Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-469

469. országos ülés 1895. május 2-án, csütörtökön. 175 lakásokat kapni, az első öt év elmúlta után a községek kérhetik, hogy új osztályozás történjék. De ,a községeknek most is módjukban van, — és ezt kiváltképen hangsúlyozni akarom, hogy e tekintetben a községek tájékozva legyenek — ha abban a hitben vannak, hogy erre igényt emelhetnek, az 1895. év végéig még mindig kérni azt, hogy más osztályba soroztassanak. Mindezek után nem mondom, hogy egyes kaszárnya-tulajdonosok, ha jelenlegi szerződésűk lejár, nem fognak némi hátrányt szenvedni, de mindenesetre megkapják azt az összeget, melyet akkor kaptak, mikor a kaszárnyaépítésre magukat elhatározták. De ha ezeket a hátrányokat szembeállítjuk azzal a financziális előnynyel, melyet itt a hadügyi kormány kontemplál, akkor én egészen alapos tanulmányozás után ezen javaslattal szemben nem tehetek mást, mint hogy azt általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. Megjegyzem azonban, t. ház, hogy egy tekintetben kifogást kell tennem a javaslat ellen, ez a kifogás pedig az, hogy a javaslat azt kéri, hogy az 1879 : XXXVí. tez.-ben foglalt F) tabella, a melyben meghatároztatnak a méretek a lőterekre, a lovagló-iskolák és gyakorló-terekre nézve, kihagyassék, és ezen terepek méreteinek meghatározása a honvédelmi kormányra bizassék. Igaz ugyan, hogy a véderő-bizottság tárgyalásai alkalmával egy javaslat lett elfogadva, a mely szerint ha változások állanak be, ezekről a képviselőháznak a honvédelmi kormány által utólag jelentés tétessék, szerintem azonban ez nem elég kompenzáezió azért, hogy itt a törvényhozás egy jogot ad ki kezéből. Nem mondom, hogy majd nagyobb lőtereket fognak választani, vagy nagyobb lovagló iskolákat fognak kreálni, mint szükséges, hiszen erre nézve is a katonaságnál évek óta fennálló szabályok vannak s ezek mind gyakorlati szempontból állapíttattak meg, és ismeretesek. De mégis eddig a törvényhozás magának tartotta fenn azt, hogy ezen terek méreteit ő maga határozza meg. Én tehát, miután a törvényhozás kezéből úgyis sok jog kisiklott, habár nagy fontosságot ennek nem tulajdonítok, mégsem tartom helyesnek, hogy a törvényhozás keretéből a méretek meghatározása kivétessék. Különben is nem tudom helyeselni a hadügyi kormány, illetőleg a honvédelmi miniszter úr azon argumentáczióját, hogy hiszen a lőterek méreteit előre megállapítani nem is lehet, mert például ma, midőn a Manlicher fegyvereknek hordképességet ismerjük, és ismerjük a lőterek méreteit, ki tudja, hogy a közel jövőben nem fog-e egy új fegyver szükségessé válni, és vájjon akkor ezen méretekkel, a melyek a Manlicherfegyverhez szükségesek, ki fogunk-e jönni? Azt hiszem, hogy ha a hadseregnek egy új felfegyverzéséről volna szó, hogy ha holnap talán a Manlicher-fegyvert föleseréinők egy új fegyverrel, ós talán átmennénk az öt milliméteres kaliberre, akkor ez monarchiánk katonai életében igen nagy forradalom, igen fontos átmenet voina, s akkor mindenesetre volna elég idő a törvényhozáshoz fordulni, hogy az illető méreteket meghatározza. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Tehát még egyszer ismétlem, t. ház, nem a végből nem akarom átengedni ezt a jogot a hadügyi kormányzatnak, mintha azt hinném, hogy az nagyobb méreteket, más méreteket fog venni, mint a milyenek szükségesek, nem is azért, mintha én ennek a jognak nagyon fontos gyakorlati jelentőséget tulajdonítanék, hanem egyszerűen azért, mert itten a törvényhozásnak egy jogáról van szó, és az által, hogy utólagosan a honvédelmi kormány a képviselőháznak jelentést tesz, e nagyon fontos jogért a kellő rekompenzácziót nem látom megadva. (Helyeslés balfelöl.) Még csak arra vagyok bátor a t. honvédelmi miniszter urat figyelmeztetni, hogy méltóztassék lehetőleg állandó oly nagyobb lőterekről gondoskodni, a hol csak a tábori lőgyakorlatok fognak eszközöltetni, mert a mostani törvény szerint eddig az a tábori lövészet éles töltényekkel nagy distáncziákra szintén csak lőtereken történt meg, a jelenlegi törvényjavaslat azonban azt kéri, hogy ezen lövészet épúgy, mint a nagy gyakorlatok, akárhol keresztülvihető legyen. x\rra kérem a t. honvédelmi miniszter urat, méltóztassék, a mennyire lehetséges, ezen lőgyakorlatokat mégis bizonyos fixirozott helyeken megtartatni, mert tudjuk, hogy ha ma, valahol, — a Manlicher-fegyvereknek roppant nagy hordképessége mellett — ilyen lőgyakorlatok tartatnak, ott azokon a napokon át az egész vidék veszélyeztetve van. Különben, t. képviselőház, mint mondottam, ettől a javaslattól az országra nézve financziális előnyt várok, a jogos magánérdekeket sértve általa nem látom, és azért azt az általános vita alapjául elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Senkisem kivan szólani ? (Senki!) Ez esetben a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom úgy a Tóth János t. képviselő úr, valamint a Bolgár Ferencz képviselő úr részéről tett egyes megjegyzésekre mégis némi felvilágosítással szolgálni. Az egyik kifogás tudniillik az, hogy Tóth képviselő úr alkotmánysértést lát ebben s a beszállásolásről szóló törvényben általában. Én azt hiszem, hogy ez igen nagy tévedés. Ha azt méltóztatik mondani, hogy az 1867-iki kiegyezés alapján, valamint régebben is a nemzet fentartotta magának a