Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 213 akkor az 1832/36-iki országgyűlésen az oi szag­nak rendéi, úgy a protestánsok, mint a katholi­kusok, kezet fogtak arra nézve, hogy a törvény által biztosított jogokon ejtett sérelmek orvos­lását eszközöljék. Ez a tényleges valóság. És ha mi, t. ház, meg is teszszük azt, — bár egész helytelen — hogy most, a felekezeti szenve­délyeknek engedve, egymással hajba megyünk, de a történetet és ennek az országnak és törvényhozásának működését meghamisítani nem lehet. Ezt akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Szólásra már senki sincs feljegyezve ; kivan még valaki szólani ? Mintán senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr kivan szólani. Gajári Ödön előadó: T. ház! Én egy­általán nem szándékozom hosszas felszólalással élni, és a polémiától tartózkodni kívánok; de direkte hozzám intézvén Ugron Gábor t. kép­viselő úr kérdést, engedelmet kérek, hogy arra röviden, néhány szóval nyilatkozzam. Rám az egész Jefolyt vita azt a benyomást tette, s azt, hiszem, hogy mindannyiunkra, hogy a leghelye­sebb dolog, — ha már az ornamentika kérdését egyáltalában szóba hozzuk, — hogy azt a párt­politikai vonatkozásokkal összeköttetésbe ne hoz­zuk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert mi történik ? A mai ülés folyamán t. képviselő­társam Ugron Gábor úr kérdést intézett hoz zám, mint előadóhoz, a mely kérdésére magában a jelentéshen megvolt már a válasz. A jelentés ugyanis azt mondja, hogy a hét vezér alakja, és az 54 uralkodó szobrai nyernek majd elhe­lyezést az új országházban. Tehát az a kérdés tulajdonképen, melyet ő feltett, hogy vájjon az 54 uralkodó közt ott lesz-e II. József szobra, az egyáltalán jogosultsággal sem bir, miután az 54 uralkodó közt II. József csakugyan előfordul. De bizonyítja azt, hogy szükség volt ennek a kérdésnek feltevésére más szempontból azért, mert ha ezt a kérdést nem teszi fel a képviselő úr, akkor nem támad most az országház szobor­csoportozata és szobrai körűi oly vita, melybe belevonhatók a napi pártpolitikai aktuális kér­dések. (Ügy van! jobbfelől.) És ép ennélfogva én ezt az egész vitát tárgytalannak tekintem, da­czára azon nagyon érdekes nyilatkozatoknak, melyeket teljes politikai vonatkozásukkal a túlsó oldalról hallottunk. Ha azt az irányt óhajtjuk követni az or­namentikánál, hogy az kifejezése legyen a ma­gyar történelemnek, akkor lehetetlen, hogy a magyar történelmet teljes tárgyilagossággal ne pertraktáljuk, és hogy ott helye ne legyen mind­azon uralkodóknak, kik az ország történelmével akármilyen tekintetben összeköttetésbe hozhatók. És tökéletesen igaza van gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak abban, hogy egyáltalán nem volna igazolható az, hogy akkor, a midőn minden uralkodó szobra tervbe van véve, kivá­lasztassák akár egy, akár más indokból egyik uralkodó, és az mintegy kirekesztessék a ma­gyar királyok sorozatából. Á mi t. képviselőtársamnak az országház építési idejére vonatkozó megjegyzését, továbbá a lakatosmunkák kiadására vonatkozó Horánszky­féle nehézményt illeti, erre nézve a t. pénzügy­miniszter úr tüzetesen megadta a választ. Álta­lában véve a monumentális építkezéseknél az építés befejezését előre kiszámítani nem lehet, Magyarországon pedig, — sajnos — a monu­mentális építkezéseknek annyira híjával vagyunk, hogy úgyszólván úttörő munka az, hogy a gó­tika terén egy ily nagyjelentőségű monumen­tális mű létesíttessék. Az konstatálható az eddigi eljárásból, hogy az országház építésére kiküldött bizottság ellen­őrzési feladatát a legrigorózusabb módon teljesí­tette, hogy az építésnél a magyar iparnak, a magyar művészetnek érdekei mindenkor szem előtt tartatnak, és hogy az építkezési ellenőrző bizottság mindent elkövet arra nézve, hogy sen­kinek előnyöket ne biztosítson, és a mint a lakatosmunkák kiadásából is nyilvánvaló, — a mi egyébként a jelentésben is fel van hozva, — gondot fordít arra, hogy az árlejtéseknél a vál­lalkozás mindenkinek hozzáférhető legyen. Ajánlom még egyszer a bizottság javaslata folytán a miniszterelnöki jelentésnek tudomásul vételét. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A miniszterelnöki jelentés tudo­másul vétele ellen senkisem szólt, ha jól em­lékszem. (Nem !) Ennélfogva kimondom a hatá­rozatot, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi. A következő tárgya a napirendnek az igaz­ságügyi bizottság jelentése (írom. 828,866) az or­szág szent koronájaegyik őrénekmegválasztásáról. Az előadó urat illeti a szó. Kajuch József, az igazságügyi bizott­ság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljak!) Az előző vita is fényes bizonyítékát szolgáltatta an­nak, hogy Szent-István király koronája kilenez­száz év óta kiváló és méltó tárgya Magyarország kegyeletének. A nemzet már ezért is a koronát.. . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Kajuch József előadó: .... az ország alkotmányának . . . Elnök: (Csenget.) Csendet kérek itt a jobb­oldalon ! Kajuch József előadó: .. .. palládiuma gyanánt tekinti és ezért századok viszontagságai által is indokolt, gondosabb és (Halljuk! Hall­juk!) óvatosabb eljárást követett akkor, midőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom