Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

108 465. országos illés 1895. április 26-án, pénteken. Ha a t. képviselő úr az iránt biztosítékot nyújthatna, hogy a főrendiház ezt az új szöveget magáévá teendi, akkor azt gondolom, czélszerű volna vele foglalkoznunk, (Halljuk!) de mivel ezt a biztosítékot sem a t. képviselő úr, sem egyáltalán senkisem adhatja meg, rendkívül elhibázott dolognak tartanám (Úgy van! jobbfelöl.) a vita jelen stádiumában egy új szöveggel előállani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert, t. képviselőház, mi történik akkor, ha a főrendiház ezt az újabb szövegezést sem fogadja el, ha ezt az újabb szöveget sem teszi magáévá? Nem lesz-e azután a helyzet még zavartabb, nem lesz-e azután még sokkal nehezebb a kibontakozás? (Igaz! Úgy van ! jobbfelöl.) Én tehát a magam részéről egyáltalán nem kívánom, hogy az eredeti szöveg megváltoztattassak, és eltekintve a beterjesztett módosítványnak a tartalmától, én a t. képviselőháznak ajánlom, hogy a bizottsági javaslatot elfogadni méltóztassék. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Hévizy János jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! (Felkiáltások: Nincs itt!) Hévizy János jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza': T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat, annak vezérindoka szerint... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: ... a magyar államban és társadalomban dúlt 300 éves hosszú küzdelmet kívánja megszüntetni. . . . (Zaj.) így nem lehet beszélni. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) . . . Es a felekezetek közti békét, mint az állam prosperálásának igazi létalapját kívánja teljesen biztosítani. Hát, t. ház, nekem volt szerencsém már tegnap jelezni azon álláspontot, melyet én valláspolitikai szempontból elfoglalok s melyet a párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, jelezni bátor voltam. Valóban, t. ház, szivem mélyéből, lelkesedésem egész melegével üdvözlöm azon szavakat, melyeket gróf Csáky Albin t. képviselő úrtól ezen magasztos elvek szempontjából elhangzani hallottunk. A kérdés csak az, hogy ha ezen hirdetett magasztos elvek világításánál magát az itt előttünk fekvő törvényjavaslatot bírálásunk tárgyává teszszük, vájjon jutunk-e azon konklúzióra, hogy ezen törvényjavaslat megfelel azon magasztos elveknek, igen vagy nem ? Én, t. ház, újból reasszummálok: én a vallásszabadságnak oly értelemben vagyok hive, hogy mindenkinek jogában legyen vallását tetszése szerint választani, istenét szabadon imádni, mindaddig, mig vallásának torvényei az állam törvényeibe, melyekhez a közerkölcsiség törvényeit is sorozom, nem ütköznek. Ezen megjelölt határvonalon belül, t. h vallásszabadságnak leglényegesebb posztulátuma az, hogy a felekezetek közt teljes egyenjogúság legyen. Mert a vallásnak bármiféle alakja, a hitnek bármiféle módon való törvényes nyilvánulása — a vallásszabadság szent és m igasztos elveinek helyes keresztülvitele mellett — lehetetlen, hogy a polgárok között válaszfalakat alkosson akár a magánjog, akár az ennél, nézetem szerint sokkal fontosabb közjog terén. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, fejtegetéseim fonalán szíves türelmökért esedezem annak bebizonyítására, hogy ezen javaslat, mely előttünk fekszik, mindent tartalmaz magában, csak a vallásfelekezetek közti egyenjogúságnak legmagasztosabb elvét nem, és ezen törvényjavaslat nem az elvek és az azok alapján levont helyes következtetések törvénybe iktatása, hanem az opportunizmus harcza az érdekkel és a kettőnek kibékítése oly alapon, mely az elvek szempontjából senkit ki nem elégíthet. Hát, t. h álláspont jelzésénél, a melyet elfoglalni bátorkodom, mindenekelőtt tisztában kell lenni a felvetett kérdéssel. Ez idő szerint a felekezetnélktíliség, vagy az úgynevezett felekezetenkivüliség álláspontja dominálja a kérdést és a szerint csoportosulnak a vélemények. Én azonban, t. ház, kötelességszerüleg jelzem, hogy ezen kérdést úgy kell mérlegelni, vájjon a törvényjavaslatnak magának vannak-e olyan diszpozicziói, a melyek önmagukban abszolút értékükben becsesek akkor is, ha a felekezetnélküliség keresztül vitetik, becsesek-e akkor is, ha a felekezetnélktíliség elejtetik. En, t. képviselőház, a magam részéről köteles őszinteséggel kijelentem, hogy a törvényjavaslatnak 1—6. §-ai, a melyek a vallásszabadságot elvileg dekretálják, az én felfogásom szerint annyira becsesek, hogy én azokat, ha törvénybe iktatvák, elfogadom akár a felekezetnélküliséggel, akár a felekezetnélküliség nélkül is. Már most, t. képviselőház, ezen kiindulási szempontból a kérdés ezen stádiumában annak a mérlegelése, vájjon a felekezetnélküliségnek a felvétele és törvénybe iktatása, úgy, a mint azt a törvényjavaslat maga kontemplálja, nem alterálja-e azon kardinális elvi kérdést, a mely szerint ezen törvényjavaslatnak elvi diszpoziezióihoz hozzájárulhatott így is, amúgy is, tudniillik akár a felekezetnélküliséggel, akár a nélkül. S már most tisztán az opportunizmus és a helyes legiszláczió kérdése az, vájjon ezen felekezetnélküliséggel mi történjék. Azonban, t képviselőház, én a magam részéről, mielőtt ezek fejtegetésébe bocsátkoznám, szives türelmükért esedezem annak a kimutatásánál, hogy soha még a magyar törvényhozás