Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

92 453. országos ülés 1.895. márezins 27-én, szerdán. jóváhagyja, vagy legalább el akarja tusolni. (Helyeslés lalfelöl.) Bartók Lajos jegyző." Sierbán Miklós! Sierbán Miklós: T. képviselőház! Majdnem három évi parlamenti működésem alatt arra a tapasztalatra jutottam, hogy valahányszor valamely vitában a t. kormány és a szabadelvű párt az ellenzék részéről sarokba szoríttatott és sárban maradt, mindannyiszor a sárból való kimászásra felhasználta a nemzetiségi kérdést, mert a szabadelvű pártban rendszerré vált, hogy a nemzetiségeket fenyegetni és üldözni ebben az országban megengedett jog. Jelen felszólalásommal az igen t. miniszterelnök úrnak, a ki sajnos, nincs jelen, alkalmat akarok adni, hogy ismét sarokba szoríttatván e vitában, ismét kimászszék. Három évi működésem alatt, i képviselőház, helyzetem sohasem volt könnyebb és felszólalásom kedvezőbb, mint most, mert a nyítrai választás ad oculos bebizonyította, hogy eltekintve az erdélyi igazságtalan czenzustól is, a románoknak az alkotmányos életben való aktiv működése e kormány s e párt korrupcziója és pressziója folytán illazóriussá válik. Ezen általános megbotránkozás közepette megindult vitában, midőn a parlament nemcsak hivatva, de kötelezve is érezte magát, hogy a történtek feleit ítéletet mondjon, valóban nehéz dolog, t. ház, megtartani a kidegvérűséget. És a midőn a kormánynak ezen újonnan átalakított politikáját bírálat alá veszszük, akkor arra a sajnos tapasztalatra jutunk, hogy ezen politika megfosztja a közéietet ama jellegétől, — hogy ne mondjam — esszencziájától, mely nélkül a közélet többé nem alkotmányos élet, hanem alkotmányos formákba beburkolt legsötétebb abszolutizmus. Mindazonáltal, t. ház, iparkodni fogok az objektivitás terén maradni, mert bármennyire nagy az elkeseredettségem, azt mindig helyesebbnek tartom, és mindig jobban szeretem a hazát, mint a mennyire gyűlölöm annak ellenségeit. Én eltérőleg az igen t. előttem szólott képviselőtársaimtól nem. fogok a választási aktus egyes erőszakosságaival törődni, én ezen választási aktusnak lélektani motívumait keresem, mert én lehetetlennek tartom, hogy egy magában álló ember a főváros közelében a választási joggal, mely minden alkotmánynak sarkalatos alapját képezi, oly rútul visszaéljen. A Nyitrán történtekben a szabadelvű párt politikája által megmételyezett társadalom gyümölcse nyilvánul, mely megmételyezett társadalom hasonlít azon útszéli koldushoz, a ki a helyett, hogy sebeit gyógyítaná, azokat ápolja és mindinkább nagyobbítja, hogy annál inkább félrevezesse a mellette elhaladó embereket, s annál inkább biztosítsa a saját exisztencziáját, de mely seb, sajnos, utoljára véreimérgezés folytán őt is megöli. Én, t. ház, abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy soha nem tudom az igen t. miniszterlnök urat itt csípni, valahányszor felszólalok, (Derültség bálfélől.) pedig nekem komoly szándékaim vannak, és tőle bizonyos dolgot számon akarok kérni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) De mielőtt tovább mennék, t. ház, kérdem, miben nyilvánul minden egyes kormány ténykedése, és mi annak végczélja? A latin rövid szavakban megmondja: Salus reipublicae suprema les esto, vagy magyarán mondva: minden kormánynak első feladata a haza boldogságát, hogy tekintse. És miben áll, t. ház, ezen salus reipublicae? ÁH az állam tekintélyének emeléséből és érvényesítéséből úgy befelé, mint kifelé; áll másodszor a polgárok vallásos érzelmeinek ápolásából, a köz- és magánerkölcsök fentartásából; harmadszor a polgárok gazdasági érdekeinek támogatásából és felkarolásából; áll negyedszer az alkotmányos életből kifolyó politikaijogok szabad, háboríthatatlan gyakorlatából, az önkormányzati jogok kiterjesztéséből, nem pedig azok megszorításából; ált, t. képviselőhá?:, továbbá fentartásából az összhangnak az országban lakó külön nemzetiségek között egyrészró'1, valamint azok és a korona között másrészről, és áll végűi, t. képviselőház, a törvények tisztelete, azoknak lojális végrehajtásában. És én kérdem most már, hogy az igen t. összkormány ezen utat miért nem követi, a mely úton az állam és az ország boldogságát biztosíthatja, és melyik az az út, a melyet ők követnek ? De, t. képviselőház, a mi az első pontot illeti, tudniillik az állam tekintélyének érvényesülését úgy befelé, mint kifelé, ezt én a valóságban nem látom, Magyarország a külképviseletben úgyszólván nem birja azon kellékeket, a melyek által az ország állammá válik; az udvartartás pedig oly tényező, t. képviselőház, a mely minden ország fényét emeli s a polgárok és a korona között levő kapcsot szo rosabbra fűzi, és elejét veszi sok minden kellemetlenségnek és bajnak. Vagy talán, t. képviselőház, abban nyilvánul az állam tekintélye, a hogy az igen t. összkormány megtartja és megtartatja a törvényeket? Avagy az volt-e, t. képviselőház, a kormánynak gondja, hogy a népben a vallásos érzületet fentartsa? Vájjon a magán- és közerkölcsök ápolását tekintette a kormány fő fel adatáúl ? Ha visszatekintünk, t. ház, a múltba, úgy az egyházpolitikai vitákban legevidensebbtíl bizonyul be az az igazság, hogy nem a vallásos