Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 317 sek azon gyönyörűséges állapotokat rajzolni, melyek a közös pénzügyminiszter kormányzása alatt Boszniában találhatók, az az egy Bosznia és Herczegovina kormányzásában mindenesetre bizonyos, hogy minden legcsekélyebb politikai cselekedetben feltalálhatni az alapvető politika eredendő bűnét: a tétovázó kapkodást minden téren. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha Ausztriának és Magyarországnak Bosznia és Herezegovinára szüksége volt akár biztonsági szempontból, akár azért, hogy ott egy délszláv állam alakulása ne történjék, arra az egyedül helyes út lett volna: ott végleges állapotokat teremteni. Az a bizonytalanság azonban, a mely ezen országok közjogi viszonyaira nézve és közállapotaira nézve fennáll, megköti a mindenkori államférfiak kezét, sőt tovább megyek s azt állítom, hogy maga az 1880: VI. tez. egyik mintaképe a politikai őszinteség hiányának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint e két ország okknpácziója a katonai körök azon felfogásából indult ki, hogy az osztrák és m.igyar állam katonai hatásköre kiterjesztessék oly területekre is, hol az abszolút felfogásukat nem korlátozza az alkotmányos ellenőrzésnek komoly vagy félkomoly volta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért történt, hogy Bosznia és Herczegovina előbb átalakíttatott valóságos katonai terűletté, ott csak a katonaság diszponált eleinte, katonaság épített vasútat és középületeket a náluk szokásos nagy költekezéssel és mii den előrelátás hiányával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Részemről tehát semmi olyan intézkedést és j.ivaslatot, mely az okkupáczió fentartását czélozza, el nem fogadhatok és magamévá nem tehetek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a törvényjavaslat nemcsak fentartja Bosznia és Herczegovinának ezen két értelmű közjogi állását, hanem még azt a viszonyt is, a melyben a magyar állam ezen országhoz van, mintegy megerősíti. így nevezetesen, a törvényjavaslat szerint, a két ország kormányzata egy 24 milliónyi koronás államkölcsönt szándékozik felvenni, és ehhez a magyar törvényhozás beleegyezése igényeltetik. Elismerem, hogy az 1880: VI. törvényczikknek nem volt és nem is az az intencziója, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzásából bármi teher háramolhassék a magyar államra, de mert a politikai életben gyakran tapasztaltuk már, "hogy még az egyenes és nyilt kijelentéseket tartalmazó szavak is felcseréltetnek és elmagyaráztatnak, én részemről szükségesnek találom nyilt és határozott kifejezését annak, a mi a törvényhozás szándékában van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az 1. §-ban világosan ki nem tétetik, hogy ezen kölcsönért Magyarország KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTET. felelőséggel nem viseltetik, könnyen tévedésbe ejtetnek a hitelezők. Igaz ugyan, hogy a 3. §ban ki van mondva, hogy a tőketörlesztésre és kamattörlesztésre szükséges évi járulékok Bosznia és Herczegovina jövedelméből fedeztetnek, de miután a tőketörlesztés 60 évre terveztetik, ez olyan hosszú idő, hogy azalatt nem ötször, hanem tízszer is előfordulhat Bosznia és Herczegovina költségvetésében deficzítes állapot, és nincs gondoskodás arra az esetre, hogy miből fedeztessék ezen évi járadék. Már pedig épen azért, hogy az összes mindenkori hitelezők tudják, hogy ezen kölcsön tőkéjeért, valamint annak évi járadékaiért Magyarország felelősséget nem vállal, szükségesnek tartom ennek nyilt és határozott kifejezését, hogy később valami jóakaratú bécsi politikus azt ne magyarázza ki, hogy Magyarország törvényhozásának beleegyezésével elfogadott kölcsönért Magyarország is felelős. Épen azért az előadott politikai és pénzügyi okokból magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Mülek Lajos képviselő úr kíván szólani! MÜlek Lajos: T. ház! Azok után, a miket előttem szólott Molnár József t. képviselőtársam elmondott, nekem egész röviden kell nyilatkoznom épen azért, mert ő végszavait azzal fejezte be, hogy a maga és a pártja nevében a törvényjavaslatot nem fogadja el. Én is magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy sem közjogi, sem pénzügyi szempontból a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: Kivan még valaki szólani a törvényjavaslathoz? Miután senkisem kivan szólani, a vitát berekesztem. A pénzügyminiszter űr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: Kötelességemnek tartom egy pár igen rövid szóval reflektálni azokra, a miket az iménc felszólalt képviselő urak mondottak. A törvényjavaslatnak hatását az okkupált tartományokra nézve senkisem vonta kétségbe, illetőleg senkisem állította, hogy ezen törvényjavaslatnak előnyei ne lennének az okkupált tartományok érdekei szempontjából. Épen azért ezen kérdésnek bizonyítására nem is terjeszkedem ki, mert az kétségbe nem vonatott. A kérdés csak az, hogy minő hatásai lehetnek a törvényjavaslatnak a monarchia két államának pénzügyeire nézve. Azt hiszem, t. ház, hogy e részben a törvényjavaslat elég világos diszpozicdót foglal magában, midőn kimondja a 3. §-ban azt, hogy a kölcsön kamatai és törlesztési járulékai Bősz-