Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

tóé. orssságos Ülés 1895. április 25-én, estttÖrtttkÖn. •ih melyhez tartozni szerencsém vaa, ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, melyet elfoglalt, valahányszor ez a kérdés a ház elé került. A formára különös súlyt nem helyezek, de ahhoz az elvhez, hogy izraelita polgárainknak vallási viszonyai a teljes egyeujogosúltságnak alapján nyerjenek szabályozást, ragaszkodtunk eddig is, és ragaszkodunk most is. (Helyeslés.) Az az indítvány, a melyet gr. Szapáry Gyula nyújtott be, ennek az elvnek vieziálását nem tartalruaaza, sőt ennek az elvnek kifejezését és törvényhozási keresztülvitelét minden gyakorlati következményeiben minden változtatás nélkül úgy czélozza, a mint a kormány által benyújtott törvényjavaslat, és az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr altul ma benyújtott határozati javaslat. Gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam indítványának csak az a czélja, hogy ugyanezen elvek, ugyanezek a gyakorlati diszpozicziók ne külön törvényben, hanem a vallás szabad gyakorlatáról alkotott törvény keretében nyerjenek megoldást, illetőleg megvalósulást. Érdemileg tehát a két álláspont között semmi különbség sincsen; csak az a kérdés, léteznek-e czélszeríí ségi okok, a melyek miatt a t. ház talán indíttatva érezheti magát, hogy az elvnek megvalósítását abban az alakban kísértse meg, a melyben azt gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársamnak indítványa megkísérelni akarja. Az én véleményem szerint ilyen czélszerííségi okok léteznek. Előttünk áll az a tény, hogy a törvényhozásnak másik faktora, az országgyűlésnek másik háza már két izben visszavetette az izraeliták reezepezió járói szóló törvényjavaslatot Előttem nem egészen bizonyos az, hogy mindazok, a kik ezen javaslat ellen szavaztak, valóban a javaslat elvi diszpozicziói ellen szavaztak-e, és nem azon formán ütköztek-e meg, hogy a hazában létező egyik vallásnak viszonyai külön és nem egy és ugyanazon törvényben nyernek rendezést, a mely a hazában létező összes, eddig fennállott, és ezentúl alakítandó felekezetekre vonatkozik. Én azt hiszem, hogy legalább a kísérletre érdemes a dolog. Próbáljuk tehát meg az elveket, még pedig, hangsúlyozom, ugyanazokat az elveket oly for mában megvalósítani, a mely, valljuk meg, tttlajdonképen épen a vallási egyenjogúság és a hitfelekezetek közötti egyenlőség követelményének formailag jobban megfelel, és ez által talán a főrendiház számos tagjára nézve elhárítaná azt az indokot, a mely az ő elutasító szavazatukat befolyásolta. Azt tartom, mivel az elveknek és a gyakorlati czélnak minden vicziálása nélkül ez meg tehető, kísérletre érdemes azok részéről, kik, mint én, komolyan akarják, hogy végre-valahára az izraeliták vallási egyenjogúságára vonatkozó ezen kérdés tényleg és gyakorlatilag megoldást nyerjen. Én ebből a szempontból hozzájárulok gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam indítványához. Egyet azonban megjegyzek, és én azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok ellentétben a t. indítványozó szándékaival sem, hogy a mennyiben a t. ház gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársamnak indítványát nem fogadná el, és így a kérdés arra tétetnék fel, vájjon a kultuszminiszter úr indítványát fogadjuk-e el, mely úgy, a hogy jelenlegi alakjában fentartja, és a főrendiházzal közöltetni kívánja a zsidó reczepczióról szóló törvényjavaslatot: ezen esetben szavazatommal az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr indítványához is hozzájárulok, (Élénk helyeslés balfelöl.) mert főszempontnak azt tartom, hogy eddigi meggyőződésemet ez alkalommal kifejezésre juttassam. Czélszerííségi okokból előnyösnek tartanám, ha megkisérelnők a gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam által ajánlott utat; ha azonban a t. ház belátása e tekintetben másként határoz, az nem fog engem gátolni abb.m, hogy magához a törvényjavaslathoz ebben a másik alakban szavazatommal íijból is hozzájáruljak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezeket kívántam ez alkalommal megjegyezni, mert gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársam indítványának másik érdemleges része, mely a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat egyes szakaszaira vonatkozik, gondolom, holnap, szóval a mai napirenden lévő kérdés elintézése után fogja a tanácskozás tárgyát képezni. (Élénk helyeslés balfelől.) Schóber Ernő jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! Csak néhány pillanatra kívánom a t. ház, becses figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Gróf Szapáry Gyula t. képviselő úr indítványával szemben azt bátorkodom megjegyezni, hogy magának az indítványnak czélját megérteni nem tudom. Én abban egyáltalán nem látom azt, hogy a két törvényjavaslat összekapcsolása által akár az egyiknek, akár a másiknak elfoga'ltatása a törvényhozás másik házában könnyítve volna, sőt én is azt hiszem, a mint ezt az előttem szólók is mondották, hogy azáltal igenis megnehezíttetik. De ezt nem tekintem, hanem kérem a t. házat, méltóztassék meggondolni azt, hogy ez az indítvány mindenképen csak arra az eredményre vezet, hogy e házban, a hol eddig ebben a kérdésben majdnem egyhangúság uralkodott, az egyhangúság egy mindenesetre némileg kisebb többségre devalváltassék. Ha már most arról van szó, hogy ezen törvényjavaslat, melyet a t. ház most harmad-