Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

'•­462. országos ülés 1895. márczins 26-án, keiden. cseségére fogom bizni, miként kíván ezen do­logban eljárni. Abban azonban igazat adok egyik t. képviselőtársamnak, a ki egy újságban azt írta, hogy az ilyen választási elnök vagy a bo­londok házába, vagy fegyházba való. (Élénk he­lyeslés és éljenzés, nagy zaj és nyugtalanság a bal­és szélsőbalon.) Elnöki T. ház! A képviselő urnak utolsó szavaira csak (Halljuk! Halljuk!) azt a meg­jegyzést kel] tennem és figyelmeztetnem, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy nem volt parlamentáris kifejezés, és a szabályokba ütközik, s ezért rendreutasítom. (Helyeslés jobb felől. Zaj a bal- és szélső haloldalon.) Hock János jegyző: Kund Jenő! Kund Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn én, mint kiküldött képviselő, a nyitrai választásokon résztvettem és ott épen úgy, mint előttem szólott t. barátom, a bizalmi férfiúi tisztséggel megbízattam: e megbízatás folytán a küldöttségi elnök mellé delegáltattam. Azok után, t. ház, a miket Pázmándy Dénes t. kép­viselőtársam itt előadni szíveskedett, azt hiszem, a t. ház fel fog engem menteni az alól, (Hall­juk! Halljuk!) hogy mindazon apró részleteket, melyeket ott láttam és észleltem, és a melyeket ugyanolyanoknak találtam, mint azt előttem szó­lott t. barátom előadta, ismét elmondjam. Köte­lességemnek tartom azonban, hogy, miután ott elfoglalt állásomnál fogva (Halljuk! Halljuk!) a másik küldöttségnek egy aktív tagja voltam, mindazokat előadjam, a miket Sulyovszky Dezső küldötteégi elnök úr fenhatósága alatt az ő működése következményeként láttam és tapasz­taltam. (Halljuk! Halljuk!) Az 1500 főből ál­lőtt katonaság kirendelése (Mozgás a lál- és szélső baloldalon.) különösen feltűnt nekem, a ki eddig választások alkalmával a katonai karha­talom csekélyebb számához szoktam. Később azonban, midőn tapasztaltam, hogy tulajdon­képen mire való volt ezen karhatalom mozgósí­tása, meggyőződtem a felől, hogy azoknak jó­hiszemű közreműködése nem volt egyéb, mint egy előre kigondolt csel, hogy az ostromálla­potot minden körülmények közt fenn lehessen tartani a végből, hogy először Nyitra városá­ban szabadon senki ne közlekedhessek, másod­szor pedig a végből, hogy az ottan nagy több­ségben megjelent Zichy-pärti választók az urná­hoz ne juthassanak, és az ott történtekről eleve ne értestíljenek. Azt már Pázmándy Dénes t. barátom elő­adta, hogyan ültünk fel mi a különösen nekünk, képviselőknek és az ifjú gróf Zichy János-párti bizalmi férfiaknak számára kiállított jelvények­kel, és hogy mi czélra szolgáltak azok, mert ott, kívülünk és a Zichy-párti megbízottakon kivtíl ezen jelvényekkel senkisem birt, és így ez szolgált figyelmeztető jelül arra, hogy »fogjátok le ezeket, és hogy épen ezeket ne ereszszétek be«. (Nagy derültség a baloldalon.) Egy igen komikus esetet említek fel, ha megengedi a t. ház, annak illusztrálására, hogy mily elbánásban részesült ott az úgynevezett szabad jogokkal felruházott honpolgár. (Hall­juk! Halljuk!) Egy helyben levő, ottlakó ügy­véddel történt meg az, hogy a havas esőben átázva, saját háza felé ment a czélból, — öre­gebb úr lévén — hogy átöltözködhessek, szá­raz ruhába bújhasson, A ház kapujától három lépésnyire állott a katonai kordon két boltos­inas kommandója alatt. (Mozgás.) O a kordonhoz érve, — nyitrai háztulaj­donos, odavaló ügyvéd, — azon kérelmét adta elő, hogy a saját ajtaján bemehessen, miután az ő összes vágya és czélja nem egyéb, mint szá­raz ruhába juthatni. Ez drakonicze visszaúta­síttatott; (Derültség.) s ekkor következett be az a komikum, tudniillik a lármára szerencsére felesége kinézett az ablakon, s miután három ablak a kordonon belülről esett, hogy hit­vestársa egészségérőlgondoskodjék, ezek „egyiké­ből a kért ruhát az emeletről ledobta. 0 ügye­sen, mint régi végzett diák, elkapta a csomagot, s a szomszéd boltban öltözött át. (Derültség bal­felől.) A katonaság kirendelése tehát mindazok előtt, a kik ezen intézkedéseket a helyszínén észlelték, nem volt egyéb, mint erőszakos mód­szer arra, hogy az előre kigondolt turpisságot ilyméríí oltalom alatt keresztül lehessen vinni. Hogy e turpisságok már előre elhatározott dolgok lehettek, a felől némi kis felvilágosítást nyerünk akkor, midőn a nyitrai főispán ő mél­tóságának több tanú jelenlétében a választás alatti napok egyikén mondott kijelentését repro­dukálom, a mikor Zichy János grófnak azt mondta, hogy jobb volna talán a közrend, a csend és béke érdekében, ha visszalép, miután bármennyi többség mutatkozzék is, megválasztva nem lesz, (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső bal­oldalon ) Midőn a választás előtti napon, a mint Pázmándy Dénes t. barátom megemlékezett róla, a választási elnököt privát lakásán fölkerestük, hogy magunkat, mint képviselőket biztosítsuk a felől, hogy szabad közlekedésünk legyen a vá­lasztás napján, ezt ő kereken megtagadta, és midőn nekünk a jelvényeket különös kegygyei és jóindulattal átadta, akkor, megvallom, ben­nem az az érzelem támadt, hogy nem mindig úgy van az, mint a hogy azt némely ember mondja. Ennek következtében követeltük tőle, hogy nekünk a jelvényen felül teljes biztosíté­kot nyújtson, de ő nekünk azt deklarálta, hogy mindazok, a kik e jelvényekkel fognak itt hol­nap mozgolódni, kivéve a Latkóczy-pártot, ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom