius túllépte.« Továbbá : »Ez a nézetem nekem, t, ház, ez a kormány nézete, és a kormány egyetértésben a külügyminiszterrel, ki e tekintetben a kormány álláspontját magáévá tette ....« A mondatnak befejezése a zajban elves<ett, hanem annyit a mondatnak kifejezésre jutott része is kifejezett, hogy a magyar kormány e tekintetben egyetértésben áll a közös külügyminiszterrel, és hogy a közös külügyminiszter a kormány álláspontját magáévá tette. Továbbá: »A kormány redig ezen nézetének diplomácziai úton, a közös külügyminiszter közvetítésével a szentszéknél kifejezést is adott, először kivánván felvilágosítást, továbbá kívánván tudomásul vételét annak, hogy ezen ténykedés a belügyekbe való beavatkozás látszatával bir.«