Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

182 470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. lődkessék át az anomália, hogy kocsin hamarább lehessen valahová érni, mint vasúton. A másik dolog, a miért voltaképen felszólalok, a következő. Ezt a viczinális vasútat az úgynevezett déli vasúttal kötik össze. Azok a tárgyalások, melyek a déli vasút államosítására voltak irányozva, megszakadtak és ez tápot nyújtott bizonyos börzemanipuláczióknak, melyekből sem az országnak, sero a közönségnek semmi néven nevezendő haszna nincs. Különösen mi dunántúliak, értve ezalatt nemcsak a somogymegyeieket, de a fehér-, zala- és veszprémmegyeieket is, a legmostohább gyermekei vagyunk az országnak, mert mig más megyékben egyenes összeköttetéseik folytán a tariffák oly alacsonyak, hogy a fővárosba jövetelt és a fővárosból a határra menetelt nagyon megkönnyítik, addig nálunk a tariffák oly óriásilág magasak, hogy ez nemzetgazdaságilag is hátrányos, a mit azt hiszem, bizonyítani nem szükséges. Én tehát jelen alkalommal is fehivoni a t. miniszter urat ezen anomáliák lehető megszüntetésére addig is, mig a déli vasút nem államosíttatik. Hogy pedig indokoljam azt, hogy mik'ép történik ott a személyszállítás, illetőleg miként állíttatnak össze a tarifák, arra csak egy pár eklatáns példát idézek. Például mindig I. osztályú gyorsvonaton víve a személy szállítást, ha valaki Boglárról akar feljönni Budapestre, ez összesen 149 kilométer, ez kerül 10 frt 30 krba, míg ezzel ellentétben, ha valaki Fiúméba megy Budapestről, a mi 600 kilométer, az kerül 9 forint 60 krajczárba. Hasonlóképen, ha valaki még messzebb akar menni, 761 kilométernyire, Predealra, az is csak 9 frt 60 krajczárt fizet. Ha pedig mi akarunk Budapestről a déli vasúton az ország határára menni, a mi összesen 769 kilométer távolság, akkor 18 frt 20 krajczárt kényteleníttetünk fizetni. Minthogy az adózás az egész országra nézve azt hiszem egyforma, én igenis azt igényelhetem az előbb emiitett, vasút által érintett megye nevében, hogy abban a jótékonyságban, a melyet a zónarendszer az ország más vidékeire gyakorolt, mi is részesüljünk. A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Helyeslés.) Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Legyen szabad azokra a megjegyzésekre, melyeket az igent, képviselőtársam erre a törvényjavaslatra nézve felhozott, röviden csak a következőket válaszolnom. (Halljuk ! Sálijuk /) A mi a menetrendnek megállapítását illeti, úgy ezzel az objekczióval találkoztunk meglehetősen minden viczinális vasútról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál. Közismert dolog, s egyáltalán a viczinális vasutak természetéből folyik, hogy ezek a vasutak oly sebességgel, mint egy első rangú vasút, nem közlekedhetnek. Hogy azonban a menetrend olyan legyen, mely a vasút mentén lakó érdekeltek érdekeit lehetőleg kielégítse, arra mindenesetre figyelemmel leszek. A másik objekczióra nézve legyen szabad csak azt megjegyeznem, hogy a felszólaló képviselő urnak az az észrevétele, mintha a déli vasút államosítására vonatkozó tárgyalások megszakadtak volna, nem áll. Ezen tárgyalások még most is folynak, (Helyeslés.) habár lassúbb tempóban, mint eredetileg kilátásba volt véve. Szükségesnek tartom ezen vasút államosításának tárgyalásait továbbra is folytatni, és remélem, hogy kedvező eredményre is fognak vezetni, — természetesen az ország érdekeinek megóvása mellett, — szükségesnek tartom azért, mert csakugyan lehetetlen szemet hunyni azok igazsága előtt, a melyeket ez igen t. képviselő úr itt felhozni szíves volt, (Helyeslés a szélsőbalon.) hogy tudniillik az ország lakosainak azon része, mely a déli vasút mentén van, forgalmi szempontból határozottan sokkal nagyobb hátrányban van, mint az ország többi lakosai. E tekintetben okvetetlenül szükségesnek tartom már csak ezen szempontból is lehetővé tenni a déli vasút államosítását, hogy a déli vasúton is azon tarifák és díjszabások léptetíessenek életbe, és hogy a déli vasát mentén lakók is ugyanazon előnyökben részesüljenek, mint az ország többi lakosai a magyar államvasutak mentén. Azonban, hogyha véletlenül nem sikerülnének ezek a tárgyalások, akkor is meg fogom kisérteni annak a módját ejteni, hogy egyezményre lépjek a déli vasúttársasággal az iránt, hogy ezen díjtételek, a melyek most csakugyan anomálikusoknak tekinthetők, lehetőleg megszűnte ttessenek. Ezek elmondása után kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. (Általános helyeslés.) Elnök: Miután általánosságban senki sem kíván szólani a törvényjavaslathoz, a vitát berekesztem, és felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a kaposvár-fonyódi helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot? (Igen!) A ház elfogadja általánosságban, következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és 1—5. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ennélfogva a törvényjavaslat le vau tárgyalva. Következik a közlekedési bizottság jelentése (írom. 822, 861) »a zólyombrezó-tiszolczi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában.