Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

168. országos ülés 1895. május 1-éu, szerdán. 15 í)0 ntán is folytatja a kihágást.« Itt van mind a hat egyetemi polgárnak a levele, a hol világosan azt mondják, mind a hatan egyformán, hogy őket abszolút meg nem intette senki. Tehát az a) pont alapján őket nem lehetett letartóztatni. A b) pont ezt mondja: (Olvassa.) »Ha a kihágás olyan természetű, hogy az közbotrányt okozott* ... Én azt tartom, hogy inkább a rendőrség eljárása okozott közbotrányt, (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) mintsem Kossuth Ferencz éltetése. Hock János-' Szelesst fogják el! Várady Károly: (Tovább olvassa.).... »vagy ha az előidézett rendetlenség, vagy csendzavarás csak a tettes elfogatásával szüntethető meg«. Azt mondják az akkori lapok, — itt van vagy négy lap akkori tudósítása, mindenféle pártárnyalat szerint, hogy tényleg 40 gyalog és 10 lovas rendőr vonult ki, és 15 tüntető volt ott. A b) pont sem alkalmazható tehát, mert bizony a csendzavarás a tettesek elfogatása nélkül is meg lett volna szüntethető. A c) pont ezt monja: (Olvassa.) »Ha az illető a hivatalos kötelességét teljesítő rendőrségi közegnek tettleg ellenszegül, vagy azt bántalmazza«. Ez nem történt, mert azonnal letartóztatták őket, és senki ellen sem szegült. Itt van a d) pont: (Olvassa.) »Ha a kihágást elkövető nevét vagy lakását be nem mondja«. Erre sem lettek az illetők felhíva. Végűi: (Olvassa) e) »Ha a rendőrségi területről kiutasított egyén a tilalom daczára visszajön«. Szóval az a törvényszakasz, a melyre a miniszter úr hivatkozik, egyáltalában még csak távoli képzeletben sem ád arra jogot, hogy valakit le lehessen tartóztatni. De ennél a kérdésnél tovább kell mennünk. Tudniillik a törvény 14. §-a azt mondja, hogy azon kihágásoknál, melyek a rendőrség elbírálása alá tartoznak, ő tartozik a letartóztatást, az előuyomozást, mindent azon belügyminiszteri rendelet szerint teljesíteni, a mely ez eljárást szabályozza. Ennek 45-ik §-a pedig világosan megmondja, hogy oly kihágás esetében, a hol csak pénzbüntetés alkalmazható, az Ítélet meghozatala előtt senkit sem lehet letartóztatni. Ez egészen világos. Másodszor, van itt egy igen jó szakasz, a 48-ik — ezek rendesen jó számok — ez azt mondja, hogy: (Olvassa.) »Az előzetes letartóztatás azonban megszüntetendő, még ha meg is történt, ha a hatóság székhelyén lakó, vagy bár másutt lakó, de a hatóság előtt ismert büntetlen jellemű egyén a kezességet el vállalj a«. Ezekért pedig készek voltak feddhetetlen jellemű polgárok, képviselők kezességet vállalni, tehát teljesen törvényellenes volt a letartóztatásuk, eltekintve attól, hogy semmi egyebet nem tettek, mint azt kiáltották : »Abczug Pesti Napló! Éljen Kossuth Ferencz!« Az első pontra adott választ tehát nem vehetem tudomásul, mert a t. miniszter urnak nincs igaza abban, hogy a rendőrségnek a 17. §. alapján joga lett volna ezen ifjakat letartóztatni. Második kérdésem az volt: »Van-e tudomása arról, hogy fogva is tartattak tizenkét órán keresztül ?« Erre a miniszter úr azt mondja, fogva tartattak, azonban a rendőri belátás úgy hozta magával, hogy ok nem hallgattattak ki azonnal, hanem csak másnap reggel. A rendőri törvénynek 21. §-a világosan mondja, hogy ha valakit megfosztanak személyes szabadságától, azt azonnal ki kell hallgatni, s csak ha ez nem lehetséges, mert éjjel történt a letartóztatás, akkor lehet megengedni, hogy másnap hallgassák ki. A miniszter úr maga sem vonta kétségbe, hogy ez nem éjjel történt, hanem 10 óra előtt, Inspekcziós mindenütt van, és kell hogy legyen, s igen kevés munkába került volna, hogy kihallgassák őket. De az elítélés még kevésbé törvényes. Itt van kezemben az a fővárosi szabályrendelet, mely megállapítja, hogy a csendháborítás kihágását az követi el, a ki illetéktelenül az éjjeli nyugalmat háborító zajt és lármát idéz elő. Itt megint csak arra hivatkozom, hogy negyed vagy féltiz órakor Budapesten éjjel nincs, akkor még az összes kapuk nyitva vannak. Ezek szerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem, mert fenn kell tartanom azon határozott kijelentésemet és meggyőződésemet, hogy az egész eljárás törvényellenes, úgy a letartóztatást, mint a fogvatartást és az elítélést tekintve. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egészen jogosultnak kell tekintenem ma is azon kijelentésemet, hogy kötelességében állott volna a miniszter úrnak, hogy az illetők ellen a fegyelmi eljárást megindítsa, a mennyiben a rendes jogorvoslat során nem kaptak elégtételt, másodszor pedig az illető rendőrtisztviselőket átadja a bűnfenyítő hatóságoknak, mert az, a mit elkövettek, határozott visszaélés a hivatalos hatalommal. Ha valakinek sem a letartóztatásra, sem a fogvatartásra, sem az elítélésre joga nincs^és mégis mind a három cselekményt elköveti, nyilvános dolog, hogy az hivatalos hatalmával visszaélt. Ezek szerint teljesen konzequens lett volna, ha a t. miniszter ár, a mennyiben az ítélet hozzá felebbeztetett, az egész eljárást megsemmisítette, nem pedig helybenhagyta volna azt, hogy ezen ifjak azért, mert egyet kurjantottak, fejenkint iur