Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. 191 alapnak a jövedelmeiről az évek bizonyos folyamára, tehát a hozzájárulás nem a tényleges költség, hanem a lucrum cessans jellegével bir. Továbbá igénybe veszi bizonyon mértékig, és pedig 5000 forint évi átalányösszeg erejéig az új adóforrás azon bélyegjövedelmét, a mely ezen vonalon a jegyek elárúsításából előáll. A pénzügyi bizottság, tekintettel az imént felhozott s a pénzügyminiszter úr jelentésében részletesen előterjesztett indokokra, a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Mitlek Lajos ! MÜlek Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Sokszor a magukban csekélynek látszó dolgok sokkal fontosabbak és kihatásukban sokkal messzebbmenők, mint azt az első pillanatra véljük, vagy azok, kik azt velünk megismertetik, tulajdonképen a valóságban láttatni akarják. A jelen törvényjavaslat is ilyen, és ilyen szándékot is rejt magában, mert bár nagyon szerényen kopogtat is be elfogadás végett, mindamellett az a szándék; a mi abban lefektetve és kontemplálva van, olyan, mely a mi viszonyaink közt és épen most nagyon is kihívja a jogos és igazságos kritikát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincs senki e képviselőházban, a ki kifogást tenne az ellen, hogy hazánk fővárosa emelkedjék, fejlődjék, virágzóvá • és vonzóvá tétessék, mert mindnyájan szerelünk azon kifejezéssel élni, hogy a főváros az országnak a szíve, így tehát annak előrevitele felett mindnyájan kötelességszerűen féltékenyen őrködünk. De valamint az emberi szervezetben a szív maga csakis a többi szervek együttes működése által kapja meg a neki szükséges vért, épen úgy nem volna nekünk sem szabad a főváros fejlődésénél sohasem megfeledkeznünk a vidéki városok, a kerületi központok felvirágoztatásáról és fejlesztéséről sem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mit tapasztalunk e részben? Mig a vidéki városok, mig a megyei központok és egyes vidékek főhelyei évek óta folyamodnak ingatlanaiknak kedvezőbb megadóztatása érdekében, (Úgy van! a szélső baloldalon.) addig ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy minden kérelmünk hiábavaló, az állapot ma a vidéken ugyanaz, a mi évtizedekkel ezelőtt volt, sőt hogy ha az állam egyes vidéki helyeken az állami feladatok teljesítésére szükséges és elkerülhetetlen intézményeket létesít, azt tapasztaljuk, hogy minden esetben az egyes vidéki városok közííl azon intézmény elnyeréseért valóságos liczitácziot tartat, úgy, hogy midőn a városok egyike vagy másika megkapja azon intézményt, nem lehet tudni, hogy vájjon azon érték, melyet ez által nyert, nem szániyaltatik-e túl azon áldozat által, a melyet a liczitáczió hevében az egyik város a másik felett magára vállalt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az eljárás a vidéki városokkal szemben, míg mihelyt kimondjuk ezt a szót: »székváros«, rögtön indokolva látszik a legtúlságosabb bőkezűség is. Pedig valamint az emberi szervezetben a szívnek vértúibősége csak az egésznek válik hátrányára, midőn a többi szervek vele hasonló módon nem működnek, ugyanez áll az országra nézve is, a főváros és a vidéki városok helyzetében. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyáltalán nem szeretnék, t. ház, félreértetni, mert lelkem egész hevével kívánom a főváros fejlesztését; elmegyek a méltányosság és lehetőség legvégsőbb határáig, de ellentmondok minden olyan követelménynek, a mely nézetem szerint tulajdonképen nem is a főváros érdekeinek előmozdítását, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem az egyesek érdekeinek istápolását czélozza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vajay István: A részvényesekét! MÜlek Lajos: Midőn az anyakönyvvezetés kérdése itt tárgyaltatott, t. ház, s az anyakönyvvezetés költségeit reái'uháztak a községekre, felszólaltam ez ellen, mert nem találtam helyesnek, hogy egy állami czél költségei a községek terhére rovassanak. Azt mondották, hogy azon változtatni nem lehet, mert az államháztartás egyensúlya a legkisebb kiadási többletet se engedi meg. Midőn a mezőgazdasági statisztikának költségeiről volt szó, újra a községekre ruháztuk a felvételi költségeket; akkor is felszólaltunk ellene, és ismét az egyensúly megbillenése hozatott fel ezzel szemben, és még ezen csekély költségeket is ráróttuk a szegény községekre, a melyekre nézve még ezek is nagy terhet képeznek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Most végig sir az egész országon a vasutak jövedelmeinek csökkenése; hangoztatják a fogyasztási adók bevételeinek apadását, és már is azt mondják, hogy a mezőgazdasági követelményeket kielégíteni teljes mértékben nem lehet, mert különben az a csekély többlet, melyet államháztartásunk mutat, igen könnyen fel talál billenni, és aa államháztartás súlya veszélyeztetve lesz. Tehát ott, a hol egy egész országot érdeklő kérdésről van szó, az egyensúly fentartását lényegesm k tartják, és ugyanakkor a jelen esetben egy oly intézmény dédelgetéte czélozgatik, a melynek ezen elengedett jövedelme is elegendő volna némely országos kérdés költségeinek fedezésére. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És t. ház, mert a vígszitmázi törvényjavaslatot IÍ ház elé terjesztették be, akkor,