Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-468
168 á68. országos ülés 1895. május 1-én, szerdán. melyek a nuncziusnak a társas érintkezés közben szájába adattak. (Úgy van! jobbfelöl.) Mindezeket i'sszevéve, úgy tűnik fel a nuncziusnak látogatása, mintha ő neki törekvése és szándéka lett volna azon irányokat előmozdítani és bátorítani, a melyek az országgyűlés mindkét háza által elfogadott és a koronás király által is szentesített egyházpolitikai törvények revíziójára és a még hátralévő javaslatok elvetésére vonatkoznak, (Mozgás a baloldalon. Úgy van! jobbfelöl.) a mi által az ország belpolitikai mozgalmai befolyásolására irányuló törekvésnek jeleit el nem oszlathatta. (Mozgás balfelöl.) Mindaz, t. ház, a mit előadtam, méltán úgy tűnik fel, mint a diplomácziai képviselőknél szokásos és szükséges rezervált állás határainak túllépése. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Miben ?) Épen ezért, t. ház, bátorkodom a t. kormányelnök útján az összkormányhoz a következő interpellácziót intézni: (Halljuk/ Halljuk/ Olvassa.) »Mily álláspontot foglal el a kormány Agliardi pápai nunczius magyarországi útjával szemben? Tett-e avagy hajlandó-e tenni megfelelő lépéseket arra nézve, hogy a nyugtalanság lecsillapodjék, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) s ha félreértések forognak fenn, azok eloszlattassanak, vagy legalább jövőben ne ismétlődhessenek?* (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon és a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk az interpellácziót!) Elnök: A képviselő urak az interpelláczió felolvasását kívánják? (Kérjük!) Perczel Béni jegyző (olvassa az interpellácziót.) Elnök: Közöltetik a miniszterelnök úrral. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a képviselő úr által tett interpelíáczióra azonnal válaszolhassak, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben a kormány ezen kérdéssel már előzőleg ezen interpelláczió megtétele előtt foglalkozott. (Halljuk! Halljuk!) Miniszterelnökké történt kineveztetésem után Bécsben megfordulván, azt gondolom, állásomból folyólag volt kötelességem, de a courtoisie is parancsolta, hogy az idegen államok képviselőit, követeit, nagyköveteit meglátogassam. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Ezek közt, t. ház, látogatást tettem a pápai nuncziusnál is. (Hdyes! a szélső baloldalon.) Igen szívélyes, barátságos és egyáltalában közügyekre és különösen az egyházpolitikai kérdésekre ki nem terjedő beszélgetést folytattam vele, melynek reudjén említésbe jött az is, hogy régi idő óta czélja már Magyarországra lerándulni, mert egy látogatást akar tenni a herczegprimásnál Esztergomban, s meg akar ismerkedni a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral is, és azonkívül egyes látogatásokat óhajt még tenni Magyarországban. A magam részéről ez elhatározását esak örömmel kellett, hogy üdvözöljem, (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) mert érdekünkben áll és óhajtjuk is, hogy a külföldi államok képviselői Magyarországon ismételten megfordulván, az itteni viszonyokat megismerjék, (Élénk helyeslés.) az itteni körülményekre nézve magukat közvetlenül tájékozzák, és azon igen sokszor egyoldalú, talán a mi érdekeinknek meg nem felelő informácziókat, melyeket szereznek, itten egészségesekkel cseréljék ki. (Általános, élénk helyeslés.) Ily körülmények és ily határok közt tehát csak üdvözölhettem a pápai nunczius, Agliardi elhatározását, mely szerint Magyarországba kívánt jönni. Azonban, midőn ő Esztergomban volt, én történetesen megint Bécsben járván, meglepetéssel olvastam a lapokban azt a magatartást, azt a nyilatkozatot, azt a tósztot, melyet a, pápai nixnczias Esztergomban elmondott. (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Ugyancsak később, — még mindig Bécsben tartózkodván, — a lapok útján értesülést vettem azon érintkezésekről, azon nyilatkozatokról, melyek itt Budapesten történtek, és később Budapestre visszajőve, közvetlenül is nyertem értesülést egyik és másik lényéről, nemkülönben a váradi látogatásáról is. És, habár egyáltalában nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy akár tényei, akár szavai tekintetében direkt vádat emeljek a nunczius ellen, (Mozgás a báloldalon.) mégis a modor, az időpont, a fellépés, a vonatkozás, a melyek minden jelentkezésénél őt kisérték, rám azt a benyomást tették, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy túllépte azon határt, (Hosszantartó, nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Miben ? Úgy van !•- jobbfelöl.) a mely őt belügyi kérdéseinkre vonatkozólag mint egy külhatalom képviselőjét itt megilleti; (Igaa- Úgy van! a jobboldalon.) mert, t. ház, a pápai nunczius és a külföldi államok képviselői és követei között különbséget tenni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És habár kétségtelen is, hogy a római kúriának a lelkiekben jogköre, hatásköre és illetősége a hazai katholikusokra van, ezen jog- és intézkedési körét (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) semmi körülmények között. . . (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy itt fenszóval ne vitatkozzanak, mert kénytelen leszek n.indenkit megszólítani, a ki a rendet bármikép is megbontja. (Általános helyeslés.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: sem gyakorolhatja a szentszék, a római pápa azon
