Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

112 465. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. gukat fel nem tolják. Már most mi ennek a konzequencziája ? Tapolczán szemben állott egymással két jeles hazafi: Kossuth Ferencz és Vörös László. Ez a két fél egymással szembeállott, bíráskodni kellett köztük, választani a kettő között. De azt mondják a nazarénusok: Rettentő módon tiszteljük mi Kossuth Ferenczet, szeretjük, becsüljük, el is mennénk reá szavazni, ha nem volna ellenjelöltje, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) de mivel ellenjelöltje van, tartózkodnunk kell a szavazástól. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Az önök íelekezetnélkííli liberalizmusával, ha az torvénynyé válik, nem /eszik-e észre, hogy a vallás ürügye alatt az állam kardinális törvényei dőlnek halomra, s hogy ha az ily propaganda az állam minden felügyeleti jogán kivííl, és ennek teljes kizárásával, minden kontrol nélkííl lábra kap, úgy az állam nem teljesítheti védkötelezettségét. s az állam fundamentumát képező választási jog nem gyakorolható? De, t. ház, többször említették már, még ragadósabb a példa a felekezetnélkűiiség örve alatt az adó nem fizetés vallására, (Derültség a szélső baloldalon.) és ez rettentően populáris dolog. Azt mondják önök, hisz mi nem fogjuk elismerni. Igaz, de tíírik, hogy bárki vallja ezt a hitet, csak felekezetnélkűlinek deklarálja magát. Ne beszéljünk vallási fanatizmusról, ne beszéljünk ultramontánizmusról vagy reakczióról, hanem beszéljünk arról, akarjuk-e az állam ingatag tekintélyét Magyarországon fentartani, és az állam alapjait biztosítani: igen vagy nem? Mert akkor chimérák után kapkodni és a felekezetnélkűiiség czíme és örve alatt az állam integritását és biztonságát veszélyeztetni nem szabad. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Énnekem nem érvem, ismétlem, nem érvem, de szaporíthatnám azzal, hogy a vallásosság istápolását állami törvényekben bűnnek soha nem ismertem, és ha valahol, úgy Magyarországon nem közönbös kérdés az, hogy az analfabéták annyi millióinak tág kapu nyittassék arra, hogy vallási kötelezettségeikből kibontakozzanak a felekezetnélkűiiség révén s kiszolgáltassuk őket a szocziálizmus és mindenféle más veszélyes bajoknak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Roppant csengő hangú érv volt gróf Csáky Albin beszédében az, hogy ha a felekezetnélkűliségre alkalmazott institueziók elejtetnek, akkor könnyebbé válik a 'elekezetnélkűlivé válás, mert elejtetnek azon materiális kölönczök vagy nehezékek, melyek a felekezetnélkűlivé válást megnehezítik. Bonczoljuk ezt a kérdést. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a törvény azon diszpozicziói, — és azt szívesen elismerem, hogy konczedálja — melyek szerint ha valaki egy egyház kötelekéből kilép, előbbi tartozásait mégis fizetni tartozik, az nem folyik a liberalizmusból. Annyit kegyes volt mégis elismerni, hogy ez nem is konzequens dolog, mert ha elismerjük a vallásszabadság azon posztul átumát, hogy valaki kiléphet sans géné egy felekezetből, hogy azt még azzal terheljük, hogy azért, mert nem hiszi azt, a mit a másik hisz, még fizessen is, (Élénk derültség a bál- és szélső baloldalon.) az csakugyan nem folyik a vallásszabadság elvéből. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azt mondja gróf Csáky Albin, ezt a szakaszt el kell fogadni azért, hogy valaki csak materiális indokból ki ne léphessen egy felekezetből. Mi erre az én válaszom? Nem így van a dolog. Ha valami, úgy ez a szakasz teljesen alkalmas arra. hogy valakinek kilépését teljesen impune biztosíthassa. Nevezetesen önök nem állapítják meg az állandó kötelezettséget; ezt gr. Szapáry Gyula vállalta magára az ő szerencsétlen módosításában, a hol életfogytiglan akarja kötelezni az illetőt, hogy a község számára fizetést teljesítsen. Az önök törvényjavaslata e tekintetben liberálisabb. Önök csak addig követelik, míg az illető valamely törvényesen bevett vagy elismert felekezethez nem szegődik. Mármost mi következik be? Valaki megunta a református vagy lutheránus, vagy unitárius vallás terheit viselni. Nem hitelvi meggyőződésből, nem vallási túlbuzgóságból, hanem kizárólag azért, hogy a terhek alól meneküljön, mit csinál ? Az oly ember, a ki vallási meggyőződésből cselekszik, azt nem teheti, csak az, kit kizárólag materiális indok vezet. Ez meg fogja tenni azt, hogy a református, lutheránus vagy unitárius vallásról áttér a katholikus vallásra, ott nem fizet adót, azután megy át a felekezetnélkűliségbe s így ezután üthetik bottal a nyomát az egyházak azon tartozásaiért, melyeket azelőtt magára vállalt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat ily diszpozicziója csak arra alkalmas, hogy az egyszeri chassé-croisé helyett kettőt kell csinálni, de megérdemli, hogyha valaki az egyházi adó alól menekülni akar. De itt disztinkcziót kell tenni. Ha az egyház adójának további fentartását nem tartom helyesnek azzal szemben, ki egy felekezetből kilépett, de már azután vannak oly természetű tartozások, a melyeknek jogi^ alapja van, példának okáért egy egyházközség egy nagy templom építését határozza el, vagy kölcsönt vesz fel iskolára, s az illető egyén hozzájárul szavazatával annak a kölcsönnek megszavazásához, és később, öt, hat, nyolcz esztendő műlva, midőn annak a kölcsönnek még legnagyobb része tör-