Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

130 466. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. igen kevés dolga van; bár megjegyzem, hogy az oly Schöngeistoknál és fiilozofoknál, kik a vallási és hittani dolgokat nem tudományos szempontból vizsgálják, hanem azért, hogy a maguk felfogásához mérten ezt a társadalomra is reátukmálják — meglehet, hogy tévedek — de a logika egy kis meghibbanását látom, (Derültség a baloldalon.) mert tudományos szempontból foglalkozni ezzel talán például a szisztémák felállítása érdekében, ez egy tiszteletreméltó feladat lehet, de ez sem azért, mintha önmagában véve valami becse volna, hanem azért, hogy megvizsgálbató legyen, vájjon annak, mint kutatásnak az eredményét az államokra alkalmazni lehet-e? Ez ellen tehát nincs szavam, de, a ki azért foglalkozik a felekezetnélküliséggel, hogy ezen úton magának minden pozitív vallással szemben egy ideális erkölcsi világot teremtsen, s ezt azután a társadalom más részére is ráoktrojálni akarja, ez vallási rajongó lehet, ez lehet vallási betegségben szenvedő, de hogy ezekkel valaki foglalkozzék komolyan és abból a szempontból, hogy ebből valami haszna legyen az államnak és társadalomnak, azt én kizártnak tartom, s azt hiszem, hogy ezeknél a logika egy kissé csakugyan meg van hibbanva. Másként áll a dolog a társadalom azon részénél, mely nem gondolkozik, mely magának ily világot alkotni nem tud, nem akar, mely a létezővel nincs megbékülve és átcsap egy más szférába, a melynek sem értékét, sem tartalmát, sem horderejét megbírálni nem képes. Ezekkel szemben az államnak egy feladata mindenesetre van, és ez az, hogy ezek törekvéseit ne ugyan legyűrje, hitüket és lelki világukat ugyan ne befolyásolja, hanem épen az államérdekek megoltalmazása végett figyelemmel kisérje, el ne ismerje és korlátok közé szorítsa. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ha állami és társadalmi szempontok nem jönnének itt szóba, akkor abszolúte nem lehetne kifogás semmi néven nevezendő ily törekvések megvalósítása ellen. De ime, kifogás van magában a javaslatban is, azon korlátozó intézkedések által, melyek a szervezkedés tekintetében abban lerakva vannak. De épen azért, mert az állami és társadalmi tekintetek oly nagy érdekei oltalmat kivannak, hogy a törvényhozás ezt a kérdést korlátlanul kezéből ki nem adhatja, sőt törvényalkotás tárgyává teszi, vagyok én is azon helyzetben, hogy ezen kérdés megoldásánál elméleti és bölcseleti szempontokból kiindulni nem tudok. Épen ezért nem járulhatok semmi olyan törvényhez, mely a nép erkölcsi világába üszköt dob, mely a nép lelkéből a remény és megnyugvás kiirtására igen alkalmas, mely ennek helyébe mást tenni nem tud, és mely az állami és a társadalmi rendnek egyik biztosítékát képezvén, annak csak lerombolásához vezethet. Nem tudok továbbá kibékülni egy ily intézkedéssel már azért sem, mert én az állam egységét tovább darabolni, tovább tépni és szaggatni nem akarom, annak még több atomra való osztására segédkezet nyújtani azon a téren, a melyet a vallásfelekezetek statusa képvisel, hajlandó szintén nem vagyok. (Helyeslés a balés a szélső baloldalon.) Mentől több vallásnak a keletkezhetésére nyújtunk módot és alkalmat, sőt ezek között még olyanokra is, melyek felekezetnélktíliek, és szerintem a vallástalansághoz legalább is közel állanak, annál jobban szétdaraboljuk, annál jobban szétbontjuk ezt az országot, a mely országnak, hogy már maga a sokféle vallás is miféle átkát és baját képezi, annak tanúi vagyunk mindennap, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) azon ádáz küzdelmekből, melyek ebben az országban folynak, és a melyek azt a szomorú látványt nyújtják, hogy az ország polgárai társadalmának egyes részei önmagukat tépik, tépik a nélkül, hogy abból valami hasznuk lenne, de tépik úgy, hogy van azután valami közös, a mi ennek az árát vallja s ez maga az ország. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen intézkedésekhez én, t. ház, hozzájárulni nem tudok. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) A' história tanúsága szerint, midőn az egyes nemzetek és egyes népek bármiféle okoknál fogva a küzdelemnek ilyen természetű deliriumába beleestek, megkisérlették a hit- és valláserkölcsi világnak olyan szétbontását, mint a minő szétbontást a vallástalanság és hitetlenség magában foglal. Nem akarok az egyes históriai * példákra ráutalni, de azok jellegére talán rámutathatok. Ezek rendszerint nagy drámák és nagy tragédiák voltak, és három fejezetből állottak. Az első volt a próféta megjelenése, a második az istenségnek detronizálása, a harmadik magának a prófétának lefejezése. És az eredmény mi lett? Az, hogy vagy visszatért az állam és társadalom az előbbi állapothoz, és ez volt még a szerencsésebb kimenetel, vagy visszaesés keletkezett még az előbbi állapottal szemben is, és ezen felül megtépte az államot és megtépte a társadalmat és nem használt senkiuek és semminek, felforgatott mindent a nélkül, hogy akár magára a bitéletre, akár az állam konszolidácziójára hasznot hozott volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ily sikertelen kísérletekhez nekünk nyúlnunk nem kell. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Meglehet, hogy e nemzet életében jöhet oly mozzanat, midőn a felvilágosodásnak oly nagy foka fog kifejlődni, hogy ily törekvéseket tör-