Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

466. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. 139 iránt nincs kétség, de a t. elnök úr úgy proponálta a kérdést, hogy a főrendiház egyik módosítására felteszi a kérdést, de a főrendiház többi módosítványaira nézve nem teszi fel, hanem felteszi a bizottság jelentését, a konzequeneziát pedig nem mondja ki, hogy ha el nem fogadtatik a bizottsági jelentés, akkor mi történjék. Kérdés nézetem szerint az is, hogy hozzájárul-e a ház a főrendiház által ajánlott szöveghez: igen vagy nem? Ez iránt dönteni kell s a kérdést oly alakban kell feltenni, hogy e felett a háznak módja legyen igennel vagy nemmel határozni. Ezt nézetem szerint a házszabályok is rendelik, de a dolog természete is hozza magával, hogy egy főrendiház által leküldött javaslat sorsa felett ilyen vagy amolyan alakban határozni kell, mert ha a képviselőház elfogadja az igazságügyi bizottság határozatát, akkor rendben van a dolog, de ha nem fogadja el, akkor mi következik, ez iránt a kérdés feltételénél határozni kell, és a kérdést a szerint kell feltenni. Elnök: T. ház! Én ajánlom a t. háznak abban az alakban a kérdést elfogadni a mint javaslatba hoztam, tudniillik tárgyaljuk itt a bizottságok jelentését a főrendiházi módosítások felett. A szóban forgó igazságügyi bizottság jelentése azt javasolja, hogy a főrendiház által javasolt módosításokat a képviselőház el De fogadja, hanem tartsa fenn a képviselőház szövegét, és ebből folyólag azt indítványozza, hogy a képviselőház a törvényjavaslat 3. fejezetét, valamint a 4. fejezet 26. § át változatlanul tartsa fenn és a főrendiházhoz e szakaszokat újabb tárgyalás és azokhoz való szíves hozzájárulás végett küldje vissza. Gondolom, erre mindenki igennel vagy nemmel felelhet. Természetesen a kérdés feltételénél kimondom, hogy ha ezt pedig elveti a ház, az annyit jelent, hogy hozzájárult a főrendi módosításokhoz, mert a módosítás elvetését nem fogadja el. (Általános helyeslés.) így egyetértés lévén, (Derültség.) felteszem a kérdést. (Halljuk! Bálijuk! Zaj.) Csendet kérek, t. ház. A ház felolvasottnak veszi gr. Szapáry Gyula képviselő indítványát, mely a bizottsághoz való visszaküldést hozta javaslatba. Azok, a kik ezen indítványt elfogadják, kérem, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Az indítvány elvettetett. A törvényjavaslat második fejezetének czímén a főrendiház a következő módosítványt hozza javaslatba: »A jövőben törvényesen elismerendő vállá sfelekczetek.« Azok, a kik ezen módosításhoz hozzájárulnak, a kik ezt elfogadják, kérem, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Most, t. ház, felteszem a harmadik kérdést. A kik az igazságügyi bizottságnak már felolvasott, s ennélfogva, gondolom, újból fel nem olvasandó indítványát elfogadják, azokat fcgom felhívni, hogy szíveskedjenek felállani, kimondva már egy alkalommal, hogy a mennyiben ez az indítvány nem fogadtatik el, abban az esetben a kihagyása az illető felekezeteknek, illetőleg szakaszoknak el van fogadva. Tehát a kik az igazságügyi bizottság jelentésében foglalt indítványt elfogadják, kérem szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Ennélfogva annak értelmében a törvényjavaslat abban a szövegben, melyben a képviselőház már elfogadta, a főrendekhez viszszaküldetik szíves hozzájárulás végett. Ezzel, t. ház a mai ülésnek rendes napirendjét bevégeztük. Következnek az interpellácziók, de elübb 5 perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyeiket. Az ülést újra megnyitom. Hévizy János jegyző : Molnár József! Molnár József: T. ház! (Halljuk! Halh juk!) Talán merészség most, midőn a politikai helyzetet az egyházpolitika dominálja, egy közgazdasági kérdés felé terelni a közfigyelmet, mely inkább látszik foglalkozni a felekezetnélnélkűliek sorsával, mint akár a kormányzatnak nemzeti irányzatával, akár közgazdasági helyzetünknek nem épen rózsás kecsegtetéseivel. É8 ha mégis a bankkérdés ügyében felszólalok, hogy egy pár kérdést intézek a t. kormányhoz, bátorságot ad erre az ügy fontossága, (Úgy van! a szélső baloldalon.) különösen pedig azon szándék, hogy már előre tiltakozzam azon inparlamentáris eljárás ellen, a mely az utóbbi években az eddigi kormányok által igen sok fontos közgazdasági kérdésben alkalmaztatott, s a mely abból áll, hogy a kormány igen fontos közgazdasági kérdésben sűrű fátyollal borítja el szándékait, saját gondolatjai szerint végzi a tárgyalásokat és létesít megállapodásokat; a közvéleményt nem informálja szándékairól, sőt a törvényhozást is igen gyakran kész dolgokkal lepi meg, és aztán a rendszerint nem egészen teljesen világos tárgyat keresztülhajtja gőzerővel, sokszor a közgazdaság nem minden oldalú érdekeinek megóvásával. T. ház! Nálunk a bank-kérdés egyik legerősebb bizonyítéka annak, hogy mennyire nem 18*