Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-465
465. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 115 hozzá teszem, gazdag tapasztalatai állanak. Tudom, t. képviselőház, hogy részt követel mindegyikünk a közéletnek bármelyik mesgyéjén, az ütközetek elől sem szoktunk kitérni, ismerjük a bajok forrásait; de méltóztassék nekem megmondani, t. képviselőház, hogy ezen háromszáz éves harcz és küzdelem közepette, a mely a felekezetiség révén üldözte Magyarországot, mikor találnak önök egy pontot, a hol a felekezeten kivííl állók képezték volna az ütközetnek alapját, vagy hogy az bármely forrongásra, nyugtalanságra vagy hasonlóra adott volna okot. Nem érdemes, t. képviselőház, a prinezipienreiterei kedvéért, helytelen elméletekért az igaz és magvas valót kitenni annak, hogy az is dugába dőljön. Ezen elv által vezéreltetve, t. képviselőház, nagyon kérem önöket, tegyék lehetővé legalább azt, hogy ezen törvényjavaslat eme diszpozicziói fogadtassanak el; magam részéről azt tartom az adott esetben, ismétlem, egyedül helyesnek, hogy ennek lehetővé tétele czéljából a főrendiház által elfogadott szöveghez hozzájáruljunk. De, t. képviselőház, nincs ezzel elzárva a reparáeziő útja önök elől, és ezt tartozom még megemlíteni. Önök, t. képviselőház, a törvény 26. §-ában már is fentartják maguknak egy külön törvénynek behozatalát; önök fentartják az elismert felekezetekhez tartozó gyermekek, és a felekezeten kivííl állók \ gyermekeinek vallása feletti rendelkezéseket. Hiszen, t. képviselőház, mi szükség van a törvényben alkotmányos országban ilyen kautelákra? Hát ha ez a fentartás nincs benne a törvényben? Nincs-e nekünk jogunk bármely pillanatban törvénynyel előáll ani ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha már, t. képviselőház, önök szükségét látják egy ilyen törvény fentartásának, mi gátolja meg a magyar törvényhozást abban, hogyha a főrendiháznak lehetővé tétetik ezen javaslatnak ilyen módon való elfogadása, illetve ha a képviselőház most ehhez járul, és ebből törvény válik : mi gátol bennünket abban, ezt kérdezem én, t. képviselőház, hogy a még szükséges diszpozicziókat a lehető legrövidebb idő alatt egy új törvény által megkíséreljük, illetőleg keresztíílvigyük ? (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Mi gátol ebben, t. képviselőház? Az elvet törvénybe iktatva, nem könnyebb-e annak a parlamentnek és annak a kormánynak a helyzete, a mely a létező törvények exekucziójára alkot új törvényt, mintha újabb elveknek keresztülvitelét forszirozza, és ezzel a többit is reszkírozza. Ez, t. képviselőház, az én álláspontom. Kijelentem ezen okból, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magam részéről lehetségesnek tartom azt, hogy a főrendiház szövege, úgy, a mint az van, fogadtassák el; én hajlandó vagyok ezt, t. képviselőház, ilyen alakjában megszavazni. A vallásszabadságból folyó elveim természetesen nem fognak sem csorbát szenvedni, sem változni akkor sem, ha a t. képviselőháznak a minisztérium, illetőleg a közoktatásügyi, vagy az igazságügyi bizottság által benyújtott határozati javaslata fogadtatik is el. És erre nézve csak azt kell még megjegyeznem, hogy ennek a törvénynek és az egyházpolitikai javaslatoknak kodifikácziójához valósággal érdekes adat az igazságügyi és közoktatásügyi bizottságok közötti érdekes kontroverzia . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Semmi kontroverzia! Polóliyi Géza: Tudniillik én már többször ismételtem, hogy itt a villamos korszak minden előnyének kihasználásával gyártattak ezek a törvények az egyházpolitika terén. így például ezen törvényjavaslattal megesett, hogy a közoktatásügyi ' és az igazságügyi bizottsághoz lévén utasítva a javaslat, a közoktatásügyi bizottság délelőtt tartotta ülését, az igazságügyi bizottságot délután hittak össze, de a nagy sietségben elfelejtették az igazságügyi bizottság számára előadóról gondoskodni s így megtörtént a következő. (Halljuk! Halljuk!) A közoktatásüg}^ bizottságban elfogadtak egy határozati javaslatot, a melyben, ha méltóztatn de elolvasni, igazi modern makchiavellizmussal az van benne, hogy ajánltatik a képviselőháznak, hogy járuljon hozzá a főrendiház szövegéhez, a következő pótlásokkal, vagyis pótolván mindazt, a mit onnan kihagytak az előbbi szövegből. (Derültség a szélső baloldaloa.) Az igazságügyi bizottságban ezt az őszinteséget nem birtuk lenyelni és a hirtelen választott ä la minute előadó úr (Derültség a szélső baloldalon.) már sokkal jobban megfontolta a dolgot, nem lévén konczertáczió a két előadó közt, leplezetlen őszinteséggel azt mondta: nem lígy van, nem mi járulunk a főrendiház szövegéhez, hanem tessék neki a miénkhez hozzájárulni. A kettő közötti nagy elvi különbség innen van. Gond nélkül hozzá lehet akármelyikhez járulni. (Derültség a szélső balon.) Én mégis azt tartom, hogy az igazságügyi bizottság javaslata mindenesetre korrektebb, és így, a kik korrektül akarnak szavazni, inkább az igazságügyi bizottságét szavazzák meg, az legalább nincs az őszinteség teljes hiányával, a melyet a másiknál konstatálni vagyok kénytelen. Es ezek alapján magam részéről ajánlom, hogy méltóztassék a főrendiház által ajánlott szöveget elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) 15*